
Fotó: Biro Istvan
Kallós Zoltán korunk amolyan néprajzi polihisztora: jelentős népzenei gyűjtést végzett, néprajzi filmek szaktanácsadója, népzenei fesztiválok ünnepelt énekese, előadója. Mindemellett az erdélyi és magyarországi táncházmozgalom egyik életre hívója, népzenei- és néptánctáborok szervezője.
2016. április 04., 09:502016. április 04., 09:50
Ha valaki a hetvenes években csak egyszer-kétszer is betette a lábát egy erdélyi táncházba, előbb-utóbb óhatatlanul találkozott Kallós Zoltán nevével. Jobb esetben személyesen is összefuthatott vele valamelyik alkalomkor. Már akkoriban sem volt éppenséggel fiatalember, és a napokban betöltötte a kilencvenedik életévét is.
Kallós Zoltán 1926. március 26-án született a mezőségi szórványvidéken, a Kolozsvártól 26 kilométerre fekvő Válaszúton. Szülőfaluja ma a nevét viselő, 1992-ben létrehozott alapítványnak ad otthont, amely számos hagyományőrző tevékenység szervezője, emellett a moldvai csángók ügyének egyik támogatója. 2010-ben sor került a Kallós Zoltán Múzeum és Néprajzi Központ hivatalos átadására is. A napokban a Kolozs Megyei Tanács, Vákár István alelnök kezdeményezésére Kolozs megye díszpolgára cím adományozásáról döntött a Kossuth-díjas néprajzkutatónak.
Az indulás évei
Gyermekévei idején a vegyes nemzetiségű faluban, anyanyelvével párhuzamosan a román, valamint a cigány nyelvet is megtanulta. Tanulmányait Kolozsváron folytatta, majd a sepsiszentgyörgyi Tanítóképzőbe iratkozott, ám tanítói oklevelét már Kolozsváron szerezte meg.
Tanulmányi éveiről Kallós Zoltán Gulyás Gyula és Gulyás János Balladák filmje című 1989-es dokumentumriportjában mesélt: „Az első osztályt magyarul végeztem, utána következett egy szorítás, Antonescu idejében, bezárták a magyar iskolát, és a II–III–IV. osztályt már románul végeztem. Onnan bekerültem a kolozsvári református kollégiumba első gimnáziumtól; a hatodikat aztán Sepsiszentgyörgyön végeztem, a líceumban és képzőben, szintén református líceum- és képzőben, mivel nem bírtam a latint. Onnan visszakerültem Kolozsvárra. 46-ban végeztem a tanítóképzőt és akkor kihelyeztek Magyarvistára. Az egy nádasmenti kalotaszegi falu, körülbelül 19–20 éves voltam ekkor, onnan mentem katonának. Közben megismerkedtem Jagamas Jánossal, volt folklórtanárommal, aki aztán engem bevitt Kolozsvárra, a Zeneakadémiára. Tulajdonképpen az egész zenei tudásomat neki köszönhetem, fontosnak találta ő is, hogy megtanuljak népdalt jegyezni. Ott aztán az osztályharc szellemében kinyírtak másodéven…” A „kinyírást” Kallós annak köszönhette, hogy családja kuláklistára került, „egészségtelen” származása miatt tehát egy ideig nem folytathatta az akadémiai tanulmányait. Később mégis visszavették, erről így mesélt Metz Katalin újságírónak egy 2003-as életútinterjúban: „Apám egyik ismerősének közbenjárására a miniszterelnök Petru Groza intézkedett, és visszavettek. Igen ám, csakhogy harmadéves koromban jött egy olyan rendelkezés, hogy akinek a szülei Kolozsvárott laknak, az nem jogosult az ösztöndíjra. Egyik rokonom műhelyében kezdtem dolgozni, s úgy döntöttem, hogy kiveszem az egyetemi irataimat, és elmegyek önként Moldvába tanítani. Kiderült, hogy mégis megadták az ösztöndíjat, holott azelőtt a kérvényemet visszautasították. A zeneszerzést oktató tanárom undokul viselkedett velem, megismételtette az évet, s ezek után megint elestem az ösztöndíjtól. Úgyhogy nagy küzdelmek árán végeztem el az akadémiát.” (Európai Utas, 2003, 3. sz.)
