„Köszönöm neked, olvasó!”

Mi köze van Berzsenyi Dánielnek Nick Cave-hez, a Beatlesnek és Bachnak Pilinszkyhez, József Attilához, Hajnóczy Péterhez vagy az olasz reneszánszhoz? S úgy általában a magyar nyelvhez és Istenhez? A válasz kiderül Krasznahorkai Lászlónak a Nemzetközi Booker-díj átadásán, a londoni Victoria és Albert Múzeumban elmondott beszédéből, ahol köszönetet mondott többek között a fentieknek, mint akik/amelyek nagy hatást gyakoroltak életművére, gondolkodására.

A tekintélyes irodalmi díj honlapján felidézik, hogy az 1954-es születésű Krasznahorkai László 1985-ben Sátántangó című regényének megjelenésével vált elismert szerzővé, s a könyvet később Tarr Béla rendezővel filmre is vitték. 1993-ban Az ellenállás melankóliája című munkájáért megkapta a német Bestenliste díjat az év legjobb irodalmi műveként, s azóta számos más irodalmi díj mellett kitüntették a magyar állam legmagasabb elismerésének számító Kossuth-díjjal is. Mint a zsűritagok kiemelték, a legrangosabb angolszász díjat Krasznahorkai rendkívüli mondataiért kapta, melyek tónusa az ünnepélyestől a féktelenen át a vigasztalanig terjed, a zsűri elnöke, Marina Warner pedig olyan látnoki képességű írónak nevezte Krasznahorkait, aki jelenkori létezésünk lényegét rendkívüli intenzitással és hangterjedelemben, valamint rémisztő, furcsa, döbbenetesen komikus, és gyakran megrázóan gyönyörű jelenetekben ragadja meg. Az ellenállás melankóliája, a Sátántangó és a Seibo járt odalent a mély képzelet és a komplex szenvedélyek csodálatos alkotásai, melyekben az emberi komédia fájdalmasan súrolja a transzcendencia határát. Mit is mondhatott volna erre a szerző, mint hogy ő „olyan olvasóknak ír regényeket, akiknek szükségük van a szépségre a pokolban”, s így már az is érthető, miért köszönte meg Max Sebaldnak is azt, „ahogy „túl sokáig nézett egyetlen fűszálat a réten”. Mint egy, a nol.hu-n nemrég megjelent interjúban a szerző a Sátántangó kapcsán amúgy elmondta, „Úgy vagyok ezzel a könyvvel, hogy bennem az emléke jobb, mint a valósága, és ezt úgy értem, inkább visszagondolok rá, és akkor csak enyhe nyugtalanság fog el, de semmilyen körülmények között nem olvasnám el újra, mert attól félek, ebből a nyugtalanságból egy szörnyű összeomlás lenne.”

A legrangosabb angolszász irodalmi díjra a világ számos országából összeválogatott, angolul író vagy műveiket angolul is megjelentető szerzőket terjesztenek fel. Az immár hatodik alkalommal átadott kitüntetést 2013-ban az amerikai Lydia Davis, 2011-ben a szintén amerikai Philip Roth, 2009-ben a kanadai Alice Munro, 2007-ben a nigériai Chinua Achebe kapta, alapítása évében, 2005-ben pedig Ismail Kadaré albán író, költő, esszéíró vehette át az elismerést. Krasznahorkai egyébként úgy döntött, a díjjal együtt járó 15 ezer fontot elosztja műveinek két fordítója, George Szirtes költő és Ottilie Mulzet között.