Európai színfalak előtt és mögött

– Mi magyarázza a már-már életveszélyes magyar választói távolmaradást?

– A nagyon alacsony részvétel mellett sajnos épp az marad láthatatlan, ami a legmeghatározóbb: a távolmaradás motivációi. Egyfajta bizalmatlansági versenyről azonban mindenképpen beszélhetünk. Úgy vélem, a távolmaradásban kétféle attitűd érhető tetten: egyrészt az európai politikával szembeni általános érdektelenség és elutasítás, valamint a politikai elit elleni protestszavazatok. E tekintetben roppant beszédes Mircea Diaconu egyéni jelölt esete, aki részesült ugyan egyfajta masszív politikai támogatásban az Antena 1 hírtévé részéről, sikerében azonban nagymértékben jelen vannak a protestszavazatok. Bejutása azt példázza, hogy a román szavazók nagyon áporodottnak találják a romániai politikai kínálatot, és lecsapnak minden, látszólag mást kínáló alternatívára. Ebben az állapotban „részesült” az RMDSZ is, plusz a politikailag egyértelműen motivált ellentábor: elsősorban az EMNP, de az MPP-sek egy része is.

– Lehet párhuzamot vonni Diaconu és Tőkés 2007-es egyéni jelöltsége között?

– Tőkés hajdani egyéni jelöltsége esetében a megszerzett szavazatok két csoportját különböztethetjük meg: elsősorban a masszív erdélyi komponenst, az RMDSZ ellen politikailag erősen motivált emberek voksait, de a Kárpátokon túli területekről is több szavazatot szerzett, mint az RMDSZ. Akárcsak Diaconu esetében, ezek is egyértelműen protestvoksoknak tekinthetők.

– A magyarországi alacsony részvétel is hasonló okokra vezethető vissza?

– A kelet-európai térségben továbbra is azt tapasztalni, hogy az EP-választások másodlagosak, kevésbé motiválják a szavazókat. Ugyanakkor lehetőséget kínálnak a különböző szavazótáboroknak, hogy kritikát jelenítsenek meg az általuk támogatott pártokkal szemben. Hogy miért motiváltabbak a nyugat-európai szavazók? Hajlok arra, hogy elsősorban azért, mert azoknak az országoknak a belső politikája sokkal inkább belefolyik az európai politikába, mint Kelet-Európa tekintetében. Magyarországon a szavazótáborok nagyjából lefutottnak tekintették a jobb- és baloldal politikai mérkőzését az április 6-ai országgyűlési választások után. A Fidesz által elért jó eredményben benne van „a győztes mindent visz” effektus is: a választók többnyire a győztes felé hajlanak.

– Jean-Claude Juncker EB-elnöki jelöltségének támogatottsága vitákat szül néppárti berkekben. Az ügy a magyar EP-delegáció kohéziójának első tesztje lehet?

– Biztosak lehetünk benne, hogy a Fidesz mindent megtesz annak érdekében, hogy erősítse a magyar csapat egységét, hiszen csak ily módon növelheti befolyását a néppárti frakción belül. Erre jó esélyek is mutatkoznak, mivel úgy tűnik, megtörtént a kiegyezés a Fidesz és az RMDSZ között, s ebben a helyzetben logikusnak látszik az RMDSZ-képviselők együttműködése, hiszen ők önmagukban túl kevesen vannak bármihez is. Orbán Viktornak a Jean-Claude Junckerrel kapcsolatos kijelentését amúgy nyugodtnak tekinthetjük egyeztetettnek, hiszen egyre megalapozottabb értesülések látnak napvilágot afelől, hogy Angela Merkel sem támogatja Juncker jelöltségét. Kijelentésével Orbán egyfajta együttműködési gesztust tett a nagyon erős német néppárti csoport irányába. A játszmának azonban van bonyolultabb vonzata is: a néppárti csoport önmagában nem elegendő egy EB-elnök elfogadtatására. Így szélesebb együttműködésre van szükség, ami akár nagykoalíció is lehet, tekintve, hogy megerősödött az euroszkeptikusok tábora. Ami biztos: Juncker személyének megkérdőjelezése immár nyilvános politikai vita tárgya. A hasonló kérdésekben korábban színfalak mögötti egyeztetések döntöttek, s ez azt is jelzi, hogy átalakulóban van, nyilvánosabbá válhat az EP és az uniós intézményrendszer.