Amikor a sofőrökkel baj van

Románia 2005 és 2010 között vezetett Európában a halálos autóbalesetek számát illetően: a csúcsévben, 2008-ban 3063 ember lelte halálát az ország közútjain. Ez a szám az Európai Unióban autóbalesetben elhunyt személyek mintegy 10 százalékát jelenti. Az évről évre emelkedő trendet az évtized végére hatékony rendőrségi intézkedésekkel sikerült megállítani, azonban továbbra is az élbolyban maradtunk: 100 ezer lakosra számítva ma Lettország vezet 22 halálos áldozattal, őt követi Bulgária és Lengyelország 14 halottal, a harmadik hely Romániáé 13 áldozattal, összességében évente mintegy 2500 halottal.

Az utóbbi években csökkenő tendenciájú halálos balesetek száma azonban továbbra is magas. Közülük is kiemelkednek a mikrobuszos- és autóbusz-balesetek, amelyek rendszeresen megrázzák a hazai és a nemzetközi közvéleményt. Mint ami idén júniusban, Montenegróban történt: a több tíz méter magasból a szakadékba zuhant román busz 18 halálos áldozatot követelt, sokan pedig maradandó sérüléseket szenvedtek. Az ilyen tömegszerencsétlenségek véget nem érő médiavitákat gerjesztenek, a politikum ésa sajtó a felelősöket keresi. A rendőrség mindannyiszor szigorít az ellenőrzéseken, az utazó közönség pedig elbizonytalanodik: lehet-e biztonságosan utazni romániai buszokkal és romániai buszsofőrökkel?

 A legtöbb baleset oka a gyorshajtás

A montenegrói ügyészek nemrég hozták nyilvánosságra a román busz balesetének körülményeit. Mint kiderült, az eddigi feltételezések beigazolódtak: egy igen veszélyes útszakaszon – ahol a megengedett maximális sebesség 40 km/óra – az autóbusz sofőrje több mint 80 km-es sebességgel száguldott, egy éles kanyarban a busz kisodródott, és a szalagkorlátot áttörve a mélybe zuhant. A montenegrói eset nem egyedi: az autóbusz a sofőr felelőtlensége miatt vált a kiránduló turistacsoport végzetévé. Rendőrségi kimutatások szerint a balesetek zömét gyorshajtás, és a felelőtlen előzés okozza, az autóbusz-szerencsétlenségeknek is ez a fő oka.

Akárcsak a tűzfegyverrel történő visszaélés esetében, a súlyos busztragédiákat követően is visszatérő kérdés: miként lehetne kiszűrni azokat az egyéneket, akik nem alkalmasak autóbuszvezetőnek? Szakminisztériumi, sőt miniszterelnöki elképzelés is született arról, hogy a sofőriskoláknak kellene nagyobb felelősséget vállalniuk az általuk oktatott gépkocsivezetőkért. Akár úgy is, hogy súlyos balesetek után legyen kezdeményezhető az iskola bezárása.

Jenei Elemér mérnök, a kolozsvári Szállításügyi Líceum oktatója szerint a rendszert egészében kell látni, amiben az iskola csupán egy láncszem. A személyszállításban dolgozni akaró sofőröknek a D kategóriás hajtási jogosítvány megszerzése után a szakminisztérium felügyelete alatt el kell végezniük egy intenzív kurzust, amit on-line vizsgáztatás zár. A sikeres vizsga nyomán kaphatják meg az úgynevezett szakmai minősítést (atestat profesional), e nélkül nem vezethetnek sem mikrobuszt, sem autóbuszt. A vizsgára alapos pszichológiai ellenőrzésen átesett egyének jelentkezhetnek.

„Szerintem nem a sofőrök szakmai képzésével van baj, hanem a gépkocsivezetők túlterheltségével. Másrészt Romániában általános betegség a gyorshajtás: a büntetések még mindig nem eléggé elrettentők ahhoz, hogy a közúti forgalomban mindenki betartsa a sebességkorlátokat. Bizonyított tény, hogy a legtöbb baleset okozója a gyorshajtás” – fogalmaz a szakember.

 Csak tapasztalt szakit alkalmaznak

A biztonságos közúti közlekedés témáját egy személyszállítással foglalkozó nagyvállalat, a PulpFiction Kft. vezetőjével, Neményi Katalinnal jártuk körül. Cége kiemelkedő teljesítménnyel büszkélkedhet: munkásszállító vállalatként 2008-ban szakterületének legnagyobb forgalmú cége volt Romániában – a Bechtel autópálya-építő nagyvállalat személyszállítójaként több mint száz kisbusszal dolgozott –, és az évek során egyetlen balesetük sem volt. Az igazgatóasszonynak mintegy két évtizedes tapasztalata van a szállításügyben: egy üzlettársával megalakított első cége, a Kameleon, a Kolozsvár-Budapest útvonal menetrendszerinti járataival vált ismertté a kilencvenes években.

