Szólj be a papnak! – kötetlen beszélgetés fiatalokkal hitről, pokolról, mennyországról és szexről

A fiatalokkal való beszélgetés során felmerült a kérdés, hogy vajon Isten önzőségből teremtette-e meg az embert? A meghívottak egybehangzó véleménye szerint Isten szeretetből teremtett, gyermekeként tekint ránk, és mint szerető Atya jót akar nekünk. Jakabos Barabás azt ajánlotta a kérdezőnek, hogy egy csendes percben kérdezze meg az önzőnek tartott Istentől, miért tartotta fontosnak megteremteni az embert, mit akart vele, és biztos, hogy válaszolni fog.

A fiatalokat érdekli a szexualitás

Az első kérdés, ami a bevezető után elhangzott, a házasság előtti nemi életre vonatkozott. Mint ismert, a legtöbb egyház a test tisztaságának fontosságát hangsúlyozza és azt hirdeti, hogy nemi életet csak házasságon belül kell élni.

Válaszában Furó Félix fontosnak tartotta elmondani, hogy a Biblia tanítása szerint a nemi életnek a házasságon belül van a helye. Fontos, hogy a fiatalok a házastársuknak őrizzék meg testi tisztaságukat.

Bálint Mihály unitárius lelkész szerint a házasság előtti szexuális élet nem bűn, a szexualitás a szeretet kifejezése és ez mindenki számára fontos. Jakabos Barnabás jezsuita arról beszélt, hogy a házasság egy isteni kaland, szabadságot ad, amiben ki tudnak teljesedni a házastársak, és ebben a biztonságos, kizárólagos kapcsolatban tudják megélni a szexualitásukat is. A katolikus egyház a házasság előtti nemi élettel kapcsolatos tanításaival nem akarja megfosztani a fiatalokat a szexualitás megélésétől, hanem arra biztatja, hogy azt házasságban éljék meg.

Mennyország és pokol

Hogyan egyeztethető össze a szerető és irgalmas Istennel a pokol? – hangzott az újabb, érdekes kérdés a fiatalok részéről. ,,A füstölő, üstökkel teli pokol – ahogy a naiv festményeken ábrázolják és ahogy sokak képzeletében él – nem létezik” – vélekedett Magó Zsolt-Áron adventista lelkipásztor, aki szerint már az életben megtapasztalhatjuk a poklot, ha Istentől eltávolodva, elszakadva élünk.

,,Ha van olyan hely, hogy pokol, remélem, hogy üres, senki nincs ott” – fogalmazott a jezsuita pap, aki arról is beszélt, hogy bizonyára sokan voltak már Istentől távoli állapotban, de nekik és mindenkinek fontos hangsúlyozni: Isten a Fia által kiengesztelődött és semmiképp nem akarja az embert a pokolba juttatni.

Barnabás arról is beszélt, hogy míg a pokolban az ördögök veszekednek, perlekednek, bántják egymást, addig a mennyországban az emberek egymáshoz és Istenhez kapcsolódhatnak. Úgy értékelte, hogy ha a haragosunkkal, ellenségünkkel elkezdünk beszélni, ha meg tudunk bocsátani azoknak, akik megbántottak bennünk, ha időt tudunk tölteni azok társaságban, akiket nem szeretünk, az már a földi mennyország.

Az adventista lelkész szerint Istent nem lehet egyetlen vallási dobozba sem bekényszeríteni, a Teremtő megismerése egy folyamat és ennek különböző szakaszai vannak. Ma már nem az utcaszám határozza meg, hogy ki melyik gyülekezetbe jár, melyik templomba hallgatja Isten igéjét, hanem az, hogy hol érzi meg Isten jelenlétét, hol tudja Őt megismerni.

Az adventista lelkész felvetésére Jakabos Barabás kissé kritikusan jegyezte meg, hogy ha az egyházából – újat keresve –, kiléphet az ember, akkor a házasságából is kiléphet? Az adventista lelkész válaszában azzal érvelt, hogy a reformációt elindító Luther Márton nem akart kilépni az egyházból, nem akart új egyházat létrehozni, ő csak meg akarta reformálni az egyházat, amelynek szerzetese volt. De kénytelen volt továbblépni, mert az egyház akkori vezetői nem fogadták el a reformokat, amit Isten igéje alapján akart bevezetni.

Végül a fiatalok arra is kíváncsiak voltak, szabad-e a lelkészeknek politizálni? Itt szinte egybehangzó volt a vélemény, hogy a lelkészek elsősorban Isten igéjét kell hirdessék, de nem szabad kivonni magukat a közösségi életből. A templomban, a szószéken nem kell, nem szabad politizálni, magánemberként viszont véleményt nyilváníthatnak fontos, közéleti kérdésekben.

A kétórás beszélgetés után sokan kisebb csoportokban elmélkedtek a hallottakról, volt, aki a meghívott lelkészekhez fordult további dilemmáival, és szinte biztos, hogy sok kimondatlan kérdés is maradt. Kiderült, hogy a fiatalok fontosnak tartják, hogy a sokszor tabunak tartott kérdésekben hiteles emberek véleményét hallják. Keresik a válaszokat, keresik a közösségeket, keresik Istent.