A közönség imádta Latabárt, de a korszak egyes kritikusai megpróbálták kisebbíteni érdemeit
Fotó: archív
Fél évszázada halt meg Latabár Kálmán, a legnagyobb magyar komikusok egyike. Népszerűsége az idő múlásával semmit sem kopott, filmjeit manapság is élvezettel nézik rajongói.
2020. január 23., 09:522020. január 23., 09:52
Ha korunkban megkérnénk tíz embert, nevezzen meg két magyar komikust, akik megragadták képzeletüket, és befészkelték magukat az emlékezetükbe, nagy a valószínűsége annak, hogy kilencen közülük Hofi és Latabár nevét említenék. Ám a két nevettető között alapvető különbségek voltak. Művészi és emberi szempontokból egyaránt. Míg Hofi az úgynevezett stand-up comedy magyar megteremtői közé sorolható, Latabár Kálmán nevéhez inkább feledhetetlen filmbeli és színpadi alakítások fűződnek.
Latabár Kálmán halálának fél évszázados évfordulóján az egyik magyarországi tévé a napokban műsorára tűzte az Egy szoknya, egy nadrág című filmet Latabárral a főszerepben. Bár ennek és sok más, ma már klasszikusnak számító régi magyar filmnek az idők folyamán elkészült a korunkhoz közelebb álló változata, a filmkészítők alapvető gondja mindig az volt, ki tudná eljátszani mindenki Latyijának szerepét. És persze felvetődik a kérdés: ekkora formátumú komikus hiányában egyáltalán érdemes-e újrarendezni filmjeit? Hiszen egy be nem avatott szem is észreveheti, micsoda utánozhatatlan karaktereket tudott életre kelteni Latyi, milyen mindent elsöprő játékot volt képes produkálni filmjeiben. Hanghordozása, mimikája a világ legnagyobbjaira emlékeztet, kortársai közül talán csak Louis de Funès emlegethető vele egy napon. Egyébként hasonlítottak is sok mindenben. Elsősorban abban, hogy mindketten az elesett, hétköznapi polgár ügyes-bajos dolgait figurázták ki – természetesen a maguk eszköztárával. És ha már Hofit és de Funest említettük: noha elterjedt egy olyan nézet, hogy rengeteget improvizálnak, hozzájuk hasonlóan Latabár sem bízott semmit a véletlenre. Rengeteget dolgoztak egy-egy jeleneten, többféle módszert is kipróbáltak, míg eljutottak a kívánt eredményhez. Ahhoz, amin aztán teljes szívünkből tudtunk derülni, ők pedig megelégedve mondhatták: ez férfimunka volt!
Mindez azt bizonyítja, hogy sokoldalú tehetségnek született, aki rengeteg műfajban bizonyított. Talán éppen ez tette egyedülivé. Hiszen Latabár Kálmán a közönség iránti szeretetéből fakadóan leginkább azt adta a közönségnek, amit az a leginkább elvárt tőle: a nyughatatlanságában is szeretni való Latyit. Annyira szerette közönségét, hogy még a világhírnévnek is hátat fordított. De erről egy kicsit később…
A színházi dinasztiából származó Latabár Kálmán 1902. november 24-én Kecskeméten született. Egy évvel fiatalabb öccse, a szintén zseniális ifjabb Latabár Árpád már Sátoraljaújhelyen jött világra 1903. november 22-én. Dédapjuk, Latabár Endre Magyarország egyik legismertebb színésze, színész-pedagógusa és színigazgatója volt. Hogy nem estek messze a családi alma fájától, jelzi, hogy a Latabár testvérek már kisfiúként is gyakran éreztek kedvet, hogy a saját maguk által összefércelt jelmezekben, összeeszkábált díszletek között lepjék meg a társaság tagjait a maguk által kigondolt jelenetekkel, amelyek a hétköznapi szűkölködés ellenére inkább kacagtatóak voltak.
Az ifjú Kálmán 1921-ben végzett Rákosi Szidi színésziskolájában. Ide apja tanácsára jelentkezett, mivel az úgy vélte, az operett nagyjai rendre az ország legrégebben működő magánszínésziskolájából kerülnek ki, nem pedig az Akadémiáról. A Fővárosi Operettszínház 1923-ban szerződtette táncos-komikusként.
Max Reinhardt Európa fiatal színésznemzedéke legjobbjainak tartotta a testvérpárt, akikre világkarrier várt, ők mégis hazajöttek, mert magyar színészek akartak lenni.
Első filmje 1937-ben készült el, ugyanabban az évben feleségül vette Walter Katalint. 1938-ban született Kálmán fiukat – aki felnőttként ugyancsak a színészmesterséget választotta – római katolikusnak keresztelték, miután a szülők megegyeztek abban, hogy leendő gyermekeik az anya vallását követik.
Latabár Kálmán 1945-től mindvégig a Fővárosi Operettszínházban játszott. Máig emlékezeteset alakított Menelaosz (Offenbach: Szép Heléna), Bóni (Kálmán Imre: Csárdáskirálynő), Frosch (Strauss: A denevér) és Nyegus (Lehár: A víg özvegy) szerepében.
