
Fotó: Csermák Zoltán
2015. június 26. gyásznapként vonult be Tunézia és ismert üdülővárosa, Sousse történelmébe: egy merénylő turistának álcázva nyitott tüzet a Riu Imperial Marhaba Hotel vendégeire. Az öldöklésnek 38, javarészt brit áldozata volt. A város még nem heverte ki teljesen a sokkot, de lakosai talán már bizakodóbbak.
2016. március 05., 20:242016. március 05., 20:24
Tunéziát nagyon lehet szeretni. Szerencsém volt, az élet úgy hozta, hogy egy tucat alkalommal utazhattam az egykori Africa provinciába. Mindig lenyűgözött a vendégszerető fogadtatás, ottléteimet a filmszalag is őrzi, az egyik opusban az ország római kori életével foglalkoztam, a másik a tunéziai zsidóságnak állított emléket. A forgatások során különleges – turisták által kevésbé látogatott – helyekre is eljuthattam. Nemcsak a kirakatot, hanem a vidék életét, egykori történelmét és kultúráját is alaposabban megismerhettem.
Január végén ismét Tunéziába invitáltak, a budapesti Taurus Reisen négynapos katalógus bemutatójára kaptam meghívást. Potya út, gondoltam először, az idő közeledtével mégis szorongva készültem az utazásra. A jeles eseménynek otthont adó Sousse-ban többször is jártam, a szép emlékeket viszont elhomályosította az elmúlt évi terrortámadás. A tények ismertek, a 38 halott mellett majd’ ugyanennyi sebesült vált áldozatává egy esztelen vérengzésnek. A merénylő megbízói ördögien időzítették az akciót: a június végi időpont a teljes elmúlt szezont tette tönkre, milliók életébe gázolt bele. Sajnos, ez nem túlzás: a 11 milliós népesség csaknem fele kötődik valamilyen módon a turizmushoz.
Jövőt meghatározó remény
A mintegy száz, a turizmusban érdekelt magyar szakembert a vendéglátók fejedelmi fogadtatásban részesítették. Tuniszban a csapattal találkozott Selma Elloumi Rekik miniszterasszony, akit 2015 februárjában neveztek ki az idegenforgalmi tárca élére. Természetesen egy rövid fotózásra szakított időt, a gesztus viszont mindenképpen az ország nyitottságát szimbolizálta. Sousse-ban a szállodában egyensúlyozó művész, népi zenekar, hastáncos, a világ bármely részén luxusnak tekinthető díszvacsora, a szobában diszkréten elhelyezett ajándékok aranyozták be az ottlétet. Ebben része van a már említett hagyományos vendégszeretetnek, s egy, a jövőjüket meghatározó reménynek.
A REMÉNYNEK! A turista a városban ritka vendég, az ötcsillagos szállodában rajtunk kívül idős német turisták szálltak meg. A kedvező árú szolgáltatás vonzza őket, e holtszezonban nyugdíjukból pazarul élhetnek, a világ dolgaival nem törődnek; a szállodán kívülre pedig ritkán mennek.
Mint a boldog békeidőkben
Elindulásom előtt Samia Ilhem Ammar, az ország magyarországi kijelölt nagykövete fogadott. A tapasztalt diplomata hangsúlyozta, Tunéziának – jövője érdekében – most békére van szüksége mindenáron. Ebben segíthetnek az oda utazók, nem szabad a félelemnek győznie. E mondat jegyében vágtam útnak a városba. Mindent úgy tettem, mint a boldog békeidőben. Végigsétáltam a nyüzsgő helyi piacon, a hangos kofák, zöldséghegyek között megvettem a nemrég szüretelt datolyát, pisztáciát, elámultam a halpiac tengeri herkentyűin. Az embertömeg a bazárban már ritkult, a boltok itt már a turistákat szolgálják. A kínai bóvlik mellett művészi szőttesek, olajfafaragványok, míves kerámiák hevertek a gyékényen. Az árusok kedvesen, de kissé apatikusan fogadták a betérőt, alkudni sem volt érdemes, portékáik árát a realitásokhoz szabták.
