Politikai karnevál vagy közvetlen képviselet?

A szimbolikus térfoglalás, a tér „átszervezése\" az újkortól kezdve a különböző tiltakozó megmozdulások része. A polgári engedetlenség e formájának 20. századi előképei a „sit down\", „sit in\" (leülés, beülés) típusú tiltakozások: ősképük a munkásmozgalmi gyárfoglalások. Első ilyen az 1936-37-es Flint-gyári sztrájk volt, amely Amerika napjainkig erős munkás-szakszervezetének megalakulásához vezetett. De az Occupy kapcsolódik a faji szegregáció- és diszkriminációellenes polgárjogi mozgalmak \'50-\'60-as évekbeli gyakorlatához is. Közvetlen előzményeihez sorolhatjuk a \'60-as évek diáklázadásait, ellenkulturális mozgalmait, illetve a 2000-es éveket jellemző globalizációkritikus mozgalmakat. Ez utóbbit „váltotta\" újabb változatként az Occupy.

Okok és korok

Milyen okokra vezethető vissza az Occupy mozgalom elindulása? Szigeti Attila, a Babeº-Bolyai Tudományegyetem Magyar Filozófiai Intézetének adjunktusával jártuk körül a mozgalom eredetét, sajátosságait és a kapcsolódó fogalmakat. Szerinte a kiváltó ok a 2008-ban elkezdődött világválság, illetve a válságkezelés módja: a bankmentések, a bankok lakossági adókból történő állami kivásárlása, a lakosságot érintő megszorítások, a rendszert csődközelbe sodró bankárok hatalmas pénzjutalmai. Számos fejlemény indokolta volna a tiltakozás korábbi kezdését, mégis csak 2011. szeptember 17-e óta beszélhetünk Occupy-mozgalomról, amikor a New York-i „Occupy Wall Street\" („Foglald el a Wall Streetet!\") jelszava alatt több százan vertek sátrat a tőzsdéhez közeli Zuccotti parkban. A Wall Street-i tiltakozók – mivel globális világforradalomban gondolkoztak – előszeretettel hivatkoztak előzményként az arab tavasz eseményeire is. Akadnak közös elemek, ám alapvető különbségek is jócskán. Az egyiptomi és tunéziai felkelések a térségbeli diktatúrák és a gazdasági berendezkedésből származó gazdasági egyenlőtlenségek ellen irányultak, és nem általában a kapitalizmus vagy a neoliberális piacfelfogás ellen. Az Occupy mozgalom 2011-es kezdetének magyarázata nagy valószínűséggel a Barack Obama elnökségével kapcsolatos be nem teljesült várakozási időszakban rejlik. A New-York-i térfoglalást az Adbusters című kanadai, a fogyasztói társadalmat kritizáló magazin és az ahhoz kapcsolódó csoport hirdette meg.

Ideológia és önfelszámolás

Az Occupy bizonyos értelemben nem nevezhető politikainak – véli Szigeti Attila – mivel bázisdemokráciát gyakorló, úgynevezett „grassroot\", vagyis alulról kezdeményezett mozgalom. Ideológiailag azonban egyáltalán nem semleges, és ezt a szervezők vállalták is: erőteljes baloldali, esetenként akár szélsőbaloldali kritika az, amivel a hetvenes évektől jellemző pénzügyi deregularizáció, azaz az állami szabályozás leépítését illették. A klasszikus eszmetörténeti kötődéseket keresve  anarchizmussal is találkozhatunk: mozgalmi, mozgalomszervezési gyakorlatához a klasszikus ideológiák közül az anarchizmus áll a legközelebb, mivel radikális módon kérdőjelezi meg a fennálló politikai intézményrendszert, olykor a jogrend legitimitását is. Anarchista gyökerű mozgalomszervezési technika a konszenzusalapúság, a közvetlen demokrácia és közvetlen döntéshozatal, melyet közvetlen akciók, hierarchia- és erőszakmentesség jellemez. A köztudatban az a téves elképzelés él, hogy az anarchisták bombával a kezükben rohangáló terroristák, miközben az anarchizmus – és az Occupy-mozgalom – radikális ugyan, de az aktivista kultúra, a közvetlen képviselet terén, semmiképpen sem a merényletekben.

