A romániai népfelkelés 30. évfordulójára befejezik Makovecz Imre bánsági remekművét

– magyarázta az Erdélyi Naplónak Gazda István. A felajánlásban az is szerepet játszott, hogy az új református templom építését teljes mellszélességgel támogatta Nicolae Corneanu ortodox metropolita a romániai forradalmat elindító református lelkész iránti tiszteletből. A polgármester által felajánlott három telket a Temesvárra érkező Makovecz Imre vette szemügyre, és ő választotta ki a templomépítésre legalkalmasabb földdarabot. A következő években hozzálátott az új látványterv és a részletes építkezési tervek kidolgozásához.

Új gyülekezet új templomterve

Az évek során kiderült, a Tőkés László temesvári lelkész helyét 1990-ben elfoglaló Bányai Ferenc a Szekuritáté munkatársa volt. Ezt Molnár János szegedi egyháztörténész Szigorúan ellenőrzött evangélium című dokumentumgyűjteményében tárta fel. A súlyos vádakkal illetett lelkész nem akarta elismerni bűnösségét, és noha később nyugdíjba vonult, a belvárosi gyülekezetben megosztottságot hagyott hátra. Lelkészi szolgálata alatt elutasítóan viszonyult a templomépítési elképzelésekhez, és végig akadályozta a második temesvári református gyülekezet létrejöttét.

de nem szívesen jöttek a hívek, annyira salétromos és dohos volt a helyiség. „Kemény harc kezdődött a túlélésért, nehezen ment az új gyülekezet megalakulása és önállósodása, de munkánkat siker koronázta” – emlékezik a kezdetekre Gazda István, aki hamar partnerekre talált a gyülekezet tagjaiban. Közmunka során leverték az imaház vakolatát, leástak az alapokig, szigetelték az épületet és felújították a tetőt, alkalmassá téve a házat istentiszteletekre.
Az Új Ezredév Református Központ építésének munkálatai 1999 őszén kezdődtek el. A teendőket a gyülekezet tagja, dr. Földvári Attila építőmérnök, egyetemi tanár felügyelte, magyarországi részről pedig Makovecz Imre és Nagy Ervin építész közös vállalkozása, a Makona cég szakemberei véglegesítették az építkezési terveket.
A kezdetben alagsor nélkül elképzelt egyházi komplexum megépítésének költségeit 1,2 millió dollárra becsülték, ez az összeg ma már 7 millió euróra nőtt. Ez is jelzi, hogy 20 év alatt milyen mértékben drágultak a romániai építkezések költségei.

„Az első Orbán-kormány idején, 2000-ben akkora támogatást kaptunk, amiből az épülettestek nagyobb részének alapozását és a pincefödémeket meg tudtuk építeni, illetve nyílászárók nélkül felhúztuk az épületegyüttes első részét. Akkor úgy döntöttünk, nem kezdjük el a templom falainak építését, hogy később ne éktelenkedjenek befejezetlenül” – magyarázza a lelkész, aki ezt utólag jó döntésnek tartja, hiszen 2004 után nyolc éven át alig sikerült előrehaladni. A Magyarországon hatalomra kerülő szocialista kormányzatnak nem volt szívügye a határon túli magyarság – az egyházak meg végképp nem –, így a temesvári templomépítés is leállt.

Nyolc sovány esztendő

Amikor a magyar állami támogatások elapadtak, Tőkés László püspök magyarországi jobboldali vállalkozókat hívott meg vacsorára adománygyűjtés céljából, hogy a már felépült épületszárny ablakait, ajtóit és az egyéb farészeket tudják megvásárolni. A próbálkozás sikeres volt, és az így összegyűlt 70 ezer euróból elvégezték a legfontosabb utómunkálatokat.
Ezt követően

A gyülekezeti adományokból és a kisebb pályázatokból arra futotta, hogy állandó őrséget biztosítva megvédjék az állandósult építőtelepet a tolvajoktól. 2012-ben a határon átnyúló román–magyar uniós pályázatok, a HURO révén mintegy félmillió euróból sikerült felépíteni a másik épületszárnyat, ahova vendégszobák kerültek, ennek avató ünnepségére 2014. július 28-án került sor. Közben berendeztek egy nagyobb alagsori termet az állandó istentiszteletek számára, így a gyülekezet is magáénak érezhette a komplexum elkészült részeit.
A munkálatok hosszabb ideig történő leálltával az egyháztagok adakozó lendülete is alábbhagyott. Amit az is befolyásolt, hogy a társgyülekezet belvárosi lelkésze azokat is igyekezett lebeszélni, akik a templomépítésre akartak adományozni. Mindenkinek azt mondta: erre értelmetlen pénzt gyűjteni, mert soha nem fog megépülni. A Gazda lelkészházaspár – a lelkészasszony Újmosnicán szolgál – évi hat alkalommal nyomtatott ki részletes tájékoztatót a templomépítésről, így a gyülekezet tagjainak postázott újság folyamatosan tájékoztatta az embereket.

Elmagyarázták a híveknek, hogy a két világháború közötti román világban a mindenéből kifosztott bánsági magyarság ilyen összefogással tudta felépíteni a temesvári Magyar Házat.

