Nyílt tereken sem árulhatnak, de van megoldás – a kézművesek online térben kínálják portékáikat

Érdekes és furcsa módon a nagy bevásárlóközpontok – ahol valóban nagy tömeg gyűl össze – egy percig sem tartottak zárva, ám a szabadtéri vásárok egy éve szünetelnek. A kézművesek számára azonban fontosak lennének az összejövetelek, mennének is, ha lenne rá alkalom. Hiába kérték a felelősöket, engedjenek a megszorításokból, sehol sem találtak megértésre. Vannak, akik alkalmazkodtak az új körülményekhez, mások feladták a kínlódást, és egyéb szakmák felé fordultak. Az egyetlen megoldás e vásármentes vészes időkben a kézművesek számára az volt, hogy áruikat próbálják meg a nem hagyományos módon eladni. Akik már régebben foglalkoznak termékeik online értékesítésével, nem panaszkodnak a forgalomra. Igaz, ez többletmunkát kíván, de megéri a fáradozás.

Óvatosabb vásárlók

A kézművesek és a népi mesterek munkája, ténykedése egyszerre szól alkotásról, hagyományőrzésről és értékteremtésről. A rutinos vevő könnyen megkülönbözteti a bóvlit az értékes kézműves terméktől. Bár az értéktelen kacat hatalmas mértékben árasztotta el a piacot. A hivatástudó, valódi értékeket előállító kézművesek rengeteg energiát fektetnek munkájukba, a hasznot viszont senki sem garantálja.
Pásztor Krisztina pályaelhagyóként kezdte a kézművességet 2014 márciusában, azelőtt sokáig újságíróként dolgozott. Kézügyessége mindig megvolt, miután pedig gyerekei kezdték élni saját életüket, Krisztinának hiányozni kezdett a ragaszkodás kiélése. Előbb erdőt akart ültetni, aztán levendula lett belőle. „Olyant kerestem, amivel legalább húsz évig kell törődni, mint a kisgyermekkel, mielőtt elengeded a nagyvilágba. Nekem ez bejött, jó a növényekkel való törődés annak, aki szeret anya lenni” – fogalmaz a kézműves.
Ma már egy

További 25 áras területet bérel Kalotaszegen, ahol a levendula termesztése mellett létrehozna egy angolkert és egy füveskert keveréket is Herbatórium elnevezéssel.
Krisztina terve a kezdetektől fogva az volt, hogy ne csak termessze a levendulát, hanem dolgozza is fel, készítsen belőle különféle hasznos dolgokat. Férjével kiköltözött falura, a ház egyes helyiségei nemcsak lakhatáshoz, de manufaktúraként is szolgálnak, a termékek előállítása itt történik. A járvány miatt kialakult helyzet az elején neki is fejtörést okozott, hiszen Krisztina is többnyire vásárokban értékesítette áruját.
„Szerencsére

Külföldről is kapok rendeléseket, és sok a turista is Erdélyben” – mondja Pásztor Krisztina. Mindez sokat számított, amikor megszűnt a személyes kapcsolat a vásárlókkal. A kézműves azt vette észre, hogy vásárok hiányában többet dolgozik, hiszen az utazással töltött idő felszabadult, termékeit komótosabban tudja elkészíteni.
Az eladás némileg csökkent, de nem drámai módon – hangsúlyozza Krisztina. Másrészt azt is tapasztalja, hogy az idén még nem indult be igazán a forgalom. Mintha az emberek óvatosabban nyitnák ki a pénztárcájukat. „Bár sokat foglalkozom internetes árusítással, kiderült, nem elég az online. Esetemben sok klienst úgy sikerül meghódítani, ha saját szemével látja termékeimet, kézbe veheti azokat” – magyarázza Krisztina. A járvány kitörése óta telefonon, üzenetekben, drótpostán egyeztet a vevőkkel, az árut vagy személyesen adja át a közelben lakóknak, vagy pedig postán küldi el. Persze ez többletmunkát ró a kézművesre, mert Krisztina arra is odafigyel, hogy környezetbarát csomagolást használjon. És hogy mi a siker titka? „A kézműves termékek jellemzője, hogy nem ipari készítésűek. Mivel kis mennyiségben állítunk elő egy-egy terméket, mintha a családnak készülne, a minőség kimondottan jó. A minőségi hozzávalókon túl az ember a szívét, lelkét beleteszi, ettől lesz finomabb és jobb bármilyen kézműves készítmény” – emeli ki Pásztor Krisztina.

