Vörösiszap: nincs veszély Váradon?

A szakember a múlt héten Dávid Csabával, a Romániai Vízügyi Hivatal vezérigazgatójával, illetve Ovidiu Gabor igazgatóhelyettessel együtt látogatta meg a magyarországi katasztrófa által sújtott területet, és részt vett az ottani vízügyisek ülésén is.

Mint arról már beszámoltunk, 1990 előtt Nagyvárad határában is működött timföldgyár, amely több vörösiszap-tározót is működtetett Biharpüspökiben, illetve a városból a borsi román–magyar határátkelő felé vezető út mentén. Pásztor Sándor szerint a tározók főