Enescu, a márkanév

Hallottak Önök Dorohoiról? És John Malkovichról? Nos, Dorohoi Botoºani megyei város, Malkovich pedig kiváló amerikai színész. Hogy mi köti össze a települést az előadóművésszel? George Enescu. Nem maga a zseniális zeneszerző, a hegedűvirtuóz, hanem az emlékére rendezett, nevével fémjelzett zenei fesztivál. Az 1958-ban indított, idén már a 21. kiadásához érkezett világhírű seregszemle idén ugyanis nyitott. Mármint Bukaresten kívülre. A közel egy hónapon át, szeptember 28-ig tartott rendezvénysorozat hét külön szekciója közül az egyik az úgynevezett provincia, Bukaresten kívüli, vidéki hangversenyek sorozata. Keserűen jegyzem meg, hogy ez a nyitás meglehetősen egyoldalúra sikeredett. A Bukarestben fellépő nagy nevű karmesterek, szólisták, zenekarok igen kis hányada jutott ugyanis el „vidékre”, Kolozsvárra, Temesvárra, Jászvásárra, Brassóba, Szebenbe, Nagyváradra, Bákóba vagy Aradra. Ezzel szemben ezen városok zenekarai, filharmóniái mind-mind megjelentek Bukarestben, gazdagítva a fővárosi zenei kínálatot.

No de, ne legyünk ünneprontók, hiszen manapság, amikor ciános aranykitermeléstől, kóbor kutyák elaltatásától hangos a hazai és nemzetközi sajtó, jó tudni, hogy rendelkezik ez az ország egy jóval kedvezőbb és eladhatóbb márkanévvel, nevezetesen a 2001 óta kétévenként megrendezett George Enescu fesztivállal. Amely valóban nagyon jó, és méltán világhírű. Mert a romániai zeneművészettel is úgy állunk, mint a filmművészettel vagy a színházzal. Nehezen megmagyarázható módon, de Románia mindhárom művészeti ágazatban nagyhatalomnak számít. Csak a szimfonikus zenére szorítkozva: kiváló karmesterek, előadóművészek öregbítik az ország zenei hírnevét, és aligha van még egy ország Európában – de talán a világon –, ahol a lakosság számarányához képest annyi államilag, önkormányzatilag fenntartott zenekar, filharmónia, opera és balettegyüttes létezik, mint Romániában.

Ilyen előzményekkel, hasonló zenei háttérrel és húsz előző kiadás presztízsével az idei fesztivál rendezői sem tehették alacsonyra a mércét. És akinek volt kedve és ideje az RTV-n megkeresni és kivárni az élő közvetítések idejét, esetleg az interneten keresgélve megnézni-meghallgatni egy-egy koncertfelvételt, nem csalatkozott: az esetek többségében rendkívüli zenei élményben lehetett része. Éppen ezért nehéz bármelyiket is kiemelni a sorból, hiszen vajon ki tudja eldönteni, hogy a londoni filharmonikusok vagy a müncheni szimfonikusok előadása volt-e jobb.

De hol van itt John Malkovich? Nos, Bukarestben, egy szívszorongató előadással. A Bécsi Akadémia zenekarát Martin Haselböck vezényelte, a Vivaldi, Haydn, Mozart, Beethoven és más zeneszerzők műveit megszólaltató előadás szólistái Laura Aikin és Marie Arnet voltak. A Pokoli vígjáték című, egy sorozatgyilkos történetét bemutató előadást Michael Sturminger írta és rendezte, narrátora és előadóművésze a már említett John Malkovich – a bukaresti fellépés egy öt éve zajló világkörüli turné utolsó állomása volt.