Erdély, a célország

A havasrekettyei (Răchiþele) vízesés szomszédságában, a három egymás mellett álló panzió közül találomra a középsőbe nyitunk be. A ház előtt levő jókora, gyepes udvaron cserkésztábor üzemel. Magyarországi barátainkkal csöppenünk be egy hétvégére, előzetesen nem foglaltunk helyet. Próbaképpen magyarul beszélünk, hátha szerencsénk van a Mócvidéken, ugrásnyira a Vlegyászától. Errefele jövet volt néhány kellemes meglepetés: a színromán falvakban magyarul is kiírt tábla jelzi, ha történelmi látnivaló akad a környéken. Sőt, a helyi pékség falán magyar tábla hirdeti a jó házikenyeret.

Az elénk jövő gazdaasszony melegen üdvözöl, és amikor kiderül, hogy magyarok vagyunk, rögtön hívja a férjét, aki tud néhány szót magyarul is. Igaz, nem sokat, de abból egy szállást kereső turista megérti a legfontosabbakat. Mire letelepszünk a tágas, tiszta hegyi szállásra, szilvapálinkával kínál, ez a ház ajándéka. Amikor meghallja, hogy némelyikünk románul is tud, megered a móc férfi nyelve, és meséli, hogy elég gyakori erre a magyar turista. Most kezdik felfedezni az Erdélyi Szigethegységet. „Csak útjaink volnának” – sóhajt a férfi, amikor a felől érdeklődöm, miként lehet feljutni a Vlegyászára kocsival. Ha terepjárónk nincs, akkor csak gyalog, ami jó időben pár órás túra. Ebben maradunk.

A festői szépségű hegyvidéken valóban barátságos a túrázás: az évekkel ezelőtti állapotokhoz képest mindenfele van turistajelzés, a fákra, sziklára felrajzolt jelek könnyen észrevehetőek: a Nyugati Havasok Rezervátum határvidékén térképpel ellátott eligazítás olvasható, román és angol nyelven, aki tehát szálláshelyéről csillagtúrákra szeretne menni, annak ideális hely a Mócvidék festői környezete. A kocsis kirándulást kedvelők már nincsenek ilyen szerencsés helyzetben, hiszen a kritikán aluli úthálózat a kilencvenes évekbeli székelyföldi utakra emlékeztet. A főbb útvonalakról kiskocsival nem ajánlatos letérni: a terepjárók birodalma ez. A Vlegyászára vezető gyalogtúránkon magyarországi csapattal találkoztunk, akik a gyerekek legnagyobb örömére az összkerékmeghajtású gépcsodáikkal meredek hegyoldalon kapaszkodtak fel előttünk.

 Az első számú turista

A vendégéjszakák számát, illetve az Erdélybe látogató turisták állampolgárságát illetően egész Erdélyre kiterjedő, pontos turisztikai adatokat nehéz beszerezni minisztériumi forrásokból. Néhány közép- és észak-erdélyi megye helyi közgyűlésének összesítései szerint azonban egyértelmű: a Kolozs, Bihar és Maros megyébe látogató, és valamilyen adózó vendéglátónál jegyzett külföldi vendégek mintegy kétharmada magyarországi turista. Mindez a Székelyföldre hatványozottan érvényes.

Hogy mennyire vonzó Erdély, és mennyire érzi jól magát itt a magyarországi turista, erről Gábora Edét, a legnagyobb forgalmú, Erdéllyel foglalkozó magyarországi turisztikai honlap, a www.erdelyiturizmus.hu tulajdonosát kérdeztem. A magyarországi szakember 1999-ben szervezte meg elsőként az élő on-line kapcsolatot az Erdélybe induló magyarországi turisták számára, ellátva minden hasznos információval és több száz, családi vendéglátó, panzió és szálloda címével.

Horvátország nyomában

A kezdetekről így vall Gábora Ede: „1999-ben Szovátán nyaraltunk a feleségemmel. Az internetnek már volt valami kevés szerepe a gazdaságban, de még csak elvétve találtunk hasznos turisztikai információkat. Viszont nem hotelben, hanem megfizethetőbb és emberközelibb szálláson szerettünk volna megszállni. A helyszínen szembesültünk azzal, hogy szállások százai üzemelnek családok kezében, de ezekről a világ mit sem tud, illetve csak nyomtatott katalógusokból kevés információt, de azt sem Magyarországon. Ott határoztuk el, hogy elkezdünk egy szálláskatalógust összeállítani egész Erdélyről, ami kifejezetten a magyarországi turistákat szolgálja ki, ezzel két célt elérve: az erdélyi magyar szállásadóknak növeljük a bevételeit, a magyarországiak pedig annyi évtized után egy kicsit „visszatalálnak” Erdélybe. A szálláskatalógust még abban az évben elkezdtük régiók, települések bemutatásával bővíteni: napjainkra 400 földrajzi helyet mutatunk be gazdag szöveges tartalom és több mint 10 000 fénykép segítségével. Az egyik legnagyobb, saját tartalommal rendelkező honlapként működünk, amelynek nagy a népszerűsége az olvasók körében”.

