Fodrásztanuló lányok a kolozsvári szakiskola műhelyében
Fotó: Makkay József
,,Ha nem végzel egyetemet, semmi sem lesz belőled – ezt a szülők és sok tanár által vallott több évtizedes szemléletet szeretnénk folyamatosan megváltoztatni” – így fogalmazott Koszorús Ildikó cégveztő azon az ünnepségen, amelyet a kolozsvári református kollégiumhoz tartozó szakiskola megalakulásának tízéves évfordulója alkalmából tartottak.
2025. május 29., 18:552025. május 29., 18:55
2025. május 29., 19:152025. május 29., 19:15
„A hozzáállás különben az elmúlt években változott. Az emberek rájöttek, hogy a társadalomnak szüksége van a jó szakemberekre. Ha ugyanis valaki megtanul egy szakmát, akkor az biztonságot jelent számára akár itt, ebben az országban, akár máshol” – fogalmazott Koszorús Ildikó azon cégek képviseletében, amelyek a kolozsvári oktatási intézmény diákjainak szakiskolai gyakorlatát segítik. A cégvezető szerint fontos, hogy a fiatalok jól felszerelt műhelyekben tanulják meg a szakmát, az iskolában minél jobban sajátítsák el a fogalmakat, ugyanakkor a szakmai gyakorlathoz elengedhetetlen a különböző cégek és vállalatok támogatása.
Az ingatlanban – amely a 19. század elején épült – egykor a református diakonisszaképző intézet működött, államosítás után több intézménynek adott otthont. A református egyház tulajdonába több mint tíz évvel ezelőtt került vissza. Az akkori püspök, Kató Béla ámogatta azt az ötletet, hogy az ingatlanban – a református kollégium keretében – magyar szakiskola induljon.
„Az iskola számomra imameghallgatás volt. Úgy éreztük akkor, hogy az elképzelést nem tudjuk megvalósítani” – fogalmaz Kovács Tibor mezőpaniti lelkipásztor, aki tíz évvel ezelőtt a refi iskolalelkésze és vallástanára volt. A vezetőség pedig őt bízta meg a leendő szakiskola irányításával. „Minden nap húsz perccel hamarabb mentem a refibe, hogy becsengetésig imádkozzam a megszületendő intézményért. Felhívást tettünk közzé a kolozsvári lelkészek között, imádkozzanak értünk, hogy miután több mint 70 céget magunk mellé állítottunk, találjunk tanárokat is, akik elvállalják a leendő iskolában való szakoktatást”.
Manikűr- és pedikűrképzős tanulók munka közben
Fotó: Makkay József
Kovács Tibor hozzáteszi: „az akkor sajtóban az jelent meg, hogy bal lábbal indul a magyar nyelvű kolozsvári szakoktatás, mert imádkozással gyűjtik a tanárokat. Ez a fajta reklám is hozzájárult végül ahhoz, hogy az intézmény beinduljon”.
Csupán meg kell teremteni a feltételeket, a környezetet ahhoz, hogy a magas szintű elméleti oktatást nem szerető fiatalok is kibontakozzanak. „A szakiskola lehetőséget jelentett és életutakat nyitott sok ifjú számára” – fogalmaz Kovács Tibor.
Az iskola akkor négy szakkal indult, ma már mindhárom évfolyamon három-három osztályban hét szakon oktatnak. Balázs Edit megbízott intézményvezető elmondása szerint – aki Mákófalváról költözött be Kolozsvárra, és a suliban a szakácsokat oktatja – az intézményben jelenleg mintegy 220 diák tanul, közülük több mint negyvenen bentlakók. A bentlakás különben az iskola legfelső emeletén található. Az alagsorban az asztalosműhely és a konyha található, az elsőn és másodikon a tantermek, tanári szoba, valamint a többi műhely (fodrászoknak, pedikűkörösknek, műszerészeknek, villanyszerelőknek stb.) kapott helyet.
