Dsida Jenő (Szatmárnémeti, 1907. május 17. – 1938. június 7. Kolozsvár) költő, hírlapíró, műfordító
Fotó: Muzsnay Árpád/Facebook/archív
Dsida Jenőre, Páskándi Gézára és Jakabffy Elemérre emlékeznek Szatmárnémetiben és környékén. Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) immár hagyományosan szervezi meg májusban a Szatmárhoz kötődő jeles személyiségek emléke előtt tisztelgő rendezvénysorozatot. A május 15-én és 16-án tartandó, kötetbemutatót, koszorúzásokat, kerekasztal-beszélgetéseket felvonultató eseményről az EMKE főtanácsosa, Muzsnay Árpád beszélt az Erdélyi Napló megkeresésére.
2025. május 09., 09:002025. május 09., 09:00
Szatmárhoz kötődő jeles személyiségekről emlékeznek meg május 15-én és 16-án az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) szervezésében: Dsida Jenő (1907 – 1938) és Páskándi Géza költő (1933 – 1995), valamint Jakabffy Elemér (1881 – 1963) politikus, jogász, publicista emléke előtt tisztelegnek.
a G. M. Zamfirescu Kulturális Központtal, valamint Szatmárhegy RMDSZ-szervezetével és polgármesteri hivatalával közösen szervezi a rendezvényt. Muzsnay Árpád, az EMKE főtanácsosa lapunk megkeresésére elmondta, jeles személyiségek is tiszteletüket teszik az immár hagyományos eseményen. Jelen lesznek politikusok: többek közt Kereskényi Gábor, Szatmárnémeti polgármestere, Pataki Csaba megyei tanácselnök, Szili Katalin miniszterelnöki főtanácsadó, a Magyar Országgyűlés volt elnöke, de az egyházak is képviseltetik magukat: beszédet mond Schönberger Jenő Szatmárnémeti római katolikus megyéspüspöke, Póti Eduárd, a Szatmárnémeti Református Gimnázium igazgatója, rendezvényt tartanak a Szigetlankai Református Egyházközség gyülekezeti termében.
Páskándi Géza (Szatmárhegy, 1933. május 18. – Budapest, 1995. május 19.)
de a kolozsvári Polis Kiadó képviselői is részt vesznek az eseményeken. A Dsida–, Páskándi– és Jakabffy-napok jelentőségéről Muzsnay Árpád elmondta, az EMKE és ő maga is évtizedek óta kötelességének és feladatának érzi, hogy megemlékezzenek a megye jeles személyiségeiről.
„Mind a három személyiség jelentősége fontos a szatmáriak számára. Mindhárman elkötelezett hívei voltak az Európához való kapcsolódásnak, ezért küzdöttek. Tehát felmutathatjuk azt, hogy ez a vidék kulturális, politikai szempontból Európához akart tartozni mindig és arra törekedtek a legnagyobbjai” – emelte ki az EMKE főtanácsosa. Muzsnay Árpád szívesen beszélt Dsida Jenő szatmári emlékezetéről, hiszen a költő sok szállal kötődött a városhoz: végig itt járta iskoláit.
Jakabffy Elemér (1881. május 17. – Szatmárnémeti, 1963. május 19.) politikus, közíró
Fotó: Családi archívum
Szintén fontos szatmári vonatkozás – bár nem kapcsolódik kimondottan a mostani ünnepléshez –, hogy idén lenne 65 éves Kovács András Ferenc szatmári születésű költő, aki Dsidához és Pásándihoz hasonlóan európai színvonalú és nagy horderejű életművet hagyott maga után” – emelte ki Muzsnay Árpád. A 2024 elején elhunyt Kovács András Ferenc életművét értékelő anyagunk itt olvasható.