Noha a közönség imádta, akadtak kritikusok, akik – ki tudja, milyen meggondolásból – a sárba döngölték Latabár Kálmánt. És ő nem az a művész volt, aki az igazságtalan vádak fölött szemet hunyjon. Fájt neki az igaztalan kritika, irigyei áskálódása, a korabeli rendszer igyekezete, hogy megpróbálják mellőzni. 1962-ben egyik elkeseredett pillanatában levelet írt a Népszabadságnak. Persze a Kádár-korban a párt szócsöve nem közölte a levelet, erre később akadtak rá a kutatók. Soraiban Latabár felemlegeti pályája kezdetét, elmondja, hol és kinél tanult, merre vitte a sors, megemlíti, hogy harmincéves korában vezető színész volt Max Reinhardt berlini színházában, a Grosses Schauspielhausban, majd a bécsi Theater an der Wienben lett első számú komikus. Levelében hangsúlyozza: mindezek után mégis hazatért, mert magyar színész akart lenni. Felsorolja szerepeit, sikereit, beszámol arról, hogy a közönség apraja-nagyja folyamatosan érezteti vele a szeretetét. Ennek ellenére – írja Latabár – egyes kritikusok ízléstelennek tartják alakításait, és azt mondják róla, zsákutcába tévedt.
Én cukorbajjal, beteg szívvel, meglehetősen megfogyatkozott egészségi állapotban tehetségemet becsülettel viszem a színpadra” – olvasható Latabár levelében. Némi elkeseredéssel írt soraiból kiviláglik, a színész tisztában volt azzal, hogy szeretett közönsége halála után sem feledi. És bízott abban, hogy megkapja majd a tollforgatóktól is azt a szeretetet, amelyet a közönség soha nem vont meg tőle.
Egyre súlyosbodó cukorbetegségben szenvedett, amelynek kezelését nehezítette a színészi mesterséggel járó állandó stressz és rendszertelen életmód. Utolsó hónapjai a lakás és a kórház között zajlottak, utolsó hetei már csak a kórházban. Állapota 1970 elején válságosra fordult, s a nagy nevettető január 11-én örökre lehunyta szemét.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
A szerdai átmeneti felfrissülés után ismét erősödik a hőség Erdélyben. Csütörtöktől napos, száraz idő várható, a hétvégére pedig több helyen 33 fokig emelkedhet a hőmérséklet. A jövő hét elején a kánikula tovább fokozódhat.
Néhány nap leforgása alatt másodszor vallott kudarcot a román államfő kormányalakítási kísérlete, ami a válság mélyülésén túlmenően lesújtó képet nyújt az elnök makulátlannak hitt politikai-erkölcsi felfogásáról is.
Miközben az Egyesült Államok a futball-világbajnokságra érkező játékosokat, bírókat és szurkolókat példátlan szigorral szűri a határain, saját utcáin továbbra is ezrek esnek erőszakos bűncselekmények áldozatául.
Téli beszámolómat azzal zártam, hogy az ott szerzett benyomások olyan mély nyomot hagytak bennünk, hogy még vissza kell térnünk. Ez az elhatározás azonban nem maradt sokáig puszta vágy: néhány hónappal később ismét Genf felé vezetett az utunk.
Miközben sokan még mindig nehezen tudják elhinni, hogy 2026-ban egy EU-tagállamban megtörténhet, hogy a falat áttörve lakoltatnak ki a hatóságok egy magyar egyházi vezetőt, olyan hangok is hallatszanak, amelyek őt teszik felelőssé a történtekért.
Az Európai Parlamentben tartott eszmecserén európai képviselők és az Egyesült Arab Emírségek szélsőségesség és terrorizmus elleni küzdelemért felelős különmegbízottja a radikalizmus és a demokratikus ellenálló képesség kérdéseit vitatták meg.
Rekordbírság a bankoknak, perrel fenyegető pénzintézetek, kártérítéssel hitegetett ügyfelek: a ROBOR-ügy egyszerre pénzügyi, jogi és bizalmi botrány az általunk is mohón táplált pénzéhes világunkban.
Még nyárias meleg és helyenként 30 fok feletti hőmérséklet várható szerdán, ám a hét második felében markáns változás következik az időjárásban. Több hullámban érkező frontok miatt záporokra, zivatarokra és megerősödő szélre kell készülni.
Migrén, álmatlanság, szorongás, klimax – egyre többen próbálják ki az gyógypiercinget, amikor gyógyszermentes megoldást keresnek régóta fennálló panaszaikra. A módszer sokak életminőségét javítja, az orvosok azonban óvatosságra intenek.
Bár a színházi nyelvnek „nincs nemzetisége”, mégis egyfajta küldetés magyar darabokat színre vinni olyan közegben, amelyben alig, vagy inkább egyáltalán nem ismerik a magyar kultúrát – vallja Tapasztó Ernő.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!