
Törzsvendégek fogadása a Royal Szálloda éttermében az 1980-as években. Sághy Péter balról a negyedik
Fotó: Sághy Péter archívuma
Sághy Péter gazdag életpályája során végigjárta a vendéglátás ranglétrájának minden lépcsőjét. 1958-ban a budapesti Gundelben helyezkedett el pincérként, és 1982-ben étteremfőnökként búcsúzott az intézménytől. Ezt követően a Royal Szálloda éttermi igazgatójaként dolgozott. Gasztronómiáról, híres vendégekről, a szakma kellemes és kellemetlen helyzeteiről beszélt.
2021. február 15., 10:042021. február 15., 10:04
2021. február 15., 10:062021. február 15., 10:06
A Budai-hegységben fekvő Telki vadászháza különleges szerepet töltött be a magyar politikai életben: az illusztris vendégek javarésze megfordult falai között. Mi is
Négy vagy öt lakrész szolgálta a vendégek kényelmét színes tévével, közvetlen moszkvai telefonvonallal. Az ebédlő asztala mellett egy tucat vendég fért el, stílusosan a 12 személyes herendi vadászkészlettel s ezüst evőeszközzel terítettünk. Általában korai vacsorával kezdtünk, ezt követte a vadászat, majd a társaság visszatért, többen ott aludtak, s ott is reggeliztek. A vendégeket – kísérőikkel és egy hivatásos vadásszal együtt – dzsippel vitték a helyszínre, ahol a rossznyelvek szerint már előkészítették a vadakat, mivel a „Nimródok” mindig értékes zsákmánnyal tértek vissza.
Egy személyes történetet is őrzök. A korai vacsora után a csapat tagjai elmentek átöltözni vadászruhába, s felvették a gumicsizmát is. Mi pedig gyorsan leültünk valamit enni, mivel még sok feladat várt ránk. Csak a már említett asztalnál volt elég hely, s javában falatoztunk, amikor Brezsnyev pártfőtitkár és Koszigin miniszterelnök jelentek vadászszerelésben. Automatikusan felugrottunk, de odajött hozzám Brezsnyev, s a vállamnál fogva visszanyomott a székbe, s jó étvágyat kívánt. Az étvágyunk ugyan elszállt, de pislogva maradtunk a helyünkön, míg a két szovjet vezető le-fel sétálva várta a többieket. Ekkor lépett be egy külügyes, aki nem látott mást, mint hogy a személyzet étkezik, s a két vezér pedig ide-oda járkál. Sziszegve támadt ránk, mi pedig – a szovjet vezetők derültsége közepette – gyorsan visszavonultunk.
Leonyid Iljics Brezsnyev és Kádár János a telki vadászházban
Fotó: MTI Archívum
Jóban voltam Kádár János személyi testőrével, aki egy anekdotát is megosztott a Kádár–Czinege viszonyról. A hadseregtábornok kacsalábon forgó villát építtetett az Endrődi Sándor utcában, s az avatóra meghívta Kádár Jánost is. A párfőtitkár körbenézett, majd kiment, rágyújtott a filter nélküli Szimfóniára, s megjegyezte: „Czinege elvtárs, azt tudja, hogy csak addig a magáé, ameddig miniszter!”

Sághy Péter végigjárta a vendéglátás ranglétrájának minden grádicsát. 1958-ban a budapesti Gundelben helyezkedett el pincértanulóként, és 1982-ben étteremfőnökként búcsúzott. Gasztronómiáról, a szakma kellemes és kellemetlen helyzeteiről kérdeztem.
Kádár egyébként mindenkivel megtalálta a hangot, és mindig megköszönte a mi munkánkat is. Láthatóan nagy nyomás nehezedett rá, s meggyőződésem, hogy csak rosszabb jöhetett volna helyette; a vadászlak is diplomáciájának fontos része volt.
Az 1960–70-es évek vezetői általában egyszerű emberek voltak, akkor a politikai megbízhatóság számított.
A kezén a középső ujjak hiányoztak, s azzal dicsekedett, hogy a kezén csille ment keresztül. Amikor megérkezett, oda kellett tenni neki a díszasztalra a szódásüveget, hogy fröccsözhessen. Dobi – egyszer a tárgyalás hevében – a herendi terítéket s a 6–8 kristálypoharat egyszerűen félretolta, a szemben ülő angol miniszterelnöknek igencsak fennakadt a szeme. Más alkalommal a tálalás után állt fel szónokolni, a húszperces beszéd alatt teljesen kihűlt az étel. Később,
Villányi szüret nagykövetek számára a hatvanas évek második fele. Sághy Péter jobbról a harmadik
Fotó: Sághy Péter archívuma
Hiába készültünk fel mindig pontosan az adott rendezvényre, hibák azért többször becsúsztak. Egyszer a kormányvonattal mentünk le a magyar mezőgazdaság kirakatintézménye, a Nádudvari Vörös Csillag TSZ-be. Az ebéd a szerelvényen volt, a delegáció Debrecenben szállt meg, míg mi a vonaton kaptunk szállást. Sokáig kártyáztunk, s egy-két pohár bor is növelte a hangulatot. A másnapi tsz-programunk nem tűnt nehéznek: pálinka és pogácsa kínálásából állt. Rendbe tettük magunkat, két Chevrolettel jöttek értünk, és sebtében bepakoltunk. Nádudvaron megkezdtük az előkészületeket, tálcákra tettük a poharakat, ásványvizet tartalékoltunk. Amikor a pálinkát kerestük, kiderült, hogy az a vonatban maradt, kollégám úgy vélte, a tsz pálinkáját kínálhatjuk. Ráadásul vasárnap lévén mind az üzletek, mind a kocsmák zárva voltak. Töredelmesen bevallottam főnökömnek a tévedést, aki elsápadt, majd egy kocsival elporzott az italért. Lelki szemeink előtt már egy másik munkahely lebegett. Megérkezett a delegáció tíz Mercedesszel, s a kocsisor végén láttuk a mi autónkat. Utolsó pillanatban töltöttük ki az italt, fellélegezhettünk, de a fejmosást, amit kaptunk később, nem tettük zsebre.