Az Occupy paradox módon önfelszámoló is, mivel jellegét tekintve az úgynevezett bázisdemokráciára épít, és mindvégig kitartott a radikálisan participatív és horizontális demokratikus gyakorlatok mellett. Az alulról kezdeményezett szervezés önmagában még nem indokolná a felszámolódást, hiszen például a szintén bázisdemokrata, ám konzervatív és libertariánus ideológiai beállítottságú Tea Party mozgalom utóélete sikeresebbnek bizonyult.

Egyetemfoglalások forgatókönyve

Az Occupy Wall Street utáni egyetemfoglalások leginkább a mozgalmi kultúra tekintetében kapcsolódhatnak az Amerikából indult tüntetésformához – mutat rá Szigeti. A közelmúltban zajlott Occupy UBB kolozsvári példája esetén közvetlen modellként Erdély fővárosában a horvátországi, 35 napos zágrábi egyetemfoglalást használták, amelynek saját „receptkönyve\" terjed: ezt román fordításban közölték is a Babeş-Bolyai Tudományegyetemen tüntetők. A legtöbb esetben a közjóként felfogott egyetem kommercializálódását, alárendelését a neoliberális piaci szempontoknak, a tandíjemelést és tandíjkötelezettséget, az alulfinanszírozást kifogásolják az egyetemisták. Kolozsváron nem konkrét intézkedést nehezményeztek: az általános finanszírozási gondok mellett arra hívták fel a figyelmet, hogy az egyetem olyan zárt tér, amelyből hiányoznak a demokratikus nyilvános terek. Jellemző példa erre az is, hogy 2006-ban, a Bolyai Kezdeményező Bizottság magyar táblákat követelő akcióit követően a BBTE főépületének oldalsó bejáratát egyszerűen bezárták. Bár a rektorváltást követően ez a kapu szimbolikus módon újra kinyílt, a tiltakozó hallgatók továbbra sem érzik az egyetemet szabad, nyilvános közintézménynek. Az egyetemfoglalás közvetlen kiváltó okai közé tartozott, hogy az egyetem kitoloncolta azokat a hallgatókat, akik egy egyetemfoglalásról szóló filmet akartak vetíteni a felsőoktatási intézetben, de közrejátszott Günter Verheugen díszdoktorrá avatása is. A tiltakozó hallgatók a ceremónián azt kifogásolták, hogy a címet politikai alapon ítélték oda. Az Occupy UBB ugyan befejeződött, ám a mozgalom tagjai közölték: egyetemfoglalás nélkül is folytatják tevékenységüket.

99 százalék, internet és eredmények

A „We are the 99%\", „Mi vagyunk a 99%\" politikai szlogen, amelyet a mozgalom a kezdetektől fogva hangoztatott. Ezen keresztül a jövedelem- és vagyonegyenlőtlenség ellen tiltakoztak, vagyis a kiváltságos 1 százalékkal szemben határozták meg magukat.

Az Occupy több ponton is kapcsolódik az internet világához. Egyrészt a világháló – mint valamennyi hasonló mozgalom esetében – fontos szerepet játszott a mozgalomszervezésben. Másrészt viszont – és talán ez a fontosabb – a web a mozgalomszervezési gyakorlat metaforája is. Az összehasonlítás alapja, hogy a mozgalom központ nélküli, önszerveződő és organikusan kapcsolódó. Gyakori képi megfogalmazás volt, amely szerint a sok kis hal, a „raj\" együtt erősebb, mint a nagy hal: vagyis lehetőség van az internethez hasonló „behálózásra\", az önszerveződő struktúrák túlnőhetnek a centralizált klasszikus struktúrákon.

Slavoj Zizek szlovén filozófus annak idején azt rótta fel a mozgalomnak, hogy karneválozni nem nehéz, a valódi szakítópróbát úgyis az jelenti majd, ha sikerül megváltoztatni a mindennapokat. Valóban számos országba eljutott, amit 2011-ben globális mozgalomként vizionáltak, de nagyjából le is csengett. Napjainkban inkább csak az Occupy külsődleges és mozgalomszervezési aktivizálási gyakorlatai terjednek.