Lassan őröl a bolíviai malom

Érdemi szakaszba érkezett Tóásó Előd ügye május 20-án Santa Cruzban. Miután a bíró a 39 vádlott 175 panaszát lesöpörte az asztalról – a magyar fiatalember alapvető emberi jogainak be nem tartása, megkínzása, valamint az ügyészség által elkövetett több eljárásbeli hiba miatt emelt kifogást –, elkezdődött a horvát–bolíviai kettős állampolgárságú Mario Tadic kihallgatása. Négy napon át több száz kérdést tett fel neki az ügyész, de ezek közül vajmi kevésnek volt köze az ügyhöz. A vád érezhetően felkészült Horvátország történelméből, és arra volt kíváncsi, az egykori horvát katonának milyen szerepe volt a Jugoszlávia elleni „szeparatista háborúban”. A rendhagyó történelemórán az ügyész hosszú előadást tartott a Blitzkriegről, azt sugallva, hogy a fasiszta horvát villámháborúra készült Bolíviában, itt kamatoztatva a Jugoszlávia szétszakadását eredményező háborúban szerzett szervezési-logisztikai tapasztalatait. Az úgynevezett terroristaüggyel kapcsolatban nem voltak kérdéseik, bizonyítékokkal sem szembesítették a vádlottat, aki mintegy mellékesen mondhatta el csak, hogy ártatlan az ellene felhozott vádakban, és nem harcolni jött
vissza Bolíviába. A napokon át rá záporozó, oda nem illő kérdésektől aztán Mario Tadic besokallt, és péntek délben már nem volt hajlandó válaszolni a kérdésekre. Utána következett volna Tóásó Előd meghallgatása, de a magyar férfi ügyvédei – a bíró egyetértésével – azt kérték, ne darabolják fel a vallomását, hanem várják meg a június 3-án kezdődő újabb bírósági ciklust. Sergió Céspedes ügyész a sajtónak úgy nyilatkozott: mivel Mario Tadic már részt vett egy szeparatista háborúban, és ezt be is vallotta, ez a bizonyíték arra, hogy Bolíviába is ezzel a céllal érkezett. El akarta távolítani az elnököt és szétszakítani az országot. A tanúvallomás első hete alapján Tóásó Előd a székely autonómiatörekvésekkel és a Nagy-Magyarországgal kapcsolatos kérdésekre is számíthat.
 
Bolíviai „ötvenhatosok”