Az óvárosi shoppingolás után a város híres Régészeti Múzeumába tértem be. Itt is ritka vendég a turista, míg korábban magyarázkodni kellett a sajtóbelépőért, most a jegypénztárban a legtermészetesebbnek biztosították az ingyenes bejutást. Talán kevesebben tudják, de Sousse-ben rendezték be az ország második legnagyobb mozaik gyűjteményét, a kollekciót gazdagságában csupán a fővárosi Bardo Nemzeti Múzeum előzi meg. Az ötvenes évek elején alapított, 2012-ben felújított archeológiai kiállítás nemcsak külcsínében lépett előre, valóban pazar értékeket is rejt. A lovak hátán nyargaló Neptun, a naptárszerűen, a hónapok kincseit bemutató mozaikok vagy a keresztény keresztelő medence az egykori mesterek páratlan tudásáról, s az Africa provincia mérhetetlen gazdagságáról árulkodnak. A kereszténység korán gyökeret vert e tájon, ne feledjük, a numídiai származású Szent Ágoston is járhatott Sousse-ban, az egykori Hadrumetumban. E korból maradt ránk a város alatt öt kilométer hosszan elterülő nekropolisz, amelyben 15 ezer keresztény alussza örök álmát. A katakombákat főszezonban is kevesen keresték fel, pedig irányát több tábla jelzi a városban, s az oda látogató egy érdekes, különleges világba csöppen. Nemcsak temetkezési helyet láthat, akárcsak Rómában, az első keresztényüldözések menedékhelyén forgathatja vissza az idő kerekét.
A látogatás legszomorúbb momentuma a tavalyi merénylet színhelyének, az Imperial Marhaba Hotelnek meglátogatása volt. Sofőröm csak némi unszolás után tett kitérőt egy fotó kedvéért, mindenki, ha csak teheti, felejteni szeretné a kerítésen belül történteket. A létesítményt a Sousse-szal szomszédos Port El Kantaoui szállodasorának impozáns vendéglátóhelyeként tartották számon. Az átélt sokk után a szálloda zárva volt, komoly biztonsági őrség tartotta távol a kíváncsiskodókat. Az ötcsillagos, spanyol kézben lévő üdülőcentrum kertjében rend uralkodott, tulajdonosai optimistán bíznak az újranyitásban.
Érdekes színfoltja volt az ottlétnek egy régi baráttal, Rouissi Badreddine-nel való találkozás. „Bader” sokáig vezette a Tunéziai Nemzeti Idegenforgalmi Hivatal magyarországi képviseletét, tökéletes magyar tudásával, helyismeretével szolgálta a két ország kapcsolatát, s az újságírókkal különösen jó viszonyt épített ki. A külszolgálat után szülőföldjén kamatoztatta tapasztalatait, s sikeres üzletemberként az ország gazdaságának több szektorában ért el eredményeket. Földeket vásárolt, a minőségi „agro” turizmust tűzte ki zászlójára. Lesz kinek átadni a családi vállalkozás stafétabotját, egyik gyermeke már Amerikában tanul. Komótosan, minden szót megfontolva válaszolt kérdéseinkre. Az ország gazdaságát – az idegenforgalmi krízis ellenére – jónak értékelte, a merényletek sem tántorították el a külföldi befektetőket. A közbiztonságot érintve megemlítette a majd’ félezer kilométeres líbiai határszakaszt, amelyet nagyon nehéz őrizni, s a szomszéd politikai instabilitása a menekültek számában csapódik le Tunéziában.
Biztonság mindenekelőtt
A biztonság kulcsszerepet játszik az idegenforgalom beindulásában. A gyakori ellenőrzések, a turisták által látogatott környékek szigorú felügyelete, a hotelszemélyzet alaposabb eligazítása mind az újrakezdés részei. Buszaink rendőri kíséretet kaptak, mindenütt látványosan fegyveres őrök, s a napon sötét öltönyben aszalódó, újságba temetkező „civilek” vigyázták a rendet. Mindenki tudja, hogy egy újabb atrocitás a véget jelenthetné: az idegenforgalom érzékeny portéka, egy-egy rémhír is visszavetheti évekre, nem is beszélve a megrázó terrorcselekményekről. Vendéglátóink nem csak hivatalból voltak optimisták.
