A Bencze házaspár saját pékségük előtt
Fotó: Makkay József
A koronavírus-járvány okozta bezártság idején többen megtapasztalták a házikenyér utánozhatatlan ízét. A kereskedelemben azonban csak ritkán vásárolhatunk hagyományos, fatüzelésű kályhában készülő kenyeret. A Máramaros megyei Koltón egy házi pékségben jártunk.
2021. április 12., 14:122021. április 12., 14:12
2021. április 12., 18:452021. április 12., 18:45
Aki kóstolt már fával kifűtött sütőkemencében készülő házikenyeret, amiben az évezredek óta hagyományos négy összetevő – liszt, kovász, víz és só – található, az minden bizonnyal addig keresgél, amíg a kereskedelemben is rátalál és azt vásárolja. A hagyományos készítésű kenyérhez ragaszkodó fogyasztónak azonban nincs könnyű dolga, mert
Sok forgalmazó ugyan házikenyérként állítja be a különböző színezékekkel megbarnított és adalékanyagokkal „fellazított” pékárut, de a kenyér állaga már érintésre is elárulja, hogy „hamisítványról” van szó. Érdemes tehát kiemelni azokat a kézműves sütődéket, ahol elköteleződéssel és sok kézi munkával készül az igazi házi kenyér. Családi vállalkozásként a Máramaros megyei Koltó Bencze péksége ilyen hely.
A kenyér héját sütés után leverik
Fotó: Makkay József
A fiatal házaspár, Bencze Ferenc és Julianna kenyérsütő történetének előzményei Kolozsváron kezdődtek, ahol a székelyföldi fiatalasszony egyetemen tanult. Mivel odahaza az otthon sült kenyérhez szokott, a kincses városban is keresgélni kezdett, mígnem ráakadt egy kisvállalkozóra, aki kenyeres bodéjában jellegzetes házikenyeret árult. Amikor hétvégén férje szüleihez utaztak a Nagybánya melletti Koltóra, mindig vittek magukkal több napra elegendő kolozsvári házikenyeret, és a családban egyre több megrendelőjük akadt.
– emlékezik vissza az indulás körülményeire Julianna. Az otthoni kenyérsütés egyre jobban beindult: egy idő után már nem csak a szűkebb család számára készítették, hanem a falubelieknek is.
A fiatalok sokáig nem élvezhették a finom koltói házikenyér ízét, mert eldöntötték, hogy az alacsony fizetések miatt 2012-ben kitelepednek Németországba. A nyílászárók készítésével foglalkozó fiatalember egy Stuttgart környéki kisvárosban talált állást, a felesége pedig egy németországi egyetemen próbált mesterizni. Közben megszületett a két gyerekük, és egyre hosszabbnak tűntek a haza vezető utak, Erdélybe.
A kétkilós krumplis házikenyeret egyre többen keresik
Fotó: Makkay József
A portán külön álló nagyszülői házat átalakították, és az lett az új pékség épülete, ahova fatüzelésű sütőkemencét vásároltak. Az udvaron működő sütőkemencével kiegészítve láttak tehát hozzá új kisvállalkozásuk kiteljesedéséhez.
Julianna lánykorában Gyergyószentmiklóson élelmiszer- és vendéglátóipari szakiskolát végzett, majd érettségizett, így egykori képesítésének most látta a hasznát. Régi kenyérrecepteket kerestek, és sikerült kétfajta házikenyérrel piacra lépni: a 40 százalék rozs- és 60 százalék búzalisztet tartalmazó rozskenyérrel, illetve az egy és két kilós kiszerelésben sütött krumplis kenyérrel.
A Bencze pékségben a kedd és a péntek a kenyérsütés napja, heti átlagban 400 darab kenyeret sütnek. Hétvégére rendszerint több, hét elején valamivel kevesebb készül. A közeli Nagybányán híre terjedt a finom házi kenyérnek, így a vásárlók zöme onnan kerül ki. A sütés napján többen is kijönnek falusi pékségükbe, és ilyenkor ismerősöknek, rokonoknak is vásárolnak. De találtak a városban is olyan üzletet, ahol egy polc erejéig befogadják és a forgalmazzák a kenyerüket.
Együtt a család az udvari sütőkemence előtt
Fotó: Makkay József
„Inkább az idősebb korosztály kedveli a házi kenyeret. A fiatalok közül többen a teljes kiörlésű búzából készült kenyérnek beállított pékárut keresik, és nem veszik észre, hogy a nagyüzemi áru tele van adalékanyagokkal. A kereskedelemben ritka az olyan kenyér, mint a mienk, amiben csak liszt, kovász, víz és só van” – magyarázza Bencze Julianna.
