Szent György Napok 25 éve: Süsütől a kreatív forradalomig

Idén már negyedszázados történet áll a Szent György Napok mögött, így ide illene egy múltba is betekintő összefoglaló. Amikor ezt az igényt megfogalmaztuk, még nem gondoltam arra, hogy miféle gyakorlati és módszertani falakba ütközhetek, és honnan hová vezet a városnapok történetének 25 éves íve. Ez a negyedszázad ugyanis nagyjából a multimédiás világhálóval, a world wide web megszületésével egyidős – szabályos technológiai forradalmat élhettünk át –, miközben az 1989 utáni romániai magyar nyomtatott sajtó sorvaásának és lassú eltűnésének lehettünk a tanúi. Ezért aki a Szent György Napok krónikáját akár vázlatosan is össze akarná állítani, herkulesi és sziszifuszi munkára ítéltetett. Könyvtárban kell kutakodni és fénymásolni, hogy az első tíz–tizenöt év története valamennyire összeálljon. Későbbről már találni digitalizált nyomokat, de a digitálisan fellelhető emlékek gigászi méretű adathalmazok mögött és között vannak, a jámbor krónikás elől elfedik a használható információkat.

A színfalak mögött

A szervezők talán erre is gondolva hívták meg a sepsiszentgyörgyi színház kávézójába azt a mintegy háromtucatnyi egykori szervezőt, támogatót, érintettet, hogy elmondják, mi volt a színfalak mögött. Honnan indultak a Szent György Napok, ki kezdeményezte és miért. A jó hangulatú nosztalgiázásnak csak az időkeret szabott határt és jól látszott: több meghívott még órákig tudna mesélni sztorikat. Az esemény szervezését a moderátor szerepét is bevállaló Veres Nagy Tímea, a Városimázs iroda munkatársa így indokolta: „Idén úgy alakult, hogy kutakodni kezdtem a városnapok története, történelme után és szembetaláltam magam mindenféle izgalmas és vicces történettel.”

A nyitó szó Gheorghe Tatu egykori alpolgármesteré volt, aki úgy emlékezett: az 1990-es marosvásárhelyi események után fogalmazódott meg a gondolat, hogy egy olyan ünnepet szervezzenek, amely összefogja és nem szétválasztja a város magyar és román lakosságát.

Czimbalmos-Kozma Csaba volt alpolgármester (későbbi városmenedzser) és Gheorghe Tatu egykori alpolgármester és későbbi prefektus ötletgazdaként emlékeztek a fortyogói marhavásárról leszedett, majd Szent György-napi lobogóvá „előléptetett” zászlókról, a jó emlékű Kónya Ádám tanár által kézzel kivágott makett szerint és szájjal fújt festékszóróval kirajzolt címerekről. Csutak Tamás és Vajda Zsigmond az 1992-ben szervezett Gáll Lajos futónapról mesélt, ahol olyanok is részt vettek, akik még együtt versenyeztek az egykori olimpikonnal. Ördög Lajos az 1993-ban fagylalttal köszöntött Györgyökről, az 1994-ben a vásárban ajánlott kutyaólakról és sírkövekről beszélt. Az első tűzijátékra Tóth-Birtan Tinka nevetve emlékezett vissza, Lázár-Prezsmer Endre és László Endre pedig a hullarészeg sztárvendégekre például a jócskán elkésett, ráadásul betintázott Bikini zenészeire.

Erdély András felelevenítette az STV parádés teljesítményét, amely minimális technikával és néhány elhivatott, lelkes emberrel, hét éven át élőben közvetítette a városnapok eseményeit, és ezzel is hozzájárult ahhoz, hogy az akkor még háromnapos esemény valóban az egész város ünnepe lett. Szó volt még a 2003-as bővítésről, amikor egyhetesre nyúlt a rendezvény. Az első nagy nemzetközi sztárcsapat, a Smokie körüli hisztériáról Dancs Zsolt mesélt, az 550 kilogrammos torta történetéről pedig Grubisics Levente.

