A világháló fogságában

Jaaancsika! Ha mész sarjúért, vigyétek le a gépet, mert jön a mester az ötös busszal, hogy megjavítsa. Aztán mi visszahozzuk valahogy! – ilyen vagy ehhez hasonló beszélgetések gyakoriak a legszegényebb háromszéki falvakban, de feltehetően az egész országban. A magyarázat egyszerű: az idősebb, a képernyőt már alig látó emberek, és a fiatal, kitűnő látással rendelkező, de már újanalfabéta fiatalok a másodkézből vásárolt vagy összetákolt gépen, egy PC-n kommunikálnak pár lejért az idegenbe szakadt rokonokkal, barátokkal. A gyakorta meghibásodó, használt számítógépet városról érkező, autodidakta „számítógépes mesterekkel” javíttatják. Sokan nem tudják, hogy miért fizetnek. A számítógép működéséről annyit tudnak, a gép nem indul, és javítani kell. Ha mégis működik, a kütyünek kéken kell világítania, ha piros, akkor nincs jel.

Egy kis internettörténelem

Messenger, Skype, Tango, Viber vagy Whatsapp – ezeket az eszközöket ma milliárdok használják húsz évvel azután, hogy a Cyberspace Reportban Ted Nelson Jim Whiteheaddel beszélgetve az internet lehetséges térhódításáról csevegtek. Ted Nelson akkor még nem tudhatta, hogy szakemberként az interneten futó-működő, hiperlinkekkel összekötött dokumentumok rendszerének alapelveit fektette le és ezzel több szellemet is kiengedett a palackból. Huszonkét évvel ezelőtt, 1993-ban tették ugyanis szabaddá és ingyenessé a WWW használatát: Tim Berners Lee és csapata szabadalmaztatta az URL-t, megalkották a HTTP és a HTML legelső változatát, ami hamarosan ingyenesen elérhetővé és felhasználhatóvá vált. Röpke két évtized alatt milliárdokhoz jutott el az internet, és vált mindennapjaink elengedhetetlen tartozékává.

Az alapozás azonban korábban kezdődött: az internet működését lehetővé tevő TCP/IP protokollt Vinton G. Cerf és Robert E. Kahn a múlt század hetvenes éveiben dolgozták ki, a hipertext fogalmát Ted Nelson már 1965-ben. A legenda szerint Ted Nelson jelen volt azon a találkozón, ahol 1945-ben Vannevar Bush, Roosevelt elnök tanácsadója felolvasta nagyapjának az As We May Think (az Út az új gondolkodás felé) című cikkét. Nelson életében állítólag ez a cikk generálta egy olyan „gépről” szóló vízió kidolgozását, amely hipertextrendszereket tárolna, hatalmas mennyiségű, logikailag rendezett információt: egy nyitott, mindenki számára elérhető rendszerben minden tudás és gondolat hozzáférhetővé válna. Nelson évtizedeket és sok pénzt ölt a Xanadunak elkeresztelt rendszer kidolgozásába. Az elképzelésnek egy olyan lényeges elve is van, amelynek megvalósulása esetén egyik alapvető gondunk is megoldódna: a világháló létezése miatt teljesen új kereteket követelő és egyelőre még nem védhető szellemi tulajdon kérdése. A filozófiát és szociológiát tanult Nelson akadémikus körökben jól ismert követelményeknek megfelelően úgy képzelte el a dokumentumkészítő rendszer működését, hogy abban minden törlés, beszúrás, átírás, visszakövethető legyen. Nelson felépített egy tér- és időbeli hipertexthálót, aminek a várható méreteit viszont nem volt képes kiszámolni. A múlt század nyolcvanas éveiben a fantasztikum határain is túl volt egy olyan rendszer képe, amelyben sokmilliárdnyi dokumentum létezhet. A Xanadut megvásárló Autodesk főnöke, John Walker a nyolcvanas évek végén azt nyilatkozta, hogy megváltoztatják a világot. Az idő azonban túllépett a cégen: a nehéz anyagi helyzetbe került vállalat beszüntette a Xanadu fejlesztésének finanszírozását, az internetes forradalom azonban csak ezután kezdődött el.

Az online világ polgárai egyetlen hálózatban

A Xanadu rendszer fejlesztésének leállása az ígéretesnek induló szellemi tulajdon védelmének az elodázását is magával hozta. Maradt az internet által a nyakunkba zúdított számtalan gond, közöttük az, hogyan lehet érvényesíteni sokmilliárdnyi felhasználó online polgár jogait az óriáscégekkel és kormányokkal szemben. A Facebook- és Twitter-forradalmak idején az online közösség felmutatott ugyan eredményeket, de végül azok győznek, akik politikai vagy gazdasági eszközökkel ellenőrzik az internetes szolgáltatókat, akik a felhasználók és a politikusok közötti interfészeket kezelik. Octavian Manea a Foreign Policy hasábjain Rebecca MacKinnont idézi, aki szerint a 800 évvel ezelőtt létrejött Magna Charta után legfőbb ideje egy online chartát is elfogadtatni a felekkel, amely kimondaná: „egyetlen személyt vagy szervezetet sem szabad megakadályozni abban, hogy kapcsolatba lépjen a többiekkel.”

