
A 19–20. század történészeinek jelentős része a hunokat és az avarokat tekintette a magyarok rokonainak. E közös elméletek szerint folytonosság mutatható ki a hunok, az avarok és a honfoglaló magyarok között. Sorozatunk újabb részében a honfoglalással kapcsolatos fontosabb elméleteket mutatjuk be.
2016. augusztus 17., 17:012016. augusztus 17., 17:01
(Folytatás előző lapszámunkból)
Vámbéry Ármin a kettős vagy éppen többszörös honfoglalás elméletének első megfogalmazója volt. A magyarság keletkezése és gyarapodása című könyvében kiváló turkológusként nyelvészeti szempontból a hunok, az avarok és az Árpád-kori magyarok közötti nyelvi rokonságot mutatta be. A magyar népet keveréknépnek tartotta. Mint írta, e keverék nép finnugor eredete felől legkisebb kétségünk sincs, de a történelem folyamán egy rokon népelem soraiban felolvadt és jelenleg, mint tarka etnikai közösség áll előttünk. Vámbéry Ármin szerint a magyar néven ismeretes népnek a képződéséhez a törökökkel egyesült finnugor elemek vezettek el, és ezt az alapot erősítette az avar korban kialakuló újabb népkeverék.
Nagy Géza elmélete
A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum igazgatójaként Nagy Géza a hun, a szarmata, a germán és az avar régészeti anyagokban a magyarokra vonatkozó tárgyi bizonyítékokat ír le. „A magyar faj régibb a honfoglalóknál. Lehetséges, hogy már az avarokkal is jöttek, de ha előbb nem is, a 7. század utolsó negyedében a magyar beköltözés is megkezdődött. Mondáink a székelyekben keresik ennek az első rajnak az ivadékait, s az ilyen ügyekben csodálatosan szívós szokott lenni a népek emlékezete, főként, ha a távoli múltig a leszármazást élénken észben tartó, az őseiket nagyon is tisztelő keleti népekről van szó” – írja Nagy Géza. Úgy véli, az iráni nyelvű alánokkal érintkezett magyar elem már az avar időszakban beköltözött Magyarország területére: „A keverék néptörzsektől, a kuturgur hunoktól, az onogur bolgároktól, illetve a magyar elemektől külön kell választanunk a honfoglalókat” – állítja. 1906-ban keltezett munkájában úgy fogalmaz, „az onogurok magyarok lehettek, s véleményem szerint azok is voltak. De ebből nem következik, hogy Árpáddal kellett Magyarországra költözniük, s azonosak a honfoglalókkal. Amikor az európai népek a 9. században tudomást vettek a magyarokról, a byzánciak a sokkal távolabb eső turkokkal keverték össze őket. Ezt nem magyarázhatom másképpen, minthogy Árpád népének vezetői csakugyan turkok voltak.”
Gombocz Zoltán nyelvészeti elmélete
A kérdéshez nem csupán a történészek, régészek, hanem természetesen a nyelvészek is hozzászóltak. A 19. század elejének egyik kiváló nyelvtudósa, Gombocz Zoltán szakított a nyelvészeti szempontok kizárólagosságára törekvő Hunfalvy-iskola dogmáival – merev, megváltozhatatlannak hirdetett, kötelező erejű tételeivel –, s elfogadta a magyarság finnugor alapelemének bolgár–török elemekkel való keveredését. A magyar–hun hagyomány magvául a két elemből népi egységgé forrott magyar nép hun nemzetiségi tudatát jelölte meg.
Gombocz figyelemreméltó állítása szerint „mindinkább meggyőződésemmé válik, hogy az a mélyreható nyelvi műveltségi és népi hatás, amelyet a bolgárság az ugor–magyarságra gyakorolt, alig érthető másképp, minthogy egy uralkodó bolgár–török réteg volt a magyarság igazi megszervezője, amely csakhamar éppen úgy beleolvadt a magyarságba, mint ahogy Aszparuh bolgárjai beleolvadtak a szlávságba. Talán nem véletlen, hogy Árpád családjában annyi török nevet találunk: Álmos, Árpád, Ilik...”
