Az emberarcú pápa mosolya

Amikor 1936. december 17-én megszületett a kis Jorge Mario, szülei biztosan álmodni sem mertek arról, hogy gyermekük pápa – vagyis Róma püspöke, Jézus Krisztus helytartója, apostolfejedelem, vagyis Szent Péter utóda, az egyetemes Egyház legfőbb főpapja, Itália prímása, a római érseki tartomány metropolitája, Vatikánváros Állam uralkodója és Servus Servorum Dei, azaz Isten szolgáinak szolgája – lesz valaha. Pedig így történt, hisz nyolc év szolgálat után XVI. Benedek tavaly február végén előrehaladott korára és meggyengült erejére hivatkozva lemondott tisztségéről, a megürült helytartói székbe pedig Jorge Mario Bergogliót választotta a bíborosi testület 2013. március 13-án. Ezzel az Assisi Szent Ferenc tiszteletére Ferenc pápa nevet felvett új pápa lett az első jezsuita egyházfő, és az első, akit az amerikai kontinensről illetve a déli félgömbről választottak. A visszavonultan élő nyugalmazott (emeritus) pápa és Ferenc egyébként jó viszonyban vannak: telefonon és személyesen is ápolják „szívből jövő barátságukat”.

Egy esztendő mérlege

Ferenc pápa az Elmesélem pápaságom első évét című cikkben beszélt az utóbbi tizenkét hónap tapasztalatairól. „Nem gondoltam, hogy más egyházmegyébe helyeznek át” – utalt tréfásan egyházfővé választására, ezzel azt is hangsúlyozva, hogy pápaként is pap maradt. Ennek egyik bizonyítéka, hogy gyakran telefonon is felhívja azokat, akik segítséget kérnek tőle. „Papként Buenos Airesben könnyebb volt. De szokásom maradt” – olvasható az MTI összefoglalójában.

Ferenc pápa „évértékelő” interjújában azt is elmondta, hogy szeret az emberek között lenni, azzal együtt lenni, aki szenved, és szeret eljárni a plébániákra. „Nem szeretem az ideológiai értelmezéseket, azt a mítoszt, amely Ferenc pápát övezi. Amikor például azt mondják, hogy a pápa éjszaka kimegy a Vatikánból, hogy enni adjon a hajléktalanoknak, (...) soha eszembe nem jutott (...) úgy lefesteni a pápát mint valami Supermant, egyfajta sztár, sértőnek tűnik. A pápa olyan ember, aki nevet, sír, nyugodtan alszik és barátai vannak, mint mindenki másnak. Normális ember”. A nagyinterjúból kiderül az is, hogy a római katolikus egyház feje legutóbb Roberto Benigni Az élet szép című filmjét látta, előtte Federico Fellini Országúton filmjét.

Új fejezet

Sokak szerint teljesen új fejezet nyílt a katolikus egyház történetében Ferenc pápa megválasztásakor. Talán nem túlzás azt állítani, hogy minden idők legnépszerűbb pápájáról beszélünk, amihez persze az is hozzájárul, hogy a 21. századi kommunikációs technológiák igen termékeny táptalajt jelentenek a pápa népszerűsége számára. Ám mindez önmagában még nem volna elegendő, hisz hiába a több millió követővel rendelkező hivatalos Twitter-oldal, vagy az, hogy a 2013-ban Ferenc pápáról beszéltek a legtöbbet az interneten, mert legfőbbképpen az egyházfő személyisége és viselkedése járult hozzá közkedveltségéhez. Ferenc pápát választotta a The Times című brit napilap, a Time című amerikai magazin és a Le Monde című francia napilap is az év emberének, de még a The Advocate elnevezésű melegmagazin is ugyanerre a következtetésre jutott. Felmérések szerint  a hívő és nem hívő olaszok 87 százaléka bízik Ferenc pápában, aki szerintük megváltoztatta az egyházat. „Mindenki példaképe” a „mai világ ellen intézett kihívást” azzal, hogy fellép a társadalmi egyenlőtlenség, szegénység és a globalizáció ellen. Ezzel felrázta az egy éve még „haldoklónak” tűnő egyházat.