Az elektronikában jártas fiatalokra is sok munkahely vár
Fotó: Makkay József
A diákoknak az állam havonta 300 lejes ösztöndíjat biztosít. Ehhez járul hozzá egy másik, helyenként nagyobb összeg, amelyet a cégek ajánlanak fel azoknak a diákoknak, akik náluk gyakorlatoznak. Az ügyes tanulók szakgyakorlat közben hamar feltalálják magukat, a vállalatok vezetői pedig a többletösztöndíj felajánlásával ösztönzik őket arra, hogy az iskola befejezése után náluk maradjanak alkalmazásban. A jó, megbízható szakemberekre ugyanis mindig szükség van – magyarázza Balázs Edit. Szerinte egyes szakácstanoncokat már tizedik osztályban alkalmazzák a városban bizonyos esetekben magasabb fizetéssel, mint az átlagbér. Több tanítványunk dolgozik felkapott, jó hírnevű kolozsvári éttermekben – mondja nem kis büszkeséggel a tanárnő, akinek irányításával a diákok a Szakmasztár versenyeken is részt vesznek.
A sor végén kullog az asztalosság – magyarázza Varga István asztalos, aki felnőtt fejjel Brassóban végezte el a szakirányú egyetemet azért, hogy az iskolában szakoktató lehessen. „Aki ügyes és jól megtanulja a szakmát, el tud helyezkedni a cégeknél, igaz, egyre kevesebben dolgoznak fával, mindenki préselt lemezekből akar bútorokat készíteni” – mondja Varga István, s közben mutatja, hogy az iskola műhelye jól fel van szerelve. A gond inkább az, hogy a munkához kevés fát kapnak alapanyagul.
Szépségápoló szerek a szakiskolai műhelyben. A diákok helyben és a cégeknél végzett gyakorlaton sajátítják el a szakmát
Fotó: Makkay József
Az eseményen találkoztam egy régi ismerőssel is, akinek víz-gázszerelő cége több egyházi ingatlan felújítása során vett részt a munkálatokban.
Ozsváth János elmondta, cégüknél is többen gyakorlatoznak.
Az egyik fiatal pedig annyira ügyes volt, hogy két év alkalmazotti státus után távozott a vállalattól, és saját céget nyitott.
„Részben bánkódtunk, mert jó szakembert vesztett a cégünk, ugyanakkor boldogok is voltunk, mert úgy tanítottuk, hogy rövid idő alatt sokat fejlődött, és megtalálta a helyét az életben” – mondta Ozsváth.
Az iskola fennállásának tízéves évfordulója alkalmából tartott hálaadó istentisztelet Kolumbán Vilmos püspök arról beszélt, hogy az intézmény indulásakor a politikum, az egyház, a tanügy, a szakma és a magyar kormány összefogott egy nemes cél érdekében. „Társadalmunknak szüksége van a becsületes, tisztességes, keresztyén szemléletű szakemberekre is, a közösségépítésre, ezekhez az erőt és a támogatást pedig mindig Istentől kapjuk meg” – fogalmazott a püspök.
Bányai Csaba, a Szász Domokos egykori református püspökről elnevezett szakiskola lelkésze köszönetet mondott mindazoknak, akik támogatták az iskola létrejöttét, akik ma is segítik az intézményt (az egyházon kívül többek között a megyei tanács és a helyi önkormányzat), és kérte a segítséget annak érdekében, hogy az intézménynek megoldódjon a tornacsarnok- és teremhiánya is.
Asztalostanulók műhelye az iskola alagsorában
Fotó: Makkay József
Demeter Katalin kolozsvári magyar konzul Nacsa Lőrincnek, a magyar kormány nemzetpolitikáért felelős államtitkárának üdvözlő sorait olvasta fel, Vákár István megyei tanácselnök-helyettes pedig arról beszélt, hogy Kolozsvár a tanulás központja, hiszen a kincses városban az oktatási intézmények több száz éves múltra tekintenek vissza, a település lakosságának jelentős része tanuló, egyetemista és tanár. Ebbe illeszkedik be a több mint négyszázéves múlttal rendelkező református iskola tízéves szakoktatása.
