Eszményekért és hitért élni – Szőcs Judit tanárnő életrajzi kötete háborúról, diktatúráról, emberi sorsokról

Tapasztalataiból és tetteiből merítve most olyan könyvet írt, amely nemcsak unokahúgának – akinek az írásokat ajánlja –, hanem minden olvasójának tanulságokkal szolgálhat.

Előttünk a múlt

Matematikus végzettsége ellenére Szőcs Judit nem most ismerkedett meg az írás titkaival. Fiatal tanárként már közölték írásait napi- és hetilapok. Pályája kezdetétől úgy érezte, mondanivalója van a köz számára, és azt papírra vetette. Írásaiban a kritikával éppúgy élt (talán még gyakrabban), mint a megérdemelt dicsérettel. Szerencsére legtöbb írása valamilyen formában megmaradt, és kitartó munkával ezek most kötetté álltak össze.
Talán közvetlen környezete – barátai, ismerősei, volt tanártársai – számára is meglepő dolgok derülnek ki mindjárt a kötet első részéből, amely főleg a családról, iskolás és egyetemi évekről, valamint magánéleti mozzanatokról szól. Ki gondolta volna, hogy a háború szörnyűségei otthonától több ezer kilométerre kergette a Szőcs családot, vagy hogy milyen dilemmákkal küzdött, amikor a pályaválasztás szóba került.

A szerző külön részt szán társadalmi-politikai munkájából származó élményeinek.

Cikkekben, felszólalásokban állt ki a város magyar múltjának megőrzése mellett. Segített, hogy a Kolozs megyei Válaszúton szórványközpont jöjjön létre (erről a Válaszút és A mezőségi csoda című fejezetekben olvashatunk), és több írásában megemlékezik egykori szeretett tanárairól, illetve diákjairól.

Újdonságok ismerősöknek

Akik Szőcs Juditot ismerik, bizonyára tapasztalták önzetlenségét és segítőkészségét. A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségét nemcsak munkájával segítette – alapító tagja, egy ideig Kolozs megyei elnöke, országos alelnöke volt –, de ennek a hatáskörébe tartozó Gál Kelemen Oktatási Központ és könyvtár számára saját házában székhelyet biztosított.
Tősgyökeres kolozsváriként és annak a líceumnak a tanulójaként, ahol Szőcs Judit matematikatanár is oktatott, régóta ismerem a szerzőt. Bár nem voltam tanítványa, ha a brassaisok körében olykor szóba kerültek a régi tanárok nevei, számtalan volt diákjától hallottam, milyen pedagógus volt Szőcs Judit. Mindenki elismerte szigorúságát, ugyanakkor rendkívüli korrektségét is. Azt viszont kevesen tudták, hogy tanárnőjük lehetett volna akár színésznő vagy irodalomtanár, de különféle okokból – amelyek magyarázatát megtalálják a kötet lapjain – mégis Pitagorásznál kötött ki. Ma már nehéz megmondani: szerencsére, vagy a művészetek és a magyar nyelvoktatás bánatára. Tanáremberként bebizonyította, hogy a katedrán a helye, de valószínűleg ugyanolyan elismerésben részesült volna, ha a varázslatos deszkákat választja. Ugyanis amibe Szőcs Judit belefog, azt teljes odaadással és eredményesen végzi, legyen az a tanítás, szavalás és nem utolsósorban írás – ahogyan az kötete lapjairól is kiderül.
A szerző érthetően és világosan fogalmaz, talán ez a jótékony hatása a matematikai tudásának, ahol nem igazán lehet mellébeszélni.

A hányatott gyermekkortól a tanári pályáig, a politika olykor felerősödő beleszólásáig őszintén vall élete egyes mozzanatairól, ami az odafigyelő és érző olvasó számára számtalan tanulságot hordoz.

Kihez szól?

Az Eszményért, hitért, életért… című kötete mindenkihez szól: azoknak, akik vele együtt szenvedték meg a háború, majd a kommunista diktatúra borzalmait, és tudják, mekkora felelősséget vállalt magára a pedagógus, és azoknak is, akik ihletet akarnak meríteni egy nem mindig könnyű, de sikerekben mégis gazdag életútból. Ha valaki feltenné magában a kérdést, miért írt a matematikatanár memoárkötetet, a választ a könyv ajánlásában megtalálja: „Életem néhány pillanatát felidéző, olvasmányaimhoz kapcsolódó írásaimat Réka keresztlányomnak ajánlom, azzal a reménnyel, hogy talán elgondolkozik azon, mit jelentett:
– ötéves koromban átélni a bombázást;
– menekülni, fázni, éhezni;
– hosszú időre elszakadni anyától, apától azzal a tudattal, hogy soha nem találkozunk;
– kicsi széken ülve araszolni a kaputól a sarokig, ahol majd a szüleim átvehetik a családi fejadagot;
– lesni, hogy a szomszéd asszony mikor önti ki a disznóinak szánt „pityókát” hűlni a kanálishoz, mert akkor válogathattunk belőle és csak só kellett hozzá;
– diktatúrában élni, ahol egy kiskorú gyerek elszólása börtönbe juttathatja tanárát;
– igazat szólni – több év börtön hazaárulásért;
– kisebbségben élni és szinte naponta harcolni, hogy magyarként élhess;
– nem vágyni semmire és örülni mindennek, ami van.”
Könczey Elemér remek borítóterve még vonzóbbá teszi a gondosan megszerkesztett és kivitelezett kötetet, amely a Nagy Péter által vezetett Exit Kiadó gondozásában jelent meg. A járvány miatt egyelőre elmarad a kötet nyilvános bemutatója, de megvásárolható a kiadó honlapján, az Idea és más könyvesboltokban.