Segítséget váró segítők

Márton András, a Gyulafehérvári Caritas igazgatója elmondta: gyümölcsöző 2015-ös évet zártak, ez viszont nem feltétlenül tette rózsaszínné a történetet. „Akárcsak 2016-ot, a tavalyi évet is egy rendkívül kellemetlen meglepetéssel kezdtük, hisz az állami szervek, pontosabban a szociális és munkaügyi minisztérium, jócskán visszavágtak a központi támogatásból. Támogatóinknak köszönhetően a múlt évet még valahogy átvészeltük, de hogy mire leszünk képesek az ismételten megnyirbált költségvetésünkből, nem tudom. Tavaly azt hittük, mindez csak átmeneti intézkedés, ahhoz, hogy kiderüljön, az állam egyre inkább elengedi a kezünket és ezzel együtt a rászorultak kezét is. Eközben a tapasztalt komoly és fokozódó szükségek mentén folyamatosan bővítettük segítő kínálatainkat” – vázolta a segélyszervezet vezetője. Mint mondta, idén az otthoni beteggondozó szolgálat is jelentős hiánnyal rugaszkodik neki az évnek. Tíz otthoni beteggondozó központra kért támogatásból csupán fele kapott részleges finanszírozást. Teljes mértékben elestek a támogatástól a Marosvásárhely, Csíkszereda, Székelykeresztúr környéki, valamint a Kovászna és Fehér megyei központok. De nem kapott támogatást a búzásbesenyői Gondviselés Háza idősotthon, a diódi gyermekotthon, a hátrányos helyzetű gyermekeket, fiatalokat felkaroló sepsiszentgyörgyi és erdőszentgyörgyi programok, valamint a fogyatékkal élő fiatalokat foglalkoztató csíkszeredai Szent Ágoston Nappali Foglalkoztatóközpont. „Gyakorlatilag kétmillió lejes forráskieséssel kell számolnunk a szükségletekhez képest, amely kétségessé teszi több mint 2800 gondozottunk ellátását. Míg 2013-ban 3650 személy ellátását támogatta a szaktárca, idén csak 809 gondozott ellátását finanszírozza” – tért át az adatok bemutatására Márton.

Kérdésünkre, hogy az állam részét mennyiben vállalják át az érintett önkormányzatok, az igazgató nem tűnt túl derűlátónak. Kifejtette: azok a polgármesteri hivatalok, melyek eddig is fontosnak tartották a szociális ellátást, a továbbiakban is támogatják a Caritas munkáját, viszont a megnövelt anyagi terhet nem biztos, hogy elbírnák. Azok a – főként nagyvárosi – önkormányzatok, amelyeket a múltban is hidegen hagytak a gyulafehérvári szervezet tevékenységei és a rászoruló lakosság támogatása, 2016-ban sem fognak pénzzel rohanni a Caritashoz. Sajnálatos módon a negatív példákhoz olyan erdélyi városok is tartoznak, mint például Kolozsvár vagy Marosvásárhely, ahol sem Emil Boc, sem Dorin Florea számára nem jelent prioritást a magas szintű szociális ellátás biztosítása. „A rendszerváltás óta eltelt huszonöt esztendőben számos más civil és egyházi kezdeményezéssel együtt, az embertől emberig történő intézményes segítség kiépítésének, hozzáférhetővé tételének úttörői voltunk. Úgy tűnik, ebben az erőfeszítésben továbbra is és egyre inkább csak a helyi közösségekre, önkormányzatokra számíthatunk. Velük tanácskozva, egyeztetve kell eldöntenünk stratégiai magatartásunkat az elkövetkező évekre: mi az, ami vállalható abból a sok mindenből, amire szükség van” – vázolta fel a kényszerstratégiát Márton András.

Gondot okozó állami logika

Szintén a támogatási rendszer logikátlanságáról számolt be Ábrám Noémi is, aki a Diakónia Keresztyén Alapítvány marosvásárhelyi fiókszervezetét irányítja. A református egyház által létrehozott szervezet vezetője semmiként nem érti, hogy a tavalyi támogatottak közül az állam miért ejtette alapítványukat. „Mi ugyanazok vagyunk és ugyanazt tesszük most is, amit a tavaly, a tavalyelőtt és még azelőtt. Senki nem magyarázta el, hol tévedtünk, hogy az addigi állami támogatást teljesen levágták” – panaszolta el Ábrám Noémi. Az ügyvezető igazgató ugyanígy nem érti az újabb logikai bukfencet sem, miszerint Bukarest az idéntől ismét finanszírozza a Diakóniát. A következetlenség és a kiszámíthatatlanság problémákat okoz, mihelyt 2014-ben az alapítvány költségvetésének 45 százalékát az állami támogatás jelentette. A másik gondot az évről évre burjánzó bürokrácia jelenti. „Oda jutottunk, hogy egy ember szinte csak a dokumentációk összeállításával foglalkozik” – mondta el Ábrám Noémi. Ez azért is okoz nehézséget, mert például a marosvásárhelyi önkormányzat, amely szintén a Diakónia Keresztyén Alapítvány finanszírozói között van, csak élelmiszer és egészségügyi fogyóanyagok vásárlására fordít támogatást. Bár az 1998/34-es törvény a személyzet bérezését is lehetővé teszi, az alapítvány működtetői örülnek, hogy többéves akadozó együttműködés után a tavaly a városháza már rendszeresen folyósította a tanács által megszavazott összeget.