Emlékfotó a teljes személyzettel a Royal Szálloda 1991-es bezárása alkalmából
Fotó: Sághy Péter archívuma
Másik alkalommal díszebédet adtak a Parlamentben az indiai elnök, Varahagiri Venkata Giri tiszteletére. A szalvétákat a mosodában tisztították, mángorolták. Higiénés okokból nem érhettünk hozzá, csak egy úgynevezett „püspöksüveget” hajtottunk belőlük, és a tányér közepére helyeztük. A pincérek bevonultak a tállal, s megálltak a vendégek mögött, akiknél a kínálást elkezdték. Jómagam az indiai politikus mögött vártam. Látom, hogy szemben lévő kollégám elsápad, Losonczi államelnök valamit súgott a tolmácsnak, aki az asztal végén ülő külügyesnek mondott valamit. Az utóbbi intett, hogy vonuljunk ki azonnal. Az indiai vendég jó angol szokás szerint begyűrte a szalvétát a mellényébe, az asztalkendő közepén egy jókora lyuk tátongott. Másnap raportra mentünk a külügyminisztériumba, ahol a protokoll főosztályvezető szobájában álltunk a szőnyeg szélén. A külügyes tajtékzott, a szózuhatagban a szabotázs szó is elhangzott. Hivatkoztunk a higiénés előírásra, amit tessék-lássék módon elfogadtak, de
A Magyar–Szovjet Baráti Társaság Andrássy úti székházában is egyszer kínos helyzetbe kerültünk. A sörösládák pakolása közben az egyik odaütődött egy letakart velencei tükörhöz, ami végigrepedt. Egy idős pincérkolléga rám szólt: „takard azonnal vissza!” Közben megérkezett a vendég: egy szovjet tábornok, Jakubovszkij marsall helyettese, akit nagy tisztelettel köszöntöttek. A sokat látott felszolgáló kétségbeesetten szaladt oda a gondnoknőhöz. „Kezicsókolom, nagy baj történt” – kivitte a hölgyet a sérült tükörhöz, s rámutatott a mit sem sejtő tábornokra. – „Az a csíkos nadrágos, mikor levette a kabátját, a csizmájával rúgta be véletlenül.” A hölgy elsápadt, de valahogy elrendezte a kárt.
A budapesti Gundel étterem metszeten
Fotó: Sághy Péter archívuma
Amikor a Gundelt bezárták, rövid időre átkerültem a Gellért Szállóba, mert ez az intézmény vette át a Gundel protokoll szerepét, s a betanításokban vettem részt. Nem töltöttem ott sok időt, mivel már megvolt az új éttermi igazgatói pozícióm a Royal Szállodában.
A szerdai átmeneti felfrissülés után ismét erősödik a hőség Erdélyben. Csütörtöktől napos, száraz idő várható, a hétvégére pedig több helyen 33 fokig emelkedhet a hőmérséklet. A jövő hét elején a kánikula tovább fokozódhat.
Néhány nap leforgása alatt másodszor vallott kudarcot a román államfő kormányalakítási kísérlete, ami a válság mélyülésén túlmenően lesújtó képet nyújt az elnök makulátlannak hitt politikai-erkölcsi felfogásáról is.
Miközben az Egyesült Államok a futball-világbajnokságra érkező játékosokat, bírókat és szurkolókat példátlan szigorral szűri a határain, saját utcáin továbbra is ezrek esnek erőszakos bűncselekmények áldozatául.
Téli beszámolómat azzal zártam, hogy az ott szerzett benyomások olyan mély nyomot hagytak bennünk, hogy még vissza kell térnünk. Ez az elhatározás azonban nem maradt sokáig puszta vágy: néhány hónappal később ismét Genf felé vezetett az utunk.
Miközben sokan még mindig nehezen tudják elhinni, hogy 2026-ban egy EU-tagállamban megtörténhet, hogy a falat áttörve lakoltatnak ki a hatóságok egy magyar egyházi vezetőt, olyan hangok is hallatszanak, amelyek őt teszik felelőssé a történtekért.
Az Európai Parlamentben tartott eszmecserén európai képviselők és az Egyesült Arab Emírségek szélsőségesség és terrorizmus elleni küzdelemért felelős különmegbízottja a radikalizmus és a demokratikus ellenálló képesség kérdéseit vitatták meg.
Rekordbírság a bankoknak, perrel fenyegető pénzintézetek, kártérítéssel hitegetett ügyfelek: a ROBOR-ügy egyszerre pénzügyi, jogi és bizalmi botrány az általunk is mohón táplált pénzéhes világunkban.
Még nyárias meleg és helyenként 30 fok feletti hőmérséklet várható szerdán, ám a hét második felében markáns változás következik az időjárásban. Több hullámban érkező frontok miatt záporokra, zivatarokra és megerősödő szélre kell készülni.
Migrén, álmatlanság, szorongás, klimax – egyre többen próbálják ki az gyógypiercinget, amikor gyógyszermentes megoldást keresnek régóta fennálló panaszaikra. A módszer sokak életminőségét javítja, az orvosok azonban óvatosságra intenek.
Bár a színházi nyelvnek „nincs nemzetisége”, mégis egyfajta küldetés magyar darabokat színre vinni olyan közegben, amelyben alig, vagy inkább egyáltalán nem ismerik a magyar kultúrát – vallja Tapasztó Ernő.
szóljon hozzá!