Teljes hajrá

Mire a gyülekezet tagjai elveszítették volna a reményt, és bebizonyosodott volna a rosszakarók és hitetlenkedők jövendölése, hogy a templom soha nem készül el, az újabb Orbán-kormány 2016-ban és 2017-ben összesen 1,4 milliárd forintnyi támogatást utalt át a munkálatok befejezésére. Egyértelművé vált, hogy az egyházi épületegyüttest a romániai forradalom kirobbanásának 30. évfordulójára akarják befejezni. A gyülekezet újabb uniós pályázatot is nyert egy szerb–román turisztikai program keretében: a Szórvány Alapítvány által sikeresen lebonyolított pályázati támogatással kell felépíteniük az épületegyüttes szerves részét képező koncertépületet, de teljes gőzzel elindult az ötszáz férőhelyes templom építése is.

amely átadáskor a Bánság legszebb modernkori épületévé teszi majd az Új Ezredév Református Központot.
A multifunkcionális épületegyüttes építőtelepét és a már átadott részeket is körbejárjuk. Gazda István református lelkész mellett kísérőmnek szegődik Boros József belényesi építőmérnök (portrénkon) is, aki fiatal szakemberként látja el a projektmenedzseri feladatokat. Ő felel az építőcégek kiválasztásáért és munkájuk felügyeletéért is. A legtöbb munkálatot más-más cégekkel végzik el, hiszen kevés az olyan nagyvállalat, amelynek minden szakterületre kiképzett munkásgárdája van. Legnehezebbnek a vasbetonszerkezetek terveinek megvalósítása bizonyult: harminc céggel tárgyaltak, de az egyenként 39 méter magas tornyok és az impozáns szárnyak olyan építészeti kihívást jelentettek, amire csak két cég nyújtott be árajánlatot. Végül egy brassói magyar céggel, a Tímár Attila és Csibi István vezette Metal Hammerrel egyeztek meg. Számukra romániai viszonylatban is szakmai kihívásnak számít a Makovecz által megálmodott bejárati templomkapu és a hatalmas szárnyakkal ellátott tornyok.

Húsz év építészeti változásai

„Az elején lehetetlen volt felbecsülni, mi vár ránk. Naponta találkoztunk olyan kihívásokkal, amire nem gondoltunk. Az építkezés elején fel kellett mérnünk a létező infrastruktúrát. Az első kihívás az volt, hogy alkalmazkodjunk azokhoz az új szabványokhoz, amelyek 20 év alatt változtak, többek között az energiahatékonyság, a tűzvédelem és az akusztika terén” – magyarázza az építkezési szakember.

Változtatni kellett a beton és a vas minőségén is, változott a külső hőszigetelés vastagsága, illetve hőhíd-kiküszöbölési beavatkozásokat végeztek, amit a vendég ugyan nem lát, de ami nagyban elősegíti a helyiségek megfelelő hőmérsékletét.
Boros József részletesen bemutatja a modern épületek immár elengedhetetlen tartozékát, a hővisszanyerős légkezelő rendszert, amely télen fűt, nyáron hűt. Az épületegyüttes újonnan épülő részei alatt a hőt 120 méter mély kutakból nyerik hőszivattyúkkal, a korábban megépített részeken pedig földgázzal biztosítják a fűtést.
Az épületek nagysága és eloszlása mutatja: a fő teret képező templom mellett mind az alagsorban, mind a különböző szinteken sok hasznos felületet képeznek ki. Az 500 férőhelyes templomba – amely koncertekre is kiválóan alkalmas – 24 regiszteres, mechanikus orgonát rendeltek. Az alagsorban a főutcáról külön bejáraton megközelíthető, bálokra, lakodalmakra, különböző közösségi rendezvényekre alkalmas 130 férőhelyes rendezvényhelyiség készül. Lesz egy tágas konferenciaterem, amelynek alagsorában magyar éttermet üzemeltetnek majd.

A D-épületben rendezik be a kamarakoncert-termet. A centrum része lesz a két szállásépület, amely mintegy 45 személy elszállásolására alkalmas, a szobák zöme már működik.
A hatalmas alagsori rész összezárható és szétnyitható helyiségekkel klubok, konferenciák, üléstermek további berendezését teszi lehetővé, az egyik tetőtéri részben pedig képzőművészeti galéria és ülésterem is nyílik.

Önellátásra berendezkedő magyar ház

Gazda István többször is hangsúlyozza: e hatalmas befektetést nem a gyártelepi gyülekezet számára találták ki, hiszen a négyszáz lelket számláló egyházközség nem tudná hasznosítani, belakni. Már az eredeti elképzelések is arról szóltak, hogy a bánsági magyar közösség kulturális központjává váljon, egyféle multifunkcionális magyar házzá, amely a gyülekezet számára templom és közösségi hely egyaránt, ugyanakkor minden olyan rendezvényt és szolgáltatást felkínálnak, amellyel önfenntartóvá tehető a központ. A lelkész szerint

másrészt az egyedi szépségű épület megkerülhetetlen lesz a város életében, hiszen aki ide látogat, annak nagy valószínűséggel meg fogják mutatni Makovecz Imre legnagyobb méretű Kárpát-medencei remekművét.