Házikenyér Koltón előállított hústermékekkel és sajttal
Fotó: Makkay József
Bencze Ferenc szerint lassan szeretnék a vállalkozásukat fejleszteni, hogy heti pár száz kenyérrel tudják bővíteni a felhozatalt. Egy uniós pályázaton lehetőségük lett volna 100 ezer eurós beruházásra, de nem vállalták, mert az egyik feltétel szerint legalább öt új munkavállalót kellett volna alkalmazni a sütődébe, amit túlzásnak tartanak. A családi vállalkozás négytagú: az idősebb és a fiatalabb Bencze házaspár, a szülők és gyerekek végzik a szükséges teendőket, ennyi munkáskéz jelenleg elegendő.
A kétnapos dologidőben az éjjel egy órakor kezdődő műszak este ér véget, miközben a bükkfával behevített kemencékben szinte órás turnusokban készül a 20-30 ropogósra sült kenyér, aminek héját Ferenc szokta leverni. Van, aki jobban szereti a tepsiben sült kenyeret, aminek a héja viszont érintetlen marad. Tény, hogy mindkettő remek. Vendéglátóim a házi készítésű kenyér mellé a portán hízlalt disznóhúsból feldolgozott termékeket tesznek az asztalra: minden házi termék, ahogyan néhány évtizede még a legtöbb falusi portán ez volt a természetes. Sokféle kenyeret kóstoltam már, de az eddigi felhozatalból a koltói kisvállalkozás terméke tűnt az egyik legsikerültebbnek. Ferenc szerint a minőséget csak akkor lehet tartani, ha nem csapnak át ipari termelésbe.
A fával kifűtött benti sütőkemence dologidőben kora hajnaltól üzemel
Fotó: Makkay József
A környezetvédelmi szakot végzett fiatalasszony kapcsolatokat épít ki magyarországi kézműves pékségekkel. A család új termékekben is gondolkodik: hamarosan tönkölybúzából készülő kenyeret is piacra dobnak. Mint fogalmaznak, kis vállalkozásukat az egészséges táplálkozás iránti elköteleződésre szeretnék építeni. Örömmel tapasztalják, hogy termékeikre van kereslet, mert egyre több a tudatos vásárló.
Cikkünk eredetileg a Székelyhon napilap hetente megjelenő gasztronómiai kiadványában, az Erdélyi Gasztró legfrissebb számában látott napvilágot.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Egy „mini nyugdíjjal” indult Balin, dán repülőjegy-lemondással folytatódott, és végül Ausztráliában kapott új irányt a sepsiszentgyörgyi fiatal házaspár története.
A március elején megszokott átlagokhoz képest néhány fokkal melegebb, enyhe, tavaszias idő várható az előttünk álló hét napban; csupán az éjszakai hőmérsékletek süllyednek fagypont alá.
Szabó Szilárd táncpedagógus-koreográfus feleségével, Németh Ildikó néptáncművész-oktatóval a Fejér vármegyei Tordason lakik. Az erdélyi táncok kiváló ismerőjeként és oktatójaként a házaspár gyakran megfordul Erdélyben is. Velük beszélgettünk.
Négy évnyi háború után kijelenthető: Ukrajna egyre rosszabb állapotban van, Oroszország hadereje és gazdasága is jókora veszteséget szenvedett, és Európa is súlyosan megsínylette a konfliktust.
A méhészetből származó jövedelmének jelentős részét szenvedélyére fordítja egy hármasfalusi gazda: több mint egy évtizede régiségeket gyűjt, és otthona egyik szárnyát valóságos kiállítótérré alakította.
Egy gombolyag fonal, csendes téli esték és nemzedékeken át öröklődő tudás – innen indult, mára pedig saját, szeretettel teli alkotói világgá formálódott. A horgolt figuráktól Szabó Anita beszélt az Erdélyi Naplónak.
Közel négy év elteltével is homály fedi, ki vagy kik perzseltek meg, majd dobtak ki levélszavazatokat Maros megyében, a 2022-es magyarországi választások előtt nem sokkal. A Maros megyei ügyészségtől megtudtuk, a tetteseket nem sikerült azonosítani.
Miközben az éjszakák még téliesen fagyosak maradnak, péntektől látványosan melegednek a nappalok, hétvégére akár 15 °C-os csúcshőmérséklet is várható. A tavasziasan meleg időjárás kitart a jövő hét első felében is.
Csapatmunkára és kommunikációra épülő, intenzív és figyelemlekötő játékra számíthatnak azok, akik a Szatmár Megyei Múzeumban járva „lemerészkednek” a pincébe is. Itt ugyanis Románia első, nemrég újranyílt szabadulószobája fogadja őket.
Folyamatos lehűlés, valamint esőben, havasesőben és hóban gazdag csapadék jellemzi az előttünk álló hetet. A télies hidegek elmúltával a jövő héttől számíthatunk enyhülésre.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!