Tanára, Jagamas János az akadémián is arra ösztönözte, hogy tudatosan folytassa a már kisdiák korában elkezdett gyűjtéseit: „Márkus Albert volt a szolfézstanárom, Nagy István a kórusvezető, ő tartotta a kórusgyakorlatokat, ő különben már a tanítóképzőből ismert, Jagamas szintén. Elindultunk Bartók nyomdokain a bihari tájakon. Egy belényesi szállodában laktunk, onnan jártunk ki, eközben megismerkedtünk Bartók hajdani román gyűjtőtársával, barátjával, a tanár Bositával, akit épp e közös gyűjtés, kapcsolattartás miatt mellőztek. Egész a havas tetejéig, Budureanáig mentünk föl a kisvasúttal, velünk jött Szegő Júlia, a kolozsvári Bartók-könyv szerzője is. Így telt el az akadémia első éve. Most már alaposabb gyűjtésbe fogtam anyám falujában, Feketelakon s a szomszéd falvakban, aztán a Maros menti tájakon is” – mesélte a fentebb említett interjúban Kallós Zoltán.
Tanítói oklevelével Moldvában, a Bákó közelében levő csángó faluban, Lészpeden kapott állást. Miután itt Kallós megismerte a moldvai csángók hagyományait, és felismerte az elrománosító politikát, megszállottként kezdte el a Kárpátoktól keletre szakadt magyarok vokális és hangszeres népzenéjének, hagyományainak gyűjtését. 1957-ben betiltották a magyar nyelvű oktatást a moldvai csángó falvakban, azonban ő nem tudott elszakadni a vidéktől. Közel nyolc éven keresztül a Gyimes-völgyében, fakitermelésnél vállalt munkát. Később megismerkedett, majd szoros barátságot kötött a fiatalon, mindössze 51 éves korában elhunyt Martin György néprajzkutatóval, a nemzetközi rangú magyar tánckutatás megteremtőjével, és együtt járták Erdélyt, főként a Mezőség és Kalotaszeg falvait táncosok, zenészek, énekesek után kutatva. Talán nem mellékes megemlíteni, hogy első magnóját Kallós magától Kodály Zoltántól kapta.
A szeku éber szeme
Munkája természetesen nem kerülhette el a román állambiztonsági szervek figyelmét sem. Ablonczy Bálint és Korniss Péter A Mezőségtől Moldváig: Kallós Zoltán útjai című kötetében a néprajzkutató arról is beszélt, hogyan üldözte őt és társait a Szekuritáté: „Jöttek volna beszerelni hozzánk valamilyen lehallgatókészüléket, csak nem számítottak arra, hogy otthon találnak. Hazaértem ugyanis egy moldvai gyűjtőútról éjszaka, lefeküdtem aludni, még édesanyám sem tudott rólam. Jött volna be a tömbbizalmi, nagyon meglepődött, amikor meglátott. Kérdezte, miért nem mentem dolgozni, mondtam, én itthon dolgozom. Az utca túloldalán itt állt a belügyes kocsi. Be is jött az illető és megbüntetett, mert az egészségügyi könyvemből kiderült, rég nem voltam vérvizsgálaton. El akart küldeni orvoshoz, mondtam, nem megyek, inkább kifizetem a büntetést…Volt olyan is, hogy Bákóban bementem a piacra. Amikor le akartam szállni a buszról, hátraszólt a sofőr, hogy hátul blokkolva van az ajtó. Leszálltam elől, már várt a rendőr, kísért a Szekuritátéra. Kizsebeltek, leírták a címeket, mindent. De a táncházasokat is behívatták, kérdezték tőlük, mit éreznek, amikor ezeket a dalokat éneklik. Ezért én eleinte nem is jártam táncházakba, nem akartam provokálni, a fiatalokat nehéz helyzetbe hozni. Emlékszem, egyszer behívatták Szalay Zoltánt (ő később, 1990 után a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes első igazgatója lett), Panek Kati népdalénekes-színésznővel vártuk, hogy mi lesz. Zoli jött, mesélte, hogy a szekus tiszt azt mondta neki: most táncházat akartok, aztán meg Erdélyt.”