Az új tanügyi törvény különben, amely két éve lépett hatályba, bizonyos szempontból változások elé állítja a szakoktatást. Az erdélyi református egyház tanügyi referense, Nagy Sándor Tibor szerint még nem lehet igazán átlátni, hogy a törvényalkotók hogyan látják a szakoktatás jövőjét. A módszertan ugyanis egyelőre nincs kidolgozva. Az biztos, hogy az eddigiektől eltérően ezentúl nem hároméves szakoktatás lesz. A törvény ugyanis négyéves képzést ír elő. A harmadik év után a diák vizsgát követően kap egy olyan jellegű oklevelet, mint amilyet most is. Kérdés, hogyan lehet majd beosztani a gyakorlati és elméleti órákat a négy év alatt, és a diákok a sok gyakorlati óra mellett hogyan érettségiznek majd. Jelenleg ugyanis a szakközépiskolába négy évet járó diákok érettségivel zárnak. A szakiskolás diákok a sok gyakorlat mellett viszont nehezen zárkóznának fel arra szintre, amelyen az elméleti oktatásban részesülők vannak. Arról pedig nincsenek rendelkezések, hogy a szakoktatásban részvevők könnyített érettségit tehetnének.
Pedig a református kollégium szakosztályaiban rengeteg tehetséges diák tanul szakmát, sokan közülük elhelyezkednek, mások továbbtanulnak, érettségiznek vagy éppen egyetemre készülnek. „Igazából olyasmire képesek, amire az elméleti oktatásban levő diákok jelentős része nem” – fogalmaz a tanügyi referens.
A szakácstanulók konyhája: itt főzik a diákok ebédjét is
Fotó: Makkay József
Jelenleg különben a református kollégium keretében hét szakon folyik szakoktatás, ebből ötön duális képzés folyik, azaz a tanulók nemcsak az iskolában sajátítják el a szakmát, hanem cégeknél, amelyeknél gyakorlatoznak. Ha az új rendszer szerint a gyerekek nem tudnak elmenni a cégekhez, akkor ez nagy felháborodást jelentene. Például Kolozsváron a műszerész-, valamint villanyszerelő-szakos diákok jelentős része a Boschnál végzi a gyakorlatot. A cég több millió eurót fektetett a szakoktatásba, tréningcentert épített a diákok számára, embereket alkalmazott az oktatásuk érdekében – meséli Nagy Sándor Tibor.
Lehet, a tanügyminisztérium célja az, hogy a szakosztályokat megszüntesse bizonyos helyeken, illetve átcsoportosítsa, s hozzárendelje azon intézményekhez, ahol már léteznek szakközéposztályok. Ám ez is számos változást feltételez, például épület- és tanteremgondokat, tanerőhiányt vonhat maga után.
Kolozs megyében a református kollégium mellett Kalotaszentkirályon, valamint Válaszúton működik hároméves magyar szakoktatás. Válaszúton a diákok a mezőgazdasági szakterülettel ismerkednek, Szentkirályon pincér- és elektronikaszak működik. Ezek nem egyházi jellegű iskolák, ám az azokat működtető háttérintézmények kapcsolatban vannak a helyi egyházközségekkel.
– a kisebbségek számára a törvénybe iktatott – biztonsági rendelkezéseket, s nem fogják megszüntetni a már létező intézményeket. A törvény a kisebbségi oktatás esetében ugyanis lehetőséget ad arra, hogy amennyiben nincsen olyan magyar nyelven oktató intézmény, amely befogadná a szakoktatást, akkor a magyar iskolák működtethetnek szakosztályokat is. „Ha úgy alakulnak a dolgok, reméljük, a kolozsvári kollégiumon belül (és persze máshol is) szakközépiskolai osztályokat indíthatunk” – mondja bizakodva a református egyház tanügyi referense.
A szakácstanulók képzését viselte meg leginkább a koronavírus-járvány a Kolozsvári Református Kollégium szakiskolájában. A három évfolyamon tanuló diákoknak csak egy része járhat be éttermek konyhájába, ugyanis a legtöbb kolozsvári vendéglő bezárt.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!