A fény síkjai és a láthatóság: két kiállítás a Bánffy-palotában

Az 1991-ben elhunyt Mircea Vremir 85. születési évfordulóján (1932. március 19-én látta meg a napvilágot a Neamţ megyei Lipoveni-ben) életművét bemutató tárlat nyílt március 22-én két helyszínen: a művész nagyobb méretű festményeit a Bánffy-palota Művészeti Múzeumában, a grafikákat és szobrászati alkotásokat a Quadro Galériában állították ki. A méltatlanul háttérbe szorult Mircea Vremir festőművész, szobrász, grafikus, tanár gyakorlatilag egész életét a kincses városban élte le. Itt alkotott, itt tanított haláláig, Kolozsvárott teljesedett ki életműve.

Szobrász vésőnyomok vásznon

Ha csak önarcképeire tekintünk, azonnal feltűnnek a kemény, határozott ecsetvonások, vagy ahogyan Székely Sebestyén György művészettörténész, a kolozsvári Quadro Galéria vezetője fogalmazott: „Mircea Vremir gesztusai olyanok, mintha egy szobrász kemény, nyers vésőnyomokat hagyna.” A festő csendéletei, tájképei pedig olyan érzést keltenek a látogatóban, amikor belép a kiállítóterem ajtaján, mintha egy csodálatos tavaszi napon egy virágos rétre tévedt volna. Láthatunk a kiállításon két, talált tárgyakból készült fémszobrot is, amelyek ipari jellegük miatt elütnek a természetközeli látásmódban készült képektől. Érdekes, hogy a festőművész amolyan „csináld magad” elvet követett: festményeinek kereteit is maga készítette, ezzel is növelve alkotásainak értékét. Vremirnek több művészi korszaka volt, ám munkásságának legfontosabb eleme a szintézis, ahogyan erre a tárlat kurátora, Dan Breaz is felhívta a figyelmet. A tárlat megnyitóján azt is elmondta, hogy a művész munkássága több figyelmet érdemelne, egyes munkáit restaurálni kellene, hiszen voltak olyan alkotások, amelyeket szeretett volna beválogatni a kiállítás anyagába, ám azok állapota miatt nem tehette. A Fény síkjai című tárlat április 14-ig tekinthető meg a két helyszínen.

Rejtő és a művészcsoport

A Vremir-retrospektíva megnyitója után alig néhány nappal a Bánffy-palotában újabb kiállítás nyitotta meg kapuit: ezúttal a magyarországi Caffart Képzőművészeti Egyesület tizenkét tagja állítja ki munkáit. A kiállító művészek: Aknay János, Ferencz S. Apor, Filp Csaba, Horváth Roland, László János, Őry Annamária, Pap Gitta, Pinczés József, Puha Ferenc, Rékasi Attila, Sütő Róbert és Török Ferenc. A Caffart név megértéséhez az egyesület magyarázatot is fűz honlapján Rejtő Jenő A Sárga Garnizon című művéből idézve. Ami mutatja, hogy bár az alkotás komoly dolog, azért ennek lehetnek – akárcsak mindennek az életben – nem éppen halálosan komoly oldalai is. A cafard tulajdonképpen többfázisú légiós betegség, sivatagi őrület, ámokfutás, amikor az ember melankóliába esik, majd csak egy vágya marad: ölni! „Ha megfékezik és összekötözik, ez csak hosszabbítja kínját, mert órákon belül úgyis végez vele az agyérgörcs” – írja Rejtő. Az egyesület nevének kitalálói a cafard szót csavarták meg Caffart-nak. A tárlat anyaga nem vall valami gyilkos hajlamú művészekre, sőt nagyon is üdítő a sokféle stílusjegyet magán viselő kiállítás. A művészek között találunk erdélyi származásút is (Török Ferenc például Székelyudvarhely szülöttje, Ferencz S. Apor csíkszeredai), nagyon fiatalt (Őry Annamária, Pap Gitta, Pinczés József) és Kossuth-díjast is (Aknay János, akinek munkásságát nemrég a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjével is elismerték). És éppen a korosztályos, valamint a művészi változatosság adja meg a tárlat vonzerejét. A Visibilitas nevet viselő kiállítás április 30-ig látogatható.