Muzsnay rámutatott, Dsida, Páskándi és Jakabffy esetében is a születési vagy a halálévforduló májusban van, ezért esett az EMKE választása arra, hogy minden évben májusban tisztelegjenek az emlékük előtt. Arról is beszélt, hogy terveik szerint a Dsidára emlékező eseménynek lesz budapesti folytatása. „Jómagam szorgalmaztam azt, hogy annak a budapesti háznak a falára, amelyben Dsida Jenő élt az első világháború előtt a családjával együtt, emléktáblát helyezzünk el, ezt sikerült is megvalósítani 2018-ban. Idén is emlékezni fogunk a költőre a Deák téri Evangélikus Gimnázium régi és mostani diákjainak részvételével, az eseményen Szili Katalin is jelen lesz” – mutatott rá Muzsnay Árpád. Hozzátette,
„Beregszászhoz úgy kötődik Dsida, hogy az első világháború idején ott volt a nagyapja állomásfőnök. Bár a költő Budapesten kezdte az iskoláit, az elemit Beregszászon végezte el, ahonnan a háború végén, 1918-ban visszajött a család Szatmárra. Éppen ezelőtt száz esztendővel, 1925-ben érettségizett Dsida Szatmáron – ami nem volt akadálymentes.
Szatmárnémeti látképe. A város számos jeles személyiséget adott Erdély irodalmának is
Fotó: Szatmárnémeti Polgármesteri Hivatal/Facebook
Mint kifejtette, ő maga megtalálta az eredeti tanári jegyzőkönyvet, amelyikben az igazgató ezt indítványozta. „Abban az időben a román Eminescu iskolában valamilyen egyezség alapján egy magyar osztály tanulhatott, de csak katolikusok, tehát a zsidókat és a protestánsokat nem engedték be. Aztán szintén
Arról is szót ejtette, hogy a nemrég elhunyt Láng Gusztáv irodalomtörténész – Dsida Jenő életművének talán a legszakavatottabb ismerője és kutatója – szintén sok szállal kötődött Szatmárhoz: bár Budapesten született, de gyermekkorát Szatmárban töltötte, ott is érettségizett, Erdődhöz és Szatmárnémetihez kötődött és mindig is szatmárinak tekintette magát. „A mostani ünnepségre is meg szerettük volna Láng Gusztávot, aki sajnos időközben elhunyt. Dávid Gyula, a legidősebb erdélyi magyar irodalomtörténész viszont itt lesz a megemlékezésen, ennek nagyon örülünk” – mondta a főtanácsos. Az áprilisban elhunyt Láng Gusztáv életművéről szóló anyagunk itt olvasható.
Muzsnay Árpád, az EMKE főtanácsosa immár hagyományosan megszervezi a májusi szatmári megemlékezéseket
Fotó: Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület/Facebook
A rendezvény május 15-én, csütörtök délután 18 órakor a szatmárnémeti Titulescu téren álló Dsida-szobor megkoszorúzásával kezdődik, majd 19 órától a Szigetlankai Református Egyházközség gyülekezeti termében a Polis Könyvkiadó Szatmári megemlékezések évfordulók jegyében című– tanulmánykötetének bemutatójával folytatódik. Május 16-án, pénteken délelőtt 11 órától a Református Gimnázium dísztermében a Polis Könyvkiadó kötetének szerzőivel a helyi irodalmi és történelmi hagyományok ápolásáról tartanak kerekasztal-beszélgetést a szatmárnémeti diákok.
A csütörtöki eseményt Muzsnay Árpád vezeti. Köszöntőt mond Kereskényi Gábor, Szatmárnémeti polgármestere, beszédet tart Schönberger Jenő Szatmátnémeti római katolikus megyéspüspöke, Szili Katalin miniszterelnöki főtanácsadó, a Magyar Országgyűlés volt elnöke.
A múlt hónapban elhunyt Láng Gusztáv irodalomtörténész ízig-vérig szatmárinak vallotta magát, az EMKE korábbi eseményén is jelen volt
Fotó: Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület/Facebook
Dsida Jenő (Szatmárnémeti, 1907. május 17. – 1938. június 7. Kolozsvár) költő, hírlapíró, műfordító
Dsida Jenő apja Dsida Aladár az osztrák–magyar közös hadsereg mérnökkari tisztje volt, aki az első világháborúban orosz hadifogságba került, majd a háború után az Erdélyi Római Katolikus Státus tisztviselője volt. „Szülei számára a katolicizmus nem csupán hitbeli konvenció, hanem egész gondolkodásukat, életvitelüket meghatározó meggyőződés; (…) a költő is élete végéig vallásosan él, vállal jótékonysági és hitbuzgalmi feladatokat.” (Láng Gusztáv) Már fiatalon is költőnek készült, kamaszkorában többször jelentek meg versei és fordításai a Cimbora című folyóiratban. Tanulmányait Budapesten, Beregszászon és Szatmárnémetiben végezte, majd a kolozsvári I. Ferdinand Egyetem jogi karára iratkozott be.
