A kisebbségi színházi lét kollokviuma

Az 1978-ban Sepsiszentgyörgyön szárba szökkenő kezdeményezés két további alkalmat ért meg, az 1980-as betiltást követően pedig 1992-ben próbálkoztak első ízben az „újjáélesztéssel”. Az igazi újrakezdésig azonban újabb kilenc évig kellett várni: 2001-ben a fesztivál az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának kezdeményezésére talált véglegesnek tűnő otthonra Gyergyószentmiklóson. Az akkor alig több mint tízéves szervező intézmény, a Figura Stúdiószínház Szabó Tibor vezetésével sikeresen vizsgázott, és azóta már senki sem vonja kétségbe, hogy a Kollokvium Gyergyószentmiklósé.

A 2001-es indulás pillanatában tíz kisebbségi nemzetiségi színház – hét magyar, két német és egy jiddis nyelven játszó társulat – működött Romániában. A kép azóta jelentősen változott, elsősorban a magyar nyelvű színjátszás terén, a hagyományos kőszínházak mellett független színházi műhelyek bukkantak fel, amelyek „feltöretlen” terepen keresik a színházi létezés új lehetőségeit. E folyamatosan gazdagodó világnak biztosít ma helyet a Nemzetiségi Színházi Kollokvium: párbeszédek tere, azon törekvések szemléje, amelyek mentén Románia kisebbségi színházai keresik útjukat közönségük, közösségeik felé.

Mintegy 2500 néző előtt az idei tíznapos multikulturális színházi fesztivál a hazai színházi élet néhány általános tendenciájának összefoglalására is lehetőséget teremtett. A szakmai beszélgetések a résztvevő társulatok munkakörülményeire, hétköznapi problémáikra, sikeres előadásaikra, darabválasztásukra, az alkotók pályájára is fókuszáltak: a főbb beszédtémákat a párbeszéd, a sokszínűség és a műfajok közötti átjárhatóság tettenérése szolgáltatta.

 Klasszikusok új bőrben

Két Bánk bán-átirat is szerepelt a fesztivál műsorán: a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház Bocsárdi László rendezésében a mindenkori hatalom természetrajzát villantotta fel rövidített, de nagyon pontosan értelmezett szövegű előadásban, míg a kolozsvári Váróterem Projekt független társulat egy osztályteremben játszotta el az egyórásra sűrített kötelező olvasmányt.

Két klasszikus epikus műből, Móricz Zsigmond Rokonok című regényéből és Sólem Aléchem Vándorcsillagok című művéből született színpadi mű a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata, illetve a bukaresti Állami Zsidó Színház előadásában. Shakespeare Titus Andronicusa a Temesvári Állami Német Színház előadásában egyszerre idézte a kávéházi kabarék és a katonai diktatúrák hangulatát: naturalista elemek keveredtek könnyed színészi játékkal.

Talán a klasszikusok közé kellene sorolni Gavriil Pinte Petre Ispirescu-adaptációját, a nagyszebeni Radu Stanca Színház Német Tagozatának előadását is, de a produkciót az erdélyi multikulturalizmus mintapéldányaként is kezelhetjük: román, magyar, szász, luxemburgi és osztrák színészek német nyelven mutattak be egy román népmesét a többségében magyar közönségnek. Az előadás persze nem merül ki ennyiben: szépen megkomponált mozgás- és látványvilág, sok bábos elem, árnyszínház és a mesében is megjelenő archetípusok mai eszközökkel történő megjelenítése révén vált az egyik legemlékezetesebb fesztiválelőadássá.

Nem bújtatták új bőrbe Bulgakov Molière-ről szóló darabját a Csíki Játékszín alkotói, ám a művész és a hatalom viszonya mindig aktuális, érvényes kérdéseket felvető téma.

 Műhelyek, munkák

A kollokvium több előadását is a megszokottól eltérő próbafolyamatok, műhelymunkák előztek meg. A Nagyváradi Szigligeti Színház A fiú című bemutatójában a társulat valamennyi tagja esélyt kapott a szerepek eljátszására, aszerző, Forgách András – egyben a produkció rendezője – a szereposztás kihirdetése előtt mindenkit meghallgatott. A figuráról alkotott meglehetősen pontos elképzelése ellenére a próbák során nagy teret engedett a színészi improvizációnak. A Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház Békeidő című előadása is a szereplők ötleteinek és improvizációinak felhasználásával jött létre az elsősorban filmrendezőként ismert Hajdu Szabolcs irányításával.

Az Erdélyi Vándorszínház tagjai elsősorban színis diákok: nyaranta létrehoznak egy-egy előadást, falvakban, szabad téren mutatják be, minden nap máshol. A játékstílus sajátossága többek között a sok interaktív jelenet, de akár a több hetes összezártság is fontos tapasztalatot jelent a pályájuk elején álló színészeknek.