Ez a világ pedig egyre nagyobb: már arra készülünk, hogy 2020-ra működésbe lép az ultragyors 5G vezeték nélküli hálózat, amely nemcsak az okostelefonokat köti majd össze, hanem minden elektronikus eszközt. Az 5G-hálózatban milliárdnyi ember és gép kommunikálhat egymással, gigabites tempóban: önjáró autók, telefonok, csuklópántok és távvezérelt utcalámpák... Szakértők szerint pár éven belül 50–150 milliárd elektronikus eszköz áll majd egymással élő, internetes kapcsolatban.

Kütyük és gyerekek

Manapság alig van olyan család, ahol ne lenne számítógép, laptop, táblagép, phablet vagy okostelefon, amihez leggyakrabban szélessávú internet-hozzáférés is jár. Ez jó dolog, mert így gyakorlatilag bárhol lehet dolgozni, kommunikálni a családtagokkal, vagy online-kurzusokon tanulni. Mindez azonban azt is jelenti, hogy ötéves gyerekünk pár kattintásnyi távolságra van egy valós idejű lefejezéstől, amelyet az Iszlám Állam előszeretettel tesz fel különböző honlapokra. A Google-kereső másodpercek alatt visszaadja, és a Google tulajdonában lévő YouTube le is játssza azt! A veszélyek tehát nagyon is valósak!

Vegyük szemügyre azt az eszközt, amit a gyerek kezébe adunk. Ha nem értünk hozzá, vigyük szakemberhez, mert ha mi nem is tudunk „kimenni” okostelefonnal az internetre, az nem azt jelenti, hogy az elsős lurkó a lépcsőházból nem tud rácsatlakozni a legközelebbi védetlen wi-firouterre. Más lapra tartozik, hogy az álszent amerikai óriások a meztelen felsőtestű hölgyek fotói ellen harcolnak, de a benzinnel leöntött foglyok végvonaglásának vagy lefejezésének képkockáit nem próbálják semmilyen eszközzel eltávolítani a világhálóról.

Gyerekek, tinédzserek esetében az első szabály, hogy tudjuk, mire használhatja az eszközt, és ezt vele is közöljük. Fontos leszögezni, hol használhatja, és ideális esetben egy bizonyos kor alatt ne vihesse be a szobájába. Ha okostelefont „harcolt ki”, ne fizessünk elő adatcsomagot a lurkónak, és korlátozzuk a wi-fibeállításait, illetve szakemberre bízva próbáljuk letiltani azt.

Ha PC-t használhat a gyerek, első nekifutásra hozzunk létre külön felhasználói fiókot számára, és ellenőrizzük, miféle programokat futtathat. A megfelelő módon kezelt gépen a lurkó nem telepíthet programokat, ahogy azt az esze éppen éri, ugyanakkor beállításokkal az internetről települni kínálkozó programokat is meg lehet akadályozni. Erre külön szoftverek léteznek, de az alapok sem rosszak: a Windows hetesben ez már benne van. A Szülői felügyelet nevű eszközzel meghatározhatjuk, hogy gyermekeink miként használhatják a számítógépet. Itt beállítható, hogy a gyermek milyen időszakban gépezhet, milyen játékokkal játszhat, és milyen programokat futtathat. Ezzel megakadályozható, hogy éjjel a lakásban bóklászó csemete internetezni tudjon, vagy időkorlát túllépése esetén egyszerűen kilépteti a rendszer.

Segít az is, hogy ha a Szülői felügyelet blokkol egy játékot vagy programot, amiről értesíti a felhasználót. A Szülői felügyelet beállításához saját rendszergazdai felhasználói fiókra van szükségünk. Ha a gyereknek szabad webböngészőt használnia, abban is egész sor eszköz áll rendelkezésünkre, hogy biztonságosan terelgessük. Meg lehet oldani, hogy csak azokat a weboldalakat érhesse el, amelyeket engedélyezünk számára (mi határozzuk meg ezeket), vagy készíthetünk egylistát a tiltott tartalmakról. Ha nem szeretnénk, hogy „véletlenül” pornót lásson, a legősibb böngészők óta letiltható a képek betöltése. Ezzel az is kivédhető, ha a gyerek „csak tanulni” akar a Wikipédián: ott a szöveg, tanuljon.

A közösségi portálok igézete

Más kérdés a közösségi portáloké. A már említett gyilkolászós, lefejezős linkeket például a Facebook-on bárki lekérdezheti, és egy linkkel már ott is van. A cariblogger.com-ra hivatkozva Hegedűs Gábor rendszergazda ad egy jó tippet blogjában, hogyan lehet néhány sornyi egyszerű kóddal meghekkelni számítógépünk hosts fájlját úgy, hogy „felülírja” a Facebook elérhetőségeit, és át tudja azt irányítani egy nem létező címre. Ez, persze, végső megoldás, de ne feledjük, hogy mind a közösségi portálok, mind a játékok függőséget okozhatnak, akár az alkohol vagy a drogok. Nem szeretnénk, ha egy közösségi portálon rózsaszín ruhás tiniként bejelentkező 150 kilós vájár szóba elegyedjen például a kíváncsi kislányunkkal.