Dolgozott az Erdélyi Helikonnak, az Erdélyi Lapoknak és az Erdélyi Fiataloknak is, később a Keleti Újságnál lett állandó rovata. (1929. júl.–1930. febr. között 14 verse jelent meg a Pásztortűzben Fodor Jenő / Zólyomi László álnéven.). Első verseskötetét, a Leselkedő magányt 1928-ban adták ki, majd 1933-ban megjelent a Nagycsütörtök című kötete is. Ugyanebben az évben Olaszországban járt, zarándokúton, melynek emlékét a Magyar karaván Itálián keresztül című útirajz őrzi. Tagja volt a helikoni íróközösségnek, a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaságnak, az Erdélyi Szépmíves Céhnél lektor volt. Korai halálát egy – a szívbetegsége miatt legyőzhetetlennek bizonyuló – hűlés okozta. Sírja a Házsongárdi temetőben található. Utolsó önálló kötete, az Angyalok citeráján (1928) csak halála után jelent meg. – Lírájában a nyugatos hagyomány és az avantgárd irányzatok, főként az expresszionizmus ötvöződtek. Dsida Jenő életpályájának további részletei itt olvashatóak.
Páskándi Géza Kossuth- és József Attila-díjas költő, író, esszéíró, drámaíró, publicista volt. 1933. május 18-án született Szatmárhegyen. 1953-ban beiratkozott a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem magyar nyelv és irodalom szakára, ugyanitt rövid ideig jogot is hallgatott. Felsőfokú tanulmányait nem fejezhette be, mert az 1956-os magyar forradalom melletti kiállásáért 1957-ben letartóztatták.
A következő két évben rakodómunkásként, majd egy bukaresti könyvlerakatban raktári beíróként dolgozott. 1965-ben visszanyerte közlési jogát. 1969-től törölték priuszát (ezt a tényt a romániai változások után, az 1990. január 6-i törvénnyel ismét megerősítették), és ezzel jogot szerzett arra, hogy a Román Írószövetség tagjává váljék. 1970-től 1974-ig a Kriterion Könyvkiadó kolozsvári fiókszerkesztőségének főlektoraként tevékenykedett. Páskándi Géza életrajzának részletei itt olvashatóak.
Szatmárnémeti központja
Fotó: Szatmárnémeti Polgármesteri Hivatal/Facebook
Jakabffy Elemér (1881. május 17. – Szatmárnémeti, 1963. május 19.) politikus, közíró földbirtokos családban született, klasszikus nevelést kapott. Már fiatal korától kezdve érdeklődött a kisebbségi politika iránt, így tudatosan választotta a Budapesti Tudományegyetem jogi karát, ahol először államtudományból (1903), majd jogtudományból szerzett diplomát. 1908-tól ügyvédi irodát működtetett (egészen 1919-ig).
de a művelődési és gazdasági fejlődés kérdése is foglalkoztatta. Alapvetően a demokratizáció lelkes híve volt, a szavazati jog kitágítása mellett állt ki, támogatta, hogy a nők is rendelkezzenek választójoggal (ezt támasztja alá az 1918-ban A választójogi bizottság tagjai a nők választójogáról címmel közölt tanulmánya is). Az őszirózsás forradalom eseményeit csak a háttérből figyelte, az utolsó, 1918-as országgyűlést (melyen ő is részt vett Bécsben) a Monarchia temetéseként, valamint Magyarország bukásaként látta. Az impériumváltást követően hazatért lugosi birtokára, ahol kisebbségi politikusként újfajta közéleti munkába kezdett: az Országos Magyar Pártban (OMP) a bánsági tagozat elnöke volt, képviselő lett a román parlamentben, ahol 1927–1937 között tevékenykedett. Jakabffy Elemér pályájának további részletei itt találhatóak.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!