Ütő Gusztáv és Toró Attila bemutatták a Szent György Napok korábbi jelképeit és zenei szignóját, mi több, előkerült egy Kobzos Kiss Tamás által adományozott 17. századi Szent György-dal, amely akár a városnapok himnusza is lehetne – mondta Ferencz Csaba újságíró.

A szervezőknek az őrkői, Texas néven futó táncegyüttes miatt még a diszkriminációellenes tanáccsal is meggyűlt a bajuk, a honoráriumok pedig sok vitát szültek, hiszen míg 1996-ban még két csapolt sör volt a fellépők bére, a Smokie már 25 ezer eurós díjért zenélt Sepsiszentgyörgyön, ami sok helybélinél kiütötte a biztosítékot.

Lacikonyháktól a borudvarig

2010-ben már gondmentesen zajlottak a Szent György Napok, tájékoztattak az akkori szervezők, a rendezvény ideje alatt 70 ezer pohár sör, közel 80 ezer darab csórékolbász fogyott el, fokozott biztonságban, hiszen a megyei Állategészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Igazgatóság már napokkal a vásár megkezdése előtt figyelmeztette az árusokat: igazoló papírjuk legyen a húsok származásáról, frissességéről! Sikerként könyvelték el a szervezők, hogy Fenyő Miklós koncertjén 25 ezer ember vett részt, míg a lacikonyhások példásan viselkedtek és a résztvevők is kulturáltan szórakoztak.

2011-ben első alkalommal járt Sepsiszentgyörgyön Magyarország és a világ egyik legismertebb előadóművésze, Miklósa Erika. A művésznő ünnepi műsorát a Krisztus Király templomban a kulturális hét kiemelt programjának keretében Somogyi-Tóth Dániel orgonaművész, valamint Tóth László trombitaművész kísérte.

A városnapok huszadik kiadására a zenei élet elismert anyaországi és nemzetközi képviselői váltották egymást a nagyszínpadon. Fellépett Földes László Hobó és erdélyi bandája, ugyanis a Hobó és Bandája zenekart ért tragikus esetet követően (a gitárosuk szívrohamot kapott) fiatal sepsiszentgyörgyi és marosvásárhelyi zenészek vállalták, hogy az anyaországi blues énekessel együtt szólaltatják meg a Circus Hungaricus lemez néhány, illetve a Hobo Blues Band legismertebb dalait: Tinca Teddy gitár, ifj. Gáspár Álmos gitár, vokál, Könczey Jenő billentyű, Oláh-Badi Alpár basszusgitár, vokál, illetve Asztalos Zsolt (Asterix) dobok. Lehet, hogy Nagy Feró egy mocskos rocker-állat, de szíve és lelke óriási – mondta Keresztes Ildikó a Beatrice frontemberével tartott közönségtalálkozón. De eljött még Ganxsta Zoli, aki nem változik, itt volt az örökifjú Smokie, kik újfent eldalolták, vajon ki lehet az az Alice. Fáradtságára hivatkozva napszemüveget viselve fogadta a sajtó képviselőit Caroline Catharina Müller vagy színpadi nevén C.C. Catch.

2013-ban a nyitóhangverseny vendége Horgas Eszter nemzetközi hírű fuvolaművész volt, közreműködött a sepsiszentgyörgyi Georgius és a Csíki kamarazenekar. A világhírű előadóművész Bach fuvolaszvitje mellett több klasszikus, fuvolára átdolgozott zeneműből adott csodálatos koncertet a Krisztus király templomban. Antal Árpád polgármester megnyitóbeszédében elmondta: „Albert Álmos, Czimbalmos Csaba és társaik nem biztos, hogy Erdély legnagyobb városünnepét akarták bevezetni 22 évvel ezelőtt, de volt egy álmuk, és hittek benne.” A nagyszínpadon Péterfy Bori és a Love Band „hullámoztatta” a tömeget, a Szent György pódiumon a Kiscsillag zenekar és a Korai Örömök remekelt, míg a kultúrkerti „tribünben” Pribojszki Mátyás és zenekara rendeztek “bluesparádét”.