A Bechtel-szerződés felbomlása után a régi forgalmának mintegy 75 százalékát elvesztő szállítási cég legjobb huszonöt sofőrjét tartotta meg, és a megmaradt, zömében húszszemélyes kisbuszaival továbbra is a nagyobb cégeknek vállalt munkásszállításból él. A folyamatosan változó piac – a szintén fő megrendelőjükként számon tartott Nokia is kivonult Romániából – időnként nehéz helyzet elé állítja a cég vezetőit, azonban úgy vélik, a fojtogatóan erős konkurencia ellenére a megbízható, jó hírnevű szállítási cégekre továbbra is szükség van.

„Az utasszállítás legnagyobb kihívása jó sofőröket találni. Újabb és újabb jelentkezők jönnek állandóan, olyan fiatalok, akiknek hajtási jogosítványukban minden létező kategória szerepel. Papíron jól képzett sofőrök, többségüknek azonban nincs gyakorlata. Az ilyen gépkocsivezető szóba sem jöhet buszvezetőként” – magyarázza Neményi Katalin. Személyszállításra csak olyan sofőrt alkalmaznak, akinek több éves gyakorlata, és több százezer levezetett kilométer van a háta mögött. Legalább teherautón. Az utas élete a sofőrtől függ, amelyik cég pedig nem figyel eléggé a megfelelő szakemberek kiválasztására, az előbb-utóbb megjárja.

 Szigorúan ellenőrzött sofőrök

„A menetrendszerinti járatok üzemeltetése a mai romániai buszszállítás egyik legnagyobb kihívása. Csak olyan cégeknek éri meg, amelyek jól beüzemelt ellenőrző rendszert működtetnek, a buszba felszerelt videokameráktól az útvonalon beszervezett vállalati ellenőrökig. Aki a sofőrök szigorú ellenőrzését képtelen biztosítani, az marad a kárral, járatai pedig ráfizetésessé válnak: a magukra hagyott sofőrök általában a saját zsebükre dolgoznak” – magyarázza a PulpFiction igazgatója, aki úgy véli, bármekkora fizetést is kapjon a hazai buszvezető, a „csubukolásra” való hajlamot nem lehet gyógyítani. A menetrendszerinti járatokat üzemeltető cégek között emiatt nincs túl nagy konkurencia. A rendszeres felülvigyázatot biztosítani nem tudó vállalatok ráfizetés miatt kiesnek, a megmaradó nagyvállalatok pedig egymás között osztják el a piacot az útügyi hivatal által ötévente meghirdetett versenytárgyalásokon. E nagy cégek azonban nem csak abban jeleskednek, hogy jól megválasztják, és rendszeresen ellenőrzik sofőrjeiket, hanem jól karban tartott buszaik vannak.

„A buszok minőségét nem a műszaki vizsga garantálja. Azt Romániában könnyű elintézni: akár egy régi, rozsdás buszra is megszerezhető a pecsét. Az más kérdés, hogy mit ér vele az ember. Aki rendszeres személyszállításból él, az nem a műszaki vizsga miatt vágja puccba járművét, hanem azért, hogy útközben lehetőleg soha ne robbanjon le. Mind anyagilag, mind erkölcsileg óriási veszteség az, ha két település között vagy netán külföldön romlik el a busz, és mentesítő járatot kell küldeni érte. Ezt a komoly, folyamatos utasszállítást végző cégek eleve kerülik, így csak jó állapotban levő vagy vadonatúj buszokkal dolgoznak” – magyarázza Neményi Katalin a személyszállítás sikerének másik titkát.

Szavaiból az is kiderül: rendszerint a megfelelő emberi erőforrással, a jó anyagi háttérrel és a jó minőségű buszokkal dolgozó jelentősebb romániai utasszállító cégek kínálnak megbízható, biztonságos szolgáltatást. A munkásszállítást és az alkalmi turistautakat uraló nagy konkurencia sok helyen irreálisan lenyomja az árakat. Az egy-két személlyel és egy-két autóbusszal dolgozó egyéni vállalkozók és kis cégek gyakorta önköltségi ár alá licitálnak. Ez mindenképpen el kell, hogy gondolkoztassa a buszbérlő utasszervező céget. A túl olcsó szolgáltatás mögött rendszerint egy gyengén képzett, tapasztalatlan sofőr vagy egy műszakilag lerobbant autóbusz áll, ami végzetes kimenetelű balesetet is okozhat.

 Az új busz a nyerő

Neményi Katalintól azt is megkérdeztem, az utazóközönséget mennyire befolyásolja a buszos balesetek híre, mennyire félnek a következő napokban, hetekben felülni autóbuszba. A vállalkozó szerint az utóbbi időben gyökeresen megváltozott a csoportos utazásra indulók buszigénye. Mindenki új gyártmányú buszt rendel, régebbi járműveket nem bérelnek. A legbiztonságosabbnak és legkényelmesebbnek tartott Mercedes és Volkswagen buszok vezetnek, hosszabb hazai vagy külföldi turistautakra ezeket kérik. A rövidebb hazai útszakaszokon a munkásszállítás régebbi, de karbantartott buszokkal történik. A Romániában is felbukkant olcsó kínai buszok iránti kereslet hamar megszakadt, miután kiderült, hogy többet kell javítani, mint amennyit üzemel, így a nagyobb cégek megmaradtak a nagyságrenddel drágább, de sokkal megbízhatóbb, nyugati gyártmányú buszoknál.