A fordulat után
Kallós Zoltán igazából csak az 1989-es változások után tudta élvezni munkája gyümölcsét. Könyvei, lemezei, tanulmányai azelőtt is megjelentek, ám az életmű a forradalom utáni években teljesedett ki, elsősorban azáltal, hogy a néprajztudós megkezdhette a gyűjtések rendszerezését és a hangzó anyagok kiadását. Rengeteg kitüntetése és elismerése mellett megválasztották a Magyar Néprajzi Társaság, illetve a Magyar Művészeti Akadémia tagjává.
Mindenki Zoli bácsija ma is aktív. Ha hívják, bárhol és bármikor megjelenik, szeretettel adja át tudását a fiatalabbnak. Válaszúton és máshol kifejtett munkája örök példája marad a nemzet melletti elkötelezettségnek, az érte kifejtett szolgálatnak. Ablonczy és Korniss idézett könyvében akár ars poetikának és beillő vallomást olvashatunk Kallós Zoltántól: „Én már megmaradok egyszerű mezőségi magyar embernek. Vallottam és ma is vallom: mindannyiunk kötelessége az őseinktől átörökölt hagyományokat éltetni és továbbadni a következő nemzedéknek. Ezt a munkát csak hittel, odaadással és önzetlenül lehet végezni. Addig leszünk magyarok, míg magyarul énekelünk és magyarul táncolunk.”
A francia Nemzetgyűlés első olvasatban elfogadta a Korzika autonómiájáról szóló alkotmánymódosítást, amely élénk politikai vitát váltott ki Franciaországban és az Európai Parlamentben is.
A szerdai átmeneti felfrissülés után ismét erősödik a hőség Erdélyben. Csütörtöktől napos, száraz idő várható, a hétvégére pedig több helyen 33 fokig emelkedhet a hőmérséklet. A jövő hét elején a kánikula tovább fokozódhat.
Néhány nap leforgása alatt másodszor vallott kudarcot a román államfő kormányalakítási kísérlete, ami a válság mélyülésén túlmenően lesújtó képet nyújt az elnök makulátlannak hitt politikai-erkölcsi felfogásáról is.
Miközben az Egyesült Államok a futball-világbajnokságra érkező játékosokat, bírókat és szurkolókat példátlan szigorral szűri a határain, saját utcáin továbbra is ezrek esnek erőszakos bűncselekmények áldozatául.
Téli beszámolómat azzal zártam, hogy az ott szerzett benyomások olyan mély nyomot hagytak bennünk, hogy még vissza kell térnünk. Ez az elhatározás azonban nem maradt sokáig puszta vágy: néhány hónappal később ismét Genf felé vezetett az utunk.
Miközben sokan még mindig nehezen tudják elhinni, hogy 2026-ban egy EU-tagállamban megtörténhet, hogy a falat áttörve lakoltatnak ki a hatóságok egy magyar egyházi vezetőt, olyan hangok is hallatszanak, amelyek őt teszik felelőssé a történtekért.
Az Európai Parlamentben tartott eszmecserén európai képviselők és az Egyesült Arab Emírségek szélsőségesség és terrorizmus elleni küzdelemért felelős különmegbízottja a radikalizmus és a demokratikus ellenálló képesség kérdéseit vitatták meg.
Rekordbírság a bankoknak, perrel fenyegető pénzintézetek, kártérítéssel hitegetett ügyfelek: a ROBOR-ügy egyszerre pénzügyi, jogi és bizalmi botrány az általunk is mohón táplált pénzéhes világunkban.
Még nyárias meleg és helyenként 30 fok feletti hőmérséklet várható szerdán, ám a hét második felében markáns változás következik az időjárásban. Több hullámban érkező frontok miatt záporokra, zivatarokra és megerősödő szélre kell készülni.
Migrén, álmatlanság, szorongás, klimax – egyre többen próbálják ki az gyógypiercinget, amikor gyógyszermentes megoldást keresnek régóta fennálló panaszaikra. A módszer sokak életminőségét javítja, az orvosok azonban óvatosságra intenek.
szóljon hozzá!