A művész, aki mindig erdélyi maradt

Ha évek hosszú során át elpanaszolhattuk, hogy a Szépművészeti Múzeum – tudatosan vagy sem – mellőzi a magyar képzőművészeket, mostanában nem remélt módon gyorsultak fel az események a Lucian Nastasă-Kovács által vezetett intézményben: alig szusszantunk egyet a Gy. Szabó Béla tárlat megnyitója után, máris újabb jelentős eseményen vehettünk részt. És ezzel az említésre méltó rendezvények korántsem értek véget, hiszen a Kolozsvári Magyar Napokra való tekintettel (is) még számtalan nemzettársunk kiállítását látogathatjuk majd az elkövetkező időszakban.

A múzeum és a Kolozsvári Társaság által szervezett Paulovics-tárlat az erdélyi festő egész életművét öleli fel. Az olajfestményekből, grafikákból és akvarellekből merített válogatás révén kirajzolódnak a művészi pálya idő- és stílusbeli változásai. A kiállítás megálmodója a nemrég elhunyt Kántor Lajos irodalomtörténész, műkritikus volt.

„Kántor Lajost 1957-ben ismertem meg, mint az újrainduló Korunk szerkesztőjét. Az idők folyamán külső munkatársnak érezhettem magam. Sűrűn illusztráltam a folyóiratnak…Lajos több kiállításomon is tartott megnyitó beszédet” – meséli a művész. Kántor sajnos már nem érhette meg a kiállítás megnyitóját, de a tárlaton kapható és régebben kinyomtatott albumban még ő méltatja Paulovics művészetét. „Lehet, hogy lokálpatrióta-elfogultságot vélnek felismerni az elemzésnek szánt összegezés értékelésében, mégis leírom: a több utat kipróbált Paulovics László barendorfi piktúrája az én érzésem szerint ott emelkedik a legmagasabbra, illetve ott éri el a legnagyobb mélységeket, Élettel-Halállal szembesülve, ahol újra üzen Szatmár” – írta többek között a műkritikus. Hozzátette, a festőművész Paulovics „nem akart lemaradni a grafikus mögött. Abban sem, hogy kis méretben is monumentálisra törekszik”.

Bordás Beáta művészettörténész a tárlat megnyitóján elmondta, Paulovics grafikái már jó ideje díszítik a Kolozsvár Társaság székhelyének falait, így a művész munkássága ismerősnek tűnhet az érdeklődők számára. De találkozhattunk vele könyvek illusztrátoraként is, és nem utolsó sorban díszlettervezőként is. Paulovicsnak a  szatmári, nagybányai, marosvásárhelyi, kolozsvári színházakban tervezett díszleteinek és jelmezeinek száma megközelíti a kétszázat. A művészettörténész emlékeztetett arra is, hogy Paulovics Lászlónak már volt egy kiállítása a Bánffy-palotában, méghozzá 1976-ban. „Az azóta eltelt fél élet munkásságából is hozott most ízelítőt a művész” – mondta Bordás Beáta.  A múlt század 60-as éveiben készült munkák mellett a Bánffy-palota termeiben felfedezhetjük a művész Németországban készült alkotásait is, ugyanakkor megcsodálhatjuk a közelmúlt (nagyon színes) termését is, hiszen a 80 éves művész a mai napig aktív. Bordás Beáta megjegyezte: bár a művész egy évtizedet Németországban élt, ott is erdélyi témák foglalkoztatták. Ebből a soha nem múló érdeklődésből született például az Erdélyi kapuk című grafikai sorozat vagy az Erdélyi Krisztus című temperaképe. „De még absztrakt képeiben is visszaköszönnek az erdélyi táj színei és domborzati formái” – tette hozzá a művészettörténész. Az 1956-os szabadságharcot feldolgozó sorozatán távol hazájától kezdett dolgozni, immár 18 darabból áll, egyikét pedig a jelen kiállításon is megtekinthetik az érdeklődők. A Paulovics László-kiállítás augusztus 27-ig látogatható a Bánffy-palota földszinti termeiben.