A kedvező árak vonzók lehetnek, de szem előtt tartják a minőségi vendéglátás fejlesztését is. Ők is tisztában vannak vele, az ország ezernyi kincset rejt, mégis az idegenforgalom a tengerpartra és a fővárosba koncentrálódik. Újabb lehetőség: az orosz–török ellentétek Tunéziába csalogathatják a másfélszáz milliós ország utazni vágyó polgárait. A hagyományos közép-európai piac megtartása is szerepel terveik között, ennek lehetett része meghívásunk. Továbbra is számítanak a hagyományos forrásra, Franciaországra, a párizsi merényletek vélhetően némi szolidaritást váltottak ki a gall utazókból, és a frankofon közeg is mindig jó ajánlólevél volt az egykori gyarmatbirodalom anyaországában.
„Karthágónak vesznie kell” – hangzottak jó kétezer éve Porcius Cato dörgedelmes szavai a római szenátusban, s a mai kor merénylője is ezt a filozófiát követte. Viszont egyikük sem számolt az itt lakók élni akarásával. A történelem sok mindenre megtanította az ország lakosait: Tunézia és Sousse most békére vágyik, megérdemelnék, rászolgáltak…
A francia Nemzetgyűlés első olvasatban elfogadta a Korzika autonómiájáról szóló alkotmánymódosítást, amely élénk politikai vitát váltott ki Franciaországban és az Európai Parlamentben is.
A szerdai átmeneti felfrissülés után ismét erősödik a hőség Erdélyben. Csütörtöktől napos, száraz idő várható, a hétvégére pedig több helyen 33 fokig emelkedhet a hőmérséklet. A jövő hét elején a kánikula tovább fokozódhat.
Néhány nap leforgása alatt másodszor vallott kudarcot a román államfő kormányalakítási kísérlete, ami a válság mélyülésén túlmenően lesújtó képet nyújt az elnök makulátlannak hitt politikai-erkölcsi felfogásáról is.
Miközben az Egyesült Államok a futball-világbajnokságra érkező játékosokat, bírókat és szurkolókat példátlan szigorral szűri a határain, saját utcáin továbbra is ezrek esnek erőszakos bűncselekmények áldozatául.
Téli beszámolómat azzal zártam, hogy az ott szerzett benyomások olyan mély nyomot hagytak bennünk, hogy még vissza kell térnünk. Ez az elhatározás azonban nem maradt sokáig puszta vágy: néhány hónappal később ismét Genf felé vezetett az utunk.
Miközben sokan még mindig nehezen tudják elhinni, hogy 2026-ban egy EU-tagállamban megtörténhet, hogy a falat áttörve lakoltatnak ki a hatóságok egy magyar egyházi vezetőt, olyan hangok is hallatszanak, amelyek őt teszik felelőssé a történtekért.
Az Európai Parlamentben tartott eszmecserén európai képviselők és az Egyesült Arab Emírségek szélsőségesség és terrorizmus elleni küzdelemért felelős különmegbízottja a radikalizmus és a demokratikus ellenálló képesség kérdéseit vitatták meg.
Rekordbírság a bankoknak, perrel fenyegető pénzintézetek, kártérítéssel hitegetett ügyfelek: a ROBOR-ügy egyszerre pénzügyi, jogi és bizalmi botrány az általunk is mohón táplált pénzéhes világunkban.
Még nyárias meleg és helyenként 30 fok feletti hőmérséklet várható szerdán, ám a hét második felében markáns változás következik az időjárásban. Több hullámban érkező frontok miatt záporokra, zivatarokra és megerősödő szélre kell készülni.
Migrén, álmatlanság, szorongás, klimax – egyre többen próbálják ki az gyógypiercinget, amikor gyógyszermentes megoldást keresnek régóta fennálló panaszaikra. A módszer sokak életminőségét javítja, az orvosok azonban óvatosságra intenek.
szóljon hozzá!