Gombocz Zoltán szerint egy bolgár–török uralkodóréteg alakította magyar népi hagyománnyá a hunokkal való rokonságnak, a hun–magyar azonosságnak a hitét. Ősmagyar elődeink a török jövevényszavak egyik csoportját valamikor a hun korszakban, még Kobrát Onogur–bolgár Birodalmának kialakulása közötti évszázadokban vehették át, de nem a hajdani ugor–előmagyar őshaza közelében – tehát a Volga középső folyása és az ebbe keletről torkolló kisebb-nagyobb folyók vízgyűjtő területén –, hanem délebbre, a füves síkságon, a Kaukázus északi előterében.
Gombocz elfogadta a hagyományos honfoglalásmintát annak eseménytörténetével egyetemben. A finnugor–török szimbiózist keleten az elmagyarosodott Árpád népe hajtotta végre 545 és 635 között a finnugor nyelvi népesség, azaz az összmagyarság fölötti hatalmának megszervezésével. Kobrát halálát követően az Onogur-bolgár Birodalom felbomlása után a magyarok a győztes Kazár Birodalom függőségébe kerültek, majd később abból kiváltak, és a magát a hun uralkodónemzetségből eredeztető Árpád-család vezetésével a Kárpát-medencébe költöztek.
Horváth Tibor a 6–7. századról
Horváth Tibor régész a következőkre figyelmeztetett: „A 6–7. században kimutatható régészeti műveltségben, a Kaukázusban és a Kubány folyó vidékén megtalálhatóak a kerekfülű avar edények megfelelői, de a régészeti leletek a fémművesség terén is értékes adatokat kínálnak. Önálló műveltségfejlődés és műveltségváltozás figyelhető meg a 8–9. század fordulójáig, amikor is a régészeti műveltség részben a Don és a Dnyeper vidékére tevődött át. Mivel az azonos agyagművesség révén itt a kapcsolatok olyan nagyok, hogy egyszerű átvételre nem gondolhatunk, törzsi csatlakozást kell feltételeznünk. Ezek a törzsek – akik a korabeli íróknál hun–onogur néven szerepeltek – a magyarságból váltak ki, amely az 5. század vége óta lakta a Kubány és Kaukázus vidékét. Az avarok nemcsak kuturgur–uturgur törzseket ragadtak magukkal Dél-Oroszországból, hanem a magyarság egy részét is. Mindezek a törzsek az avarokkal egy időben, 568-ban költöztek Magyarország földjére.”
Németh Gyula, Sinor Dénes és Harmatta János
Németh Gyula a török filológia egyik legkiválóbb 20. századi művelője volt. A történészszakma ma is alapvető fontosságúnak tartja a honfoglaló magyarok kialakulására vonatkozó kutatásait. Legnagyobb hatású munkája az 1930-ban megjelent könyve, A honfoglaló magyarság kialakulása. Mintegy 50 cikkben foglalkozott a korai magyar jövevényszavakkal és kultúrtörténeti vonatkozásaikkal. 1932-ben ő fejtette meg a nagyszentmiklósi kincs feliratait. Németh Gyula számottevőnek tartotta Gombocz véleményének megváltozását. 1930-ban már így vélekedett: „Noha törökök szervezték meg a magyarokat, s voltak török uralkodóik, továbbá a magyarok török népelemeket olvasztottak magukba, a finnugor eredetű magyarság sajátosképpen teljesen áthasonította ezeket a török elemeket”.