A Királyhágómelléki Lámpás Alapítványt képviselő Vinczéné Pálfi Judit is a bürokrácia útvesztőire hívta fel a figyelmet, továbbá azt is hangsúlyozta, hogy a mindennapokban óriási fallal szembesülnek az állami törvénykezésben a szociális szolgáltatásokat nyújtó szervezetek. A Lámpás képviselője egy kerekasztal-beszélgetésen úgy fogalmazott, olyan finanszírozási módszertan bevezetésére lenne szükség, amely konkrétan szerepel az önkormányzatok éves költségvetésében, és az éves állami költségvetés kidolgozásakor ezt el lehet különíteni.

A Romániai Falugondnokok Országos Szövetségének elnöke, Balázs Sándor nehezményezte, hogy eddig egy lejnyi támogatást sem kaptak az államtól, miközben munkájuk elengedhetetlen a kisközösségek szintjén. Azt viszont elérték, hogy szervezetüket akkreditálják. „A gyermekeket reggel iskolába viszem, délután utánuk megyek, tehát biztosítom számukra a biztonságos szállítást. Az idős emberek kiszolgálását kifejezetten szükségesnek tartom, mert úgy gondolom, azok, akik a múlt század kegyetlenségeit végigküszködték, megérdemlik, hogy foglalkozzunk velük. Az államnak is így kellene tenni” – adott hangot elégedetlenségének. Balázs Sándor szerint azonban nem csak az államtól kell várni támogatást. A falugondnok fontosnak tartja, hogy a közösség is lelki támaszt nyújtson az idős embereknek, hiszen úgy gondolja: nem elég, ha csak a család részéről illeti a rászorultakat hála és köszönet.

A mindenkori hatalmat nem érdekli

Míg békeidőben Románia tetemes összeget költ a hadseregre és a különböző titkosszolgálatok működtetésére, a szociális szolgáltatásokra szánt összeg a bruttó nemzeti termék alig 0,6 százaléka. Az uniós átlag ennek a közel négyszerese, azaz 2,2 százalék. A Caritas Konföderáció petíciókkal próbálkozik, és iratcsomót is összeállított, amiben azt kéri, évente 0,2 százalékkal növeljék a szociális szolgáltatásokra szánt összeget, hogy 2020-ig az ország valahogy érje el az uniós átlagot. „Valójában a szociális szférán nincs rajta a nyilvánosság szeme. Az egészségügyben, oktatásban mindenki érdekelt, hiszen például ha valakinek kellemetlen tapasztalata volt egy egészségügyi szolgáltatás kapcsán, legtöbben azonosulnak vele, hiszen ők is lehetnének a helyükben. Viszont a szociális szolgáltatásokra szorulók általában alacsonyan képzettek, különféle egészségi bántalmakkal küszködnek, úgymond a társadalom peremére sodródtak, és nem tudják hallatni a hangjukat” – ecsetelte a helyzetet a Népújságnak nyilatkozó Andreia Moraru. A marosvásárhelyi Alfa Transilvană Alapítvány osztályvezetője szerint a köztudatban a hátrányos helyzetűekről kirajzolódó hamis kép is hátráltatja munkájukat. Sokan úgy vélik, az állam, a társadalom nyakán élnek. Moraru szerint a szociális szolgáltatásokra ugyanolyan szükség van, mint az ivóvízellátásra vagy a hulladékgazdálkodásra.

Az RMDSZ-nek sem tetszik

Ha némi késéssel is, de az ügyben állást foglalt az RMDSZ is. A szövetség ügyvezető elnöke, Kovács Péter felháborítónak és megengedhetetlennek tartja, hogy az állam teljességgel ellehetetlenítse a szociális szolgáltatásokat nyújtó civil és egyházi háttérrel működő szervezetek munkáját. Kovács is megerősítette azt, amit az érintettek felróttak a kormánynak: Románia a szociális szolgáltatásokra fordított költségvetési keretével jócskán elmarad az európai uniós átlagtól, mindemellett képtelen megszervezni a szociális ellátási hálózatát. Ha ezt felismerné, hatékonyabb volna, ha hozzáértő szervezeteket bízna meg a feladattal, és ehhez megfelelő támogatást is biztosítana. Az RMDSZ második embere is úgy véli, a szociális szolgáltatásokat nyújtó civil és egyházi háttérrel működő szervezetek megalakulásuk óta felbecsülhetetlenül fontos munkát végeznek, az állam pedig most ezeket a jól működő rendszereket borítaná fel intézkedéseivel. ,,A megszorítások következményeire kötelesek vagyunk felhívni az állam figyelmét, emellett meg kell vizsgálnunk, hogyan lehet úgy alakítani a törvénykezést, hogy a kormány ne tudjon visszaélni a hatalmával. A most kezdődő parlamenti ülésszakban az érintett szervezetekkel konzultációt kezdeményezünk a témában, illetve összesítjük az európai uniós pozitív példákat, és mindezek mintájára egy Romániában is jól működő rendszerre dolgozunk ki javaslatcsomagot” – jelentette ki az RMDSZ ügyvezető elnöke.

Kelemen Hunor szövetségi elnök is elfogadhatatlannak tartja azt az áldatlan helyzetet, amelyben a szociális ellátással foglalkozó magyar szervezetek vannak jelenleg. Véleménye szerint erre semmiféle magyarázatot nem lehet elfogadni az állam részéről, hiszen ezek mind-mind olyan szolgáltatások, amelyeket az államnak kellene felvállalnia: az idősgondozástól a gyermekotthonok megfelelő működtetéséig. „Ha meg nem képes erre, akkor legalább biztosítania kellene az alapítványok, szervezetek működési feltételeit” – fejtette ki Kelemen egy munkamegbeszélésen, melyre az ágazatban működő erdélyi magyar szervezeteket hívta meg.