Babóca-őrület és népmesehorror

Nagy Kamilla

A kortárs erdélyi gyerekirodalom értékeiről, személyes tapasztalatokról és az olvasás fontosságáról meséltek nemrég a Helikon című irodalmi lap – amely rendhagyó, gyerekirodalmi számmal jelentkezett, benne a gyerekirodalomról szóló tanulmányok, mesék és illusztrációk legjobbjai – meghívottai. Demeter Zsuzsa házigazda kérdéseire Jánosi Andrea képzőművész-illusztrátor, László Noémi és Szántai János költő, valamint Zsigmond Emese szerkesztő válaszolt megkapó őszinteséggel. A gyerekkori olvasmányok témában Jánosi Andrea vont párhuzamot a manapság kiadott és az egykori gyerekkönyvek látványvilága között. Két irányról beszélt: az egyiket Réber László, Várnai György és Reich Károly képviseli, ők a régi nagyok, akik még fekete-fehérben gondolkodtak, csak később jelentek meg a színes grafikák. Vonalrajzaik roppant egyszerűek és rendkívül szuggesztívek. „Ott van ma a Bogyó és Babóca, amit lenézünk, nem szeretjük, pedig ugyanolyan vonalgrafikával, csak számítógépen készül.” Mint mondta, utóbbiakat elolvasgatta, és őszintén elszomorodott: nem tudni, min múlik, hogy egy Réber László-grafika körülbelül ugyanolyan eszközökkel készül, mégis inkább a Bogyó és Babócát veszik.

A feltevésre egyfajta válasz érkezett Zsigmond Emese, a Napsugár és Szivárvány főszerkesztője által elmondottakban. A kérdésre, hogy mit olvas a gyerek, és hogyan lehet ebből a hatalmas dömpingből kiszűrni a hasznos olvasmányokat, azt válaszolta, hogy a reklám tuszkolja a szülők kezébe az éppen divatos könyveket, mert ezeket a bestsellereket sokkal több pénzből, nagyobb arroganciával reklámozzák. „Az üzletekben a szülők nagy része a csicsásat és a divatosat választja. A gyerekek között futótűzként terjed, hogy melyik a trendi könyv, melyiket kell kérni szülinapra, és az nem mindig a jó.’’ Minden korosztálynak megvan a maga Babóca-őrülete – tartja Zsigmond Emese. Szerinte a Napsugárnak is óriási a konkurenciája, és a tanítói értékrend lehet az, ami segíti a lap népszerűsítését.

Szó esett arról is, hogy pszichológusok szerint túl horrorisztikus a népmese. Hogy miért, és kiváltképp mire jó a tradicionális népmese, arról Szántai János költő beszélt: „A népmeséket épp úgy tudtam eladni a gyerekeimnek, hogy azt mondtam nekik: te, ez tiszta horror. Amit a Youtube-on, a trailerekben látsz a gonosz halálról, mind benne van a népmesékben.” Ráadásul a mai gyerekek – ezt tanulmány is bizonyítja – akár négy évvel is érettebbek a korábbi generációknál. Sokkal hamarabb el lehet nekik adni ezeket a történeteket. „Nem szabad kidobni a népmeséket, mert egy csomó minden véresen egyszerűen szerepel bennük” – sommázott Szántai.

A felvetésre, hogy van-e probléma a gyerekek olvasási szokásaival, illetve mi lesz, ha a magányos olvasás elkezdésével abbahagyják ezt a tevékenységet, László Noémi költő, a Helikon szerkesztője érdekes párhuzammal válaszolt: 1500-ban vajon hány gyerek olvasott? És az 1500-as évek elmúltával még itt vagyunk, akkor is voltak magyarok, most is itt vannak. „Teljesen más világban élnek a mostani gyerekek. Rengeteg inger éri őket, az, hogy nem olvasnak, nem biztos, hogy ugyanazt jelenti, mint ha mi, a mi időnkben nem olvastunk volna. Mert amikor nem olvasnak, ők mást csinálnak, amit mi akkor nem csináltunk.” László Noémi szerint jobb volna megvárni, míg ezek a sokat emlegetett nem olvasó fiatalok 70 évesek lesznek, és utána el lehet mondani, hogy mennyit ártott nekik a „nemolvasás”.