A hunokkal kapcsolatban az egyik legfontosabb történelmi munkának számít az Attila és hunjai című könyv: az 1940-es kiadás előszavát Németh Gyula írta. A könyvben számos tanulmány jelent meg. Ligeti Lajos nevéhez kötődnek az Attila hunjainak eredete és Az ázsiai hunok című tanulmányok. Váczy Péter írta A hunok Európában, Eckhardt Sándor pedig az Attila a mondában részeket. Németh Gyulának két tanulmánya jelent meg a kötetben: A hunok nyelve, valamint a Hunok és magyarok. Fettich Nándor neve alatt jelent meg A hunok régészeti emlékei című írás. A könyvnek az 1986-os hasonmás kiadásához Harmatta János írt előszót. Ebben így méltatta a kötetet: „Az Attila és hunjai című kötet a tudományos kutatás közel fél évszázada után is megőrizte jelentőségét, s hozzá mérhető, átfogó jellegű, színvonalas hazai vagy külföldi kézikönyv hiányában mint klasszikus mű még ma is a legjobb útbaigazítást adja az érdeklődő olvasónak.” Az előszóban Harmatta részletesen foglalkozik a könyv megjelenése óta eltelt időszak újabb kutatási eredményeivel és irányaival.
Az újabb összehasonlító nyelvtudományi kutatások eredményei kérdésessé tették a kaukázusi őshaza elméletét. Sinor Dénes megkérdőjelezte az ősmagyar népesség Kaukázus-vidéki tartózkodását. Harmatta János keletkutató elmélete szerint az Aszparuhhal szövetséges „hét törzs”, azaz a későbbi „hét magyar” a 680 körüli évekre már megszilárdult törökös jellegű, ősmagyar katonai-törzsi szövetséget hozott létre, amely ekkor a dunai bolgároktól észak-keletre, a Duna, a Keleti-Kárpátok és a Dnyeper között, vagyis Etelközben élt.
(Folytatjuk)
A francia Nemzetgyűlés első olvasatban elfogadta a Korzika autonómiájáról szóló alkotmánymódosítást, amely élénk politikai vitát váltott ki Franciaországban és az Európai Parlamentben is.
A szerdai átmeneti felfrissülés után ismét erősödik a hőség Erdélyben. Csütörtöktől napos, száraz idő várható, a hétvégére pedig több helyen 33 fokig emelkedhet a hőmérséklet. A jövő hét elején a kánikula tovább fokozódhat.
Néhány nap leforgása alatt másodszor vallott kudarcot a román államfő kormányalakítási kísérlete, ami a válság mélyülésén túlmenően lesújtó képet nyújt az elnök makulátlannak hitt politikai-erkölcsi felfogásáról is.
Miközben az Egyesült Államok a futball-világbajnokságra érkező játékosokat, bírókat és szurkolókat példátlan szigorral szűri a határain, saját utcáin továbbra is ezrek esnek erőszakos bűncselekmények áldozatául.
Téli beszámolómat azzal zártam, hogy az ott szerzett benyomások olyan mély nyomot hagytak bennünk, hogy még vissza kell térnünk. Ez az elhatározás azonban nem maradt sokáig puszta vágy: néhány hónappal később ismét Genf felé vezetett az utunk.
Miközben sokan még mindig nehezen tudják elhinni, hogy 2026-ban egy EU-tagállamban megtörténhet, hogy a falat áttörve lakoltatnak ki a hatóságok egy magyar egyházi vezetőt, olyan hangok is hallatszanak, amelyek őt teszik felelőssé a történtekért.
Az Európai Parlamentben tartott eszmecserén európai képviselők és az Egyesült Arab Emírségek szélsőségesség és terrorizmus elleni küzdelemért felelős különmegbízottja a radikalizmus és a demokratikus ellenálló képesség kérdéseit vitatták meg.
Rekordbírság a bankoknak, perrel fenyegető pénzintézetek, kártérítéssel hitegetett ügyfelek: a ROBOR-ügy egyszerre pénzügyi, jogi és bizalmi botrány az általunk is mohón táplált pénzéhes világunkban.
Még nyárias meleg és helyenként 30 fok feletti hőmérséklet várható szerdán, ám a hét második felében markáns változás következik az időjárásban. Több hullámban érkező frontok miatt záporokra, zivatarokra és megerősödő szélre kell készülni.
Migrén, álmatlanság, szorongás, klimax – egyre többen próbálják ki az gyógypiercinget, amikor gyógyszermentes megoldást keresnek régóta fennálló panaszaikra. A módszer sokak életminőségét javítja, az orvosok azonban óvatosságra intenek.
szóljon hozzá!