Az erdélyi turizmusban rejlő lehetőségekről szólva Gábora elmondta: az utóbbi években Horvátország után Erdély lett a legkeresettebb célpont a magyarországiak számára. Van, aki érzelmileg kötődik Erdélyhez, és ezért minden évben visszatér ide, van, akit a megfizethetőbb szolgáltatások motiválnak, de tény, hogy Erdélyt tömegek látogatják. A folyamat hosszú volt, de szinte minden év forgalomnövekedést hozott. Ez a lendület 2008-ban a gazdasági válság kirobbanásával tört meg. A turisták növekvő száma miatt egyre több szolgáltató kezdett működni, ezzel helyenként komoly belső konkurenciát teremtve az addig működőknek. A vendég számára ez pozitív, válság idején viszont nehézséget jelent a szolgáltatóknak. Sokan ezt a problémát a belföldi vendégkör becsalogatásával oldották meg.

Székelyföldre érkeznek a legtöbben

Arra a kérdésre, hogy Erdély mely régiói a legkeresettebbek, Gábora azt mondja, ezen a ranglistán egyértelműen a Székelyföld vezet. „Ez természetes, hisz a magyarokat a nyelv és a kultúra köti össze leginkább, emiatt a magyar nyelvterületek keresettsége a legkiemelkedőbb. Kalotaszeg, mint második és jóval kisebb magyar tömb szintén népszerű, de turistaforgalma eltörpül a keleti részekéhez képest.

Természeti értékei és közelsége okán nagyon vonzó a Bihar-hegység is. Az említett régiók mellett dél- és észak-erdélyi szórvány települések is sikeresen bekapcsolódtak a turizmusba (például Csernakeresztúr és Koltó), jelentős forgalmat bonyolítva.

A Partiumban nyelvi akadályok ugyan nincsenek, de természeti adottságai miatt – alföld, kevés hegyvidék – nem a tömegturizmus célpontja (a fürdőhelyek minősége nem veszi fel a versenyt a határ túloldalán találhatókkal). Erdély legdélibb részén, Herkulesfürdő környékén szintén kevesen fordulnak meg, onnan a visszajelzések sem túl pozitívak, a szolgáltatások szintje helyenként kritikán aluli.

Dél-Erdély szász vidéke keresett még, de csak kulturális körutak részeként, a magyar vendégek száma ott sem túl magas.

Gábora szerint a legkitartóbb magyarországi vendégeket nem riasztja el a rossz utak állapota, de egy átfogó infrastrukturális fejlesztés nagyot lendíthetne az erdélyi turizmus állapotán. „Számos kisebb település ma is nehezen közelíthető meg. A nagyobb távolságok beautózása nehézséget jelent az autópálya-rendszer hiánya miatt. Kiváló és gyors úthálózattal több vendéget tehetne megcélozni, ami automatikusan magával húzná a szolgáltatások bővülését is, ennek viszont óriási költségei vannak, központi szándék is szükséges hozzá. Az emberi tényező viszont kiváló. A magyar-magyar kapcsolat természetesen jól működik, de román falvakban is nyitottak az idegen felé, csak jó tapasztalataink voltak: az emberek barátságosak és segítőkészek mindenütt, bajban kiváltképp.”

Közép-Erdélyt hoznák helyzetbe

Az erdélyi falusi turizmus helyzetén szervezéssel, magyarországi szaktanácsadással és beruházással segíteni akaró néppárti kezdeményezés egyelőre az elején tart. Király Melinda, az Erdélyi Magyar Néppárt közép-erdélyi régióelnöke szerint az idén februárban elkezdett projektjükbe elsőként Torockót, a mezőségi Széket, a kalotaszegi Kőrösfőt és a máramarosi Koltót vonták be, azt a négy turisztikailag fontos települést, ahol képviselőik vannak a helyi önkormányzatban. A Magyar Turizmus Zrt. vezetőivel folytatott tárgyalásaik nyomán komoly szakmai segítséget kaptak a terv megvalósításához. Elképzelésük szerint első körben ezt a négy települést kapcsolnák be a szervezett magyarországi turisztikai utakba, helyi szinten programokat, számos szabadidő-tevékenységet ajánlva az Erdélybe látogató turisták számára.

„A közép- és észak-erdélyi megyék falvainak legnagyobb gondja az, hogy csak tranzitturizmust tudnak nyújtani az egy-két éjszakára itt megszálló és Székelyföldre igyekvő magyar turisták számára. Magyarországi segítséggel szolgáltatásainkat úgy próbáljuk bővíteni, hogy itt ragadjon a magyar turista, több napot is eltöltsön a festői Torockón vagy más, turisztikailag vonzó településen” – fogalmaz Király Melinda. Azt is meg szeretné honosítani, hogy a vendéglátók saját mezőgazdasági terményeiket kínálják, vagy vásárolják meg a helyi vagy a szomszédos falvak gazdáitól. Példaként Torockó és Torockószentgyörgy kapcsolatát hozza fel: az egyik vendéglátásból, a másik mezőgazdaságból él. Király szerint fontos, hogy a vendéglátással foglalkozó falusi gazdák törvényes keretek között, legálisan működjenek, érvényes vállalkozói, vendéglátói engedéllyel, még akkor is, ha a törvényi háttér sok szempontból hátrányos a falusi turizmus számára, hiszen a szezonális foglalkozásra egész éves adót vetnek ki.

Sok településen már most meg lehet élni a turizmusból, a háttért jelentő jó szervezőmunkával pedig az eddiginél sokkal eredményesebb évek várhatók.