Ha nem lett volna Babits Mihály felesége – 125 éve született és 65 éve hunyt el Tanner Ilona

Összeköttetései, mentorai nem voltak, ő maga kilincselt a szerkesztőségeknél, első költeményei a Képes Krónikában jelentek meg, időnként közölte egy-egy versét a Hét, a Vasárnapi Újság és az Új Idők.

Házassága a költőóriással

Megismerkedésük idején Babits Mihály egy házban lakott Szabó Lőrinc költővel. Amolyan mester-tanítvány kapcsolat volt az övék, Szabó rendkívüli módon tisztelte az idősebb írót, az pedig felkarolta és irányította a pályán fiatalabb kollégáját.
Amikor a Nyugattól beküldött verseire nem kapott semmilyen választ, Ilona elhatározta, hogy személyesen keresi fel Babitsot. Ott azonban jókora meglepetés érte: mivel a költő nem volt megborotválkozva, és szakállasan nem akart egy fiatal hölgy elé kerülni, megkérte Szabó Lőrincet, hogy nyisson ajtót. A fiatal költőnek azonnal megtetszett a lány, akivel hamarosan viszonyt kezdett, el is jegyezték egymást. Ám

Kissé különös, hogy gyakorlatilag Ilona háta mögött döntötte el a két férfi, kié legyen a nő… A két költő, a mester és tanítvány barátsága, ha nem is ért véget ezzel, de többé soha nem volt már a régi.
Mindössze öt találkozás után 1921-ben Babits egy kávéházban megkérte Tanner Ilona kezét. A költő 36 éves volt, éppen szakított Boncza Bertával (Ady Csinszkája), Ilona pedig tíz évvel fiatalabb, akkoriban egyedül tartotta el édesanyját. Az esküvő után a nő azonnal otthagyta minisztériumi munkahelyét, a férj és feleség pedig elköltözött Esztergomba, ahol házat vettek. Nem volt köztük egy mindent elsöprő kapcsolat, Ilona nem is nagyon hitt Babits szerelmében. Úgy vélte, a költő azért vette el feleségül, mert éppen „kéznél volt”.
„Nem érdemeim tettek Babits Mihály hitvesévé, hanem mert éppen kéznél voltam, nem szeretett, nem kívánt mint egyetlen nőt, aki boldoggá teheti – csak a magánytól menekült, s meggondolás nélkül, teljesen ismeretlenül feleségül vett, csak hogy legyen mellette valaki...” – írta Ilona később a Most én vagyok a hang helyetted című visszaemlékezésében. A „költőfeleség” szerepe is nyomasztotta – tegyük hozzá, jogosan –, noha Babits támogatta irodalmi tevékenységét. Még arra is rávette az asszonyt, hogy Kazinczy Ferenc felesége után Török Sophie néven publikáljon. 1929-ben jelent meg első kötete Asszony a karosszékben címmel. A Nyugatban verseket, novellákat és kritikákat közölt. Később egy regényt is kiadott Hintz tanársegéd úr címmel, amelyet olaszra is lefordítottak. 1936-ban alapító tagja lett a Kaffka Margit Társaságnak.
Egy korábbi abortusza miatt Ilonának nem lehettek gyerekei, ezért a házaspár örökbe fogadta Tanner Béla (Ilona testvére) törvénytelenül született kislányát, Ildikót. A kislány 13 éves korában véletlenül tudta meg, hogy nem Babitsék a szülei, nevelőanyjával való kapcsolata innentől folyamatosan romlott. Annyira, hogy Ilona kitagadta az örökségből nevelt lányát. Viszont a lány Babitsot mindig is rajongva szerette, soha nem hitte el, hogy nem ő az édesapja. Ildikó végül 1956-ban Angliába emigrált, ott is halt meg 1982-ben magányosan egy lakókocsiban több tucat macskától körülvéve.

Babits árnyékában

Babits 1938-ban gégerákot kapott, megműtötték, ettől kezdve csak a „beszélgető füzet” segítségével kommunikált, felesége hűségesen ápolta.

kiadott néhány verset, és 1944-ben Kotzián Katalinnal még szerkesztett egy kötetet Költőnők antológiája címmel. Tervezett egy életrajzkötetet férjéről, de ez sosem készült el.
Bár egész életében Babits árnyékában élt, és tehetsége soha nem tudott igazán kibontakozni, a kortárs kritika Török Sophie-t elbeszélései és két regénye (Hintz tanársegéd úr, 1934; Nem vagy igazi, 1939) alapján a legjobb prózaírók között tartotta számon.

mint elbeszélőt is a modern polgári társadalomban felemás módon felszabadult nő sorsa érdekli, akit az általános gondolkodás, a szociális kötöttségek s mindebből következően személyiségének kiegyensúlyozatlansága tragédiára ítél. Ahogy verseiben magának a költőnőnek, mintha nőalakjainak is sebesebb lenne a pulzusszámuk a természetesnél, de minden küzdelmüket, vergődésüket szigorúan kemény, pontos rajz tárja elénk.
„A naturalizmus ólomkamrájából tört ki” – írja prózájáról Illés Endre. Török Sophie-nak a Nyugatban megjelent bírálatai is figyelmet érdemelnek: a műalkotás igazi átélésére és határozott, elfogulatlan kritikai érzékre vallanak. Környezete rendkívül intelligens és tehetséges nőnek tartotta, aki verseiben a tépelődő, vívódó női lélek fájdalmait szólaltatta meg. Csak éppen férje árnyékából nem tudott soha kilépni…
Török Sophie, alias Tanner Ilona 1955. január 28-án 59 éves korában halt meg Budapesten.