A 2014-es nyitóhangversenyen dixielanddel, tangóval, boogie-woogieval indította koncertjét Illényi Katica. Zenei tudása megbabonázta a közönséget, amely Edith Piaf sanzonja után már a művésznővel együtt fújta Máthé Péter Azért vannak a jóbarátok című örökslágerét. A kiértékelőn Grubisics Levente fesztiváligazgató úgy fogalmazott: „az idei városnapokon boldog emberek szórakoztattak boldog embereket,” hiszen minden fellépő és meghívott örömmel jött a rendezvényre. A rendezvény területén a szervezők szerint csütörtökön 5 ezer, pénteken és szombaton 25–25 ezer, míg vasárnap 30 ezer ember fordult meg, ez pedig több mint 80 ezres tömeget jelent. A Székely Nemzeti Múzeum kertjében, új helyszínen, 2014-ben is az INdiVINO borbár működtette a Borudvart. Csaknem húsz borász képviselte többek között Tokaj, Villány, Etyek, Balaton, Ménes-Hegyalja, Eger és Szatmár vidékekét. A borászok adtak magukra: a finom nedűt sok más helyszíntől eltérően normális asztaloknál, üvegpohárból fogyaszthatták a vendégek. De lezajlott az Első Háromszéki Pálinkaverseny is, s Dezső Tibor, a zsűri elnöke szerint csaknem az összes pálinka ütötte a nemzetközi szintet.

2015-ben is több tízezer ember vett részt Erdély legnagyobb városünnepén, s akármerre indultunk, kézművessel és mindenféle mesteremberrel lehetett találkozni, a vidék kabalafigurájává váló Pista bának most már szomszédja is lett: Gyuri bá. A Uriah Heep bebizonyította, hogy öregember nem vénember, sétálhattunk a kultúrkertben, bámészkodhattunk a kARTa Valleyban, kortyolhattuk a jóféle borokat a borudvarban, és sokfelé lehetett jó bluest hallgatni. A városünnep alkalmából megszervezett vásárnapokat a hagyományokhoz híven tavaly is, de az idén is a rétyi Kováts András Ifjúsági Fúvószenekar nyitotta meg, az Erzsébet parkban található zenepavilonban léptek fel Czimbalmos-Kozma Csaba városgondnok köszöntő szavai után. Egyébként a 25 éves történet három állandó „bútordarabját” említettük, hiszen a rétyi Kováts András Ifjúsági Fúvószenekar, a Gáll Lajos Futókör és Czimbalmos-Kozma Csaba minden lezajlott városnapnak szereplői voltak.

A 25. a kulturális ipar dobogóján

Idén még hangsúlyosabban szerepet kaptak a kreatív iparágak, nyüzsögtek az irodalmárok, zenészek, grafikus- és különféle vizuális művészek, ami arra utal, hogy az esemény kezdi felfedezni a saját lehetőségeit, ami a környék nagy lehetősége is lehet.

Erről a kreativ.hu portál szerzője így írt tavaly decemberben: „A szerzőijog-kezelők globális szervezete és az UNESCO az Ernst & Younggal együttműködve készített tanulmányt a kreatív- és kulturális ipar (kki) világgazdaságra gyakorolt hatásáról, és kiderült, hogy 2250 milliárd dolláros bevétellel a kki a világ GDP-jének 3 százalékát adja és 29,5 millió embert foglalkoztat világszerte, ami a világ aktív lakosságának 1 százaléka. A felmérés adatai szerint a globális kki bevételei meghaladják a telekommunikációs szolgáltatásokét, és ez az iparág több embert foglalkoztat, mint az európai, japán és amerikai autóipar összesen.”

Az átfogó tanulmány a kreatív- és kulturális ipar 11 területét – reklám, építészet, könyvek, videojátékok, zene, film, napilapok és folyóiratok, előadó-művészet, rádió, tv, vizuális művészetek – elemzi Ázsiában, Európában, Észak-Amerikában, Latin-Amerikában, Afrikában és a Közel-Keleten. Azt írják, Európa termeli ki a világ kki-bevételeinek 32 százalékát, és az állások 26 százaléka található itt. Ezt megtehetjük, mert „nagyon művelt a lakosság és az alkotók erős koncentrációja jellemzi.”

További kommentárok helyett: hajrá, Sepsiszentgyörgy, hajrá kreatívok.