Miközben Elődöt visszaszállították La Pazba, Tóásó Edittel Budapestről Amerikába indultunk, hogy nemzetközi szervezeteknél, emberjogi aktivistáknál és az Emberi Jogi Amerika-közti Bizottságnál lobbizzon testvére szabadulásáért. Szilágyi Béla ügyvéd, a Baptista Szeretetszolgálat elnöke kíséretében érkező Edit amúgy nem mehet Bolíviába, mert az ország első számú közellenségnek kiáltották ki: egy korábbi tárgyalási fordulón a kormány képviselője több mint fél órát foglalkozott a személyével. Edit „rossz hírét kelti az országnak”, meghurcolta őket nemzetközi szervezetek előtt, és „zaklatta” Evo Morales elnököt – utóbbiból annyi igaz, hogy egy bécsi ENSZ-konferencia sajtótájékoztatóján kérdéseket tett fel neki azzal kapcsolatban, miért tartják jogtalanul fogva a testvérét.
Az amerikai fővárosban egy bolíviai család vendégszeretetét élvezzük – őket is Evo űzte el otthonukból. A vasárnapi hivatalos ebédre hazait főztek: kockára vágott disznóhúst bőröstül, mellé főzőbanánt, édes burgonyát és kukoricát. Illusztris társaság jött össze: egy korábbi bolíviai elnök, Hugo Banzer lánya és unokája, egykori tábornok, ellenzéki politikus, emberjogi aktivista – ma mindannyian politikai menekültek Amerikában. Szeretik az országukat, honvágyuk van, szívesen hazamennének, de nem lehet. Az ötvenhatos magyaroknak lehetett ilyen az életük a hatvanas években.
Néhányan eljöttek az úgynevezett terroristaügy vádlottai közül is – a két külföldi, Tóásó Előd és Mario Tadic mellett 37 bolíviai vádlottja van az ügynek, de közülük 20-an távoztak az országból, még mielőtt letartóztatták volna őket. Mindannyian menekültstátuszt kaptak, többen az Egyesült Államokban, néhányan közülük Brazíliában és Spanyolországban.
Ebéd után természetesen bőszen politizáltak, és ha csak tőlük függne, Evo nem sokáig maradna hatalmon. Egyikük azonban érdekes megvilágításba helyezte az elnök személyét: szerinte a kokaintermesztők szakszervezeti vezetője (ezt a funkcióját Morales az ország elnökeként is megtartotta) egy jól szervezett drogmaffiát juttatott hatalomra, akik kormányzás helyett az állami szintű kokaincsempészettel foglalkoznak. Azt állította, Evo jól megtanulta, hogy a világ mennyire befolyásolható jól hangzó szavakkal, ezért a többször kipróbált liberális–baloldali toposzokhoz nyúlt. Elnyomott szegény indiánok kontra rasszista, gazdag fehérek; az igazság bajnokai szemben a terroristákkal; az ország egységéért küzdők versus szeparatisták – ezekkel a negatív jelzőkkel gyakorlatilag bárkit el lehet lehetetleníteni bizonyítékok nélkül is. Erre az egyik beszélgetőtársam esete a bizonyíték: ő egy nagy emberjogi szervezet vezetője volt az országban, szerte a világban hívták előadásokat tartani. Amikor Evo leterroristázta, megfagyott körülötte a levegő, egykori barátai már nem hívták vissza – több évbe telt, mire Amerikába menekülve tisztázni tudta magát. Pol Potot is előbb körbetapsikolta a világ, mondja keserűen, aztán két és fél millió halott után észbe kaptak, hogy talán nem olyan nagyszerű vezető, mint amennyire ajnározták korábban.
Egy másik meghívott arról beszélt, hogy az első bennszülött elnök toposza is csak legenda: Evo félvér, és az indiánok csak addig kellenek neki, amíg használni tudja őket politikai céljai érdekében. Korábban sokszor szembement velük, amikor a kokatermesztők erdőket irtottak, hogy ültetvényekké alakítsák a területet az ott élő indiánok rovására, mesélte, és most is bármikor szembefordul velük, ha érdekei úgy kívánják.

Már csak évek...

A hétvége múltával dolgozni kezdünk: nemzetközi emberjogi szervezetek vezetőihez kopogtatunk be, hogy segítséget kérjünk Tóásó Előd kiszabadításához. Jó csapatmunka ez, a washingtoni magyar nagykövetség és a New York-i főkonzulátus segít megszervezni a találkozókat a két városban, így négy nap alatt tucatnyi fontos megbeszélésre kerülhet sor. Bejutunk az Amerikai Államok Szervezete irodáiba is – Előd ügye ugyanis három éve vár arra, hogy a nem éppen gyors ügyintézéséről híres Emberi Jogok Amerika-közi Bírósága foglalkozzon az őt ért jogsérelmekkel. E szervezet döntéseit eddig még betartotta Bolívia, nem úgy az ENSZ határozatait: hiába hozott a latin-amerikai országot elítélő döntést az önkényes fogva tartásokat vizsgáló munkacsoport, és hiába került bele Előd ügye az éves országjelentésbe, Evo nem tett eleget a felszólításnak, hogy azonnal engedje szabadon.
„Mivel Bolíviában kimerültek a fellebbezési lehetőségek az öcsémet ért jogsérelmek ügyében, nincs akadálya, hogy a magasabb fórumon befogadják az ügyünket” – mondja Tóásó Edit. „Nyolcezer beadványunk van és alig négy ügyvédünk” – állítják az Amerika-közi bíróságon, de megnyugtatnak: Előd ügye már közel van az elbíráláshoz. Ha valamennyi feltételnek megfelel, befogadják az ügyet, és akkor már csak évek kérdése, hogy ítéletet hozzanak.
Tóásó Előd ötvenegy hónapja ül börtönben.