Élet vásár nélkül

Nádudvary László két évtizede készít kézműves termékeket. Az elején csak rézdrótból hajlított csecsebecsékkel foglakozott, ma már az egyik legismertebb ezüstműves Erdélyben. Korán felismerte, hogy nem elég vásárokba járni, ennél jóval több kell a boldoguláshoz, ha az ember ebből a tevékenységből meg is akar élni. Tudatában van annak, hogy akárhány vásáron is vesz részt, reklám nélkül nincs eladás.
Felismerte, hogy

Számára az otthon ülés egyik jótékony hozománya az volt, hogy több időt tudott szánni e virtuális standok fejlesztésére.
„Tavaly ilyenkor még messzinek tűnt a járvány, gondoltuk, ott marad a „nagy falon” túl, nem hittük, hogy hozzánk is betör” – kezdi a beszélgetést László. Egy évvel ezelőtt még részt vettek a márciusi nők napi vásáron, aztán hirtelen bezárult minden. A rendelések leálltak, kevés megtakarított pénzüket kezdték felélni ők is. László egyéb elfoglaltság híján nekifogott a tavaszi munkáknak a kertben arra számítva, hogy a helyzet hamarosan rendeződik. Nem így történt. Vásárokat továbbra sem szerveztek, viszont a kliensek ráébredtek, hogy az élet nem áll meg, születésnapok, ünnepek még ilyen áldatlan körülmények között is vannak. Ezekre pedig be kell szerezni valahonnan az ajándékot.
„Rá kellett jönnöm: ha komolyan foglalkozom a weboldallal, ha frissítem, új dolgokat teszek fel, ha jól mutatom be ezeket jó minőségű képekkel, akkor jönnek a rendelések” – meséli Nádudvary László. Hozzáteszi, mivel nem kell vásárokba járnia, nem költ utazásra és szállásra, még pénzt is tud spórolni. Nádudvary László és szintén kézműves felesége,

László nyolc éve van jelen az internetes oldalakon, de még mindig úgy érzi, fejlődnie kell. Naponta legalább egy órát arra szán, hogy feltöltse termékeit, kapcsolatban legyen az ügyfeleivel, kérdésekre válaszoljon. Feleségével együtt beiratkozott egy internetes kurzusra, ahol menedzsmentet, termékértékesítést, képszerkesztést, reklámfilm készítését tanulnak.
„Ha jó dolgozatot írunk, azt bizonyos pénzösszeggel is jutalmazzák a tanfolyam szervezői” – tájékoztat Nádudvary, aki elsősorban ezüstékszerei által ismert Erdélyben. Felesége, aki batikolással, kézműves textiláruk készítésével foglalkozik, szintén online értékesíti termékeit, több weboldalon is jelen van alkotásaival. László szerint elengedhetetlen, hogy reklámokba is fektessenek pénzt és energiát, csakis ilyen módon tehetnek szert vevőkre. Szerződést kötöttek futárcégekkel, így árujukat bárhova biztonságban el tudják juttatni.

Marad a remény

Riportalanyaink beszámoltak arról is, hogy nem minden kézműves kolléga tudta túltenni magát a járvány okozta nehéz helyzeten. Egyesek apátiába estek, kétségbeesésükben nem dolgoztak, nem készítettek új munkákat, befuccsolt az üzletük. Van olyan kézműves, aki kamionsofőrnek állt, hogy biztosítsa családjának a megélhetést. Akinek viszont ez a megélhetési forrása, nem adhatja fel egykönnyen. Nádudvary szerint azok jártak rosszul e járványos időkben, akik kizárólag a vásárokra alapozták termékeik eladását. Amikor aztán látták, hogy az áldatlan állapotnak nem lesz egyhamar vége, szakmát változtattak. Pásztor Krisztina megemlít egy esetet, amikor Székelyföldön sikerült megszervezni egy vásárt, de a szervezők döbbenten tapasztalták, hogy nincs, akit meghívjanak rá, mert a jegyzékükben szereplő kézművesek szüneteltették a munkát.

Olyan tagról nem tudnak, aki a járvány miatt teljesen feladta volna hivatását, de többen szüneteltetik a munkát. „Akik maradtak, többnyire online értékesítéssel foglalkoznak, ugyanakkor sokan áttértek arra, amit a céh régóta szorgalmaz: tudásukat is értékesítik, nem csak termékeiket, tehát bemutatókat, tanfolyamokat, foglalkozásokat szerveznek” – tájékoztat Molnár. Hozzáteszi, hamarosan a kézmíves céh is indít tanfolyamokat, egyelőre a helyszíneket építgetik.
Bár a járvány hatásai a kézművesek munkájára is kihatott, sokukat anyagilag is megviselte, hiszen egy éve nem szerveznek vásárokat. Akik idejében elkezdték kiépíteni alternatív forgalmazási felületeiket, azoknak sikerült felszínen maradniuk. Nyilván nem mindenkinek volt erre lehetősége, így csak reménykedünk, hogy a kézműves árusok vásárlóik hamarosan ismét személyesen találkoznak.