Kidobófiú, vegyész és helytartó
A katolikus egyház jelenlegi feje ötgyermekes család elsőszülöttjeként látta meg a napvilágot Buenos Airesben, Argentína fővárosában. Édesapja Olaszországból érkezett a dél-amerikai államba. A fiatal Jorge Mario vegyésztechikusi diplomát szerzett, de az egyetem alatt kidobóemberként is dolgozott, továbbá takarítással és kémiai laboratóriumban futtatott vizsgálatokkal keresett pénzt. Csakhamar a papi szolgálat mellett döntött: 1969-ben szentelték fel. Több tisztség betöltése után II. János Pál pápa nevezte ki bíborossá, s állítólag már XVI. Benedek megválasztása idején esélyesnek számított a római püspöki székre. Ferenc pápának ma is argentin személyazonossági iratai vannak. A spanyolon kívül – mely számára az anyanyelvet jelenti – beszél olaszul, latinul, franciául, németül és angolul is. Március 13-i megválasztása után Ferenc 19-én kezdte meg pápai szolgálatát: a szertartáson az 1054-es nagy egyházszakadás óta először vett részt a konstantinápolyi pátriárka is, aki napjainkban I. Bartolomeosz.

Ferenc pápa a szegényeket szolgáló szegény egyházat hirdeti és az első perctől kezdve az egyszerűségről szóló programját követi. „12 hónap alatt a vatikáni kúria évszázados hagyományait sodorta el. A Vatikánban van, akinek nem tetszik, hogy a pápa semmibe veszi az intézményes tradíciókat, és egy öreg és csúnya kocsival megy még az olasz államfőhöz is, de az embereknek éppen ezért tetszik” – olvasható az ANSA olasz hírügynökség lényegre tapintó elemzésében.

A már említett „csúnya” kocsin kívül Ferenc pápának más, a hétköznapi emberek világát képviselő tettei is emlékezetesek. A sor – szerencsére – igen hosszú, ezért csak néhány példát emelünk ki. Megválasztása óta Ferenc pápa arany kereszt helyett ezüst feszületet visel. Ugyanazt a fekete cipőt hordja, amellyel bíborosként tavaly márciusban Buenos Airesből megérkezett Rómába a pápaválasztó konklávéra, egy másik párat pedig argentin cipésze küldött utána a Vatikánba, miután megtalpalta. Lemondott a piros színű pápai mokaszinről. Műanyag karórát visel. A vatikáni autóparkot jelentősen csökkentette: Ferenc pápa egy éve Rómában ugyanazzal a nem páncélozott Ford Focus gépkocsival közlekedik minimális biztonsági kísérettel. A pápa autója még a piros lámpánál is megáll.

Pileólus alatt

Ferenc pápa intézkedései nyomán a Vatikán pénzügyi-gazdasági vezetése folyamatos átalakulásban van, s ezt is üdvözlendő döntésnek tartják sokan. Szívből üdvözölt már sok-sok szegényt, elhagyatottat és számos gyereket, de kapott már az egyházfő életnagyságú, Ferenc pápát ábrázoló csokifigurát és nyakába élő bárányt. Pileólusnak nevezett selyemsapkáját egy alkalommal le is vette egy kisfiú kedvéért, aki nagyon kíváncsi volt rá, hogy mi lehet a fejfedő alatt. Egy másik kisfiúnak mosolyogva hagyta, hogy beszéde közben megölelje és pápai trónjában foglaljon helyet, a gyermekekkel szemben mindannyiszor kedves és türelmes.

 Szereti a focit – nevét viselő focicsapat alakult az argentin labdarúgó bajnokság hatodosztályában – és egyszer – nyelvbotlásból: két hasonló alakú olasz szót tévesztett össze – véletlenül még csúnya szót is kiejtett a száján. Vagyis még a pápa is emberből van.

Április 27-én esedékes XXIII. János és II. János Pál pápa szentté avatása a Szent Péter téren. Az olasz Angelo Giuseppe Roncalli és a lengyel Karol Wojtyla szentté avatásakor a szentmisét Ferenc pápa pontifikálja. Valószínű, hogy egyszer – s reméljük jó sokára – a vidám és szerény Ferencet is a szentek közösségébe emelik majd. Ám az kevéssé valószínű, hogy az akkor szolgáló pápa népszerűbb lehet, mint Assisi Szent Ferenc útját követő elődje. Ha mégis, hát csakis azért, mert addigra sokmillióval többen élnek majd a sokvallású földgolyón.