Sörkönyv: harmóniában a sörforradalommal

Térségünkben két, történetesen alkoholt is tartalmazó ital, a sör és a bor a mindennapok részévé vált. Tömegek isszák e nedűket, megkockáztatom, hogy tekintélyes részük nem a mámorosság elérése végett, hanem az íz kedvéért. Ha összevetjük Magyarország és Románia rendszerváltás utáni strukturális átalakulását e két kiemelt területen, azt láthatjuk, hogy ami a borok és a sörök doméniumában lezajlott Romániában, vagyis hogy külföldi vállalkozások vették meg a nagyipari bortermelő kombinátokat és a sörgyárakat, majd szinte teljesen eluralták e két szakmát, az történt Magyarországon a söriparban. Szerencsére a magyar borászati szegmens jobban járt, itt az új életre kapott kis- és középgazdaságok borai váltak minőségi etalonná.

A magyar sörforradalomra (a kifejezés Bart Dániel bloggernek, fesztiválszervezőnek és kocsmatulajdonosnak köszönhetjük, aki e fogalmat 2012-ben vezette be a „kézműves sör” megnevezéssel együtt) elég sokat kellett várni. Közvetlenül a rendszerváltás után a jogi környezet kedvezett a kisüzemi sörfőzdék létrejöttének, de mihelyt megtörtént a tulajdonváltás, a nagyok a multik jól bevált módszereivel szabályosan tönkre vágták a kisüzemi főzdéket, tizedük sem élte meg a két évtizeddel később induló sörforradalmat. Közben lezajlott a minőségorientált változás a borászat területén a kilencvenes években, majd következő évtizedben a gasztronómiában és a pálinkafőzés terén. Jelenleg a sörkultúra újjáéledésének korszakát éljük.

A borászat ugrásszerű fejlődése összefüggött a borturizmus, a szaksajtó, a gasztronómia, a szakmai szervezetek aktivizálódásával, de aligha tagadhatja bárki, hogy az 1995 és 2011 között évről évre könyv formában megjelenő Rohály–Mészáros-féle Borkalauz is nagy hatással volt e pozitív folyamatra.

A sörök terén most jutottunk el oda, hogy kifejezetten a kézműves sörökkel és a sörforradalommal könyv formában is foglalkozzanak. A Vétek György és Rosenstein Róbert által jegyzett Sörkönyv című kiadványt (melynek címlapján a főbb címszavakat is olvashatjuk: Sörforradalom – Sörgasztronómia – Sörös receptek – Sörkoktélok) nemrégiben mutatták be több helyszínen is, első ízben a Rosenstein vendéglőben, ahol a sajtó képviselői élesben is kipróbálhatták a sörök és ételek harmonizálásról szóló téziseket.

A kötet részletesen bemutatja az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Belgium, Németország, Csehország és Magyarország „kézműves” söreinek fejlődését és jelenlegi helyzetét, szól a sörkóstolás módszertanáról, a sörök és ételek párosításáról, a sörrel való főzésről s bizony, bármily meglepő, arról is, hogy milyen sörkoktélokat készíthetünk. Érdekes módon kimaradtak ezek közül a legegyszerűbbek, melyek sokak szerint a legnagyszerűbbek is. Hadd említsük először a sör és whiskey párosát, mely talán a legjobb sör–tömény kombináció, ami vélhetően nem véletlen. Mindkettő alapja az erjesztett gabona. Összeöntve egy átlagos nagyipari sört (például egy Drehert) egy fél deci átlagos whiskey-vel (például Johnny Walkerrel) egy erősített minőségi sörízvilághoz jutunk. De ki lehet ezt próbálni közepes vagy közepesnél jobb vodkával, rummal és tequilával is. (Egy gyenge, eszenciából készült rum taccsra vágja a sört is.)

Visszatérve a Sörkönyvre: a kiadvány még receptkönyvként is használható Rosenstein Róbert remek, részletes receptjeinek köszönhetően, de a szerkesztők még egy kis mini-enciklopédiát is odaillesztettek a kötet végére, Sörábécé címszóval, melyből megtudhatjuk, hogy mi a különbség az ale és a lager között, mi az árpabor (barleyweine), a Balling-fok, a marzen, a maibock vagy az IPA.

Egy biztos: a kötetet haszonnal forgathatják a megrögzött és kiművelt sörrajongók éppúgy, mint azok, akik e kötettel a kezükben állnak neki felfedezni a kézműves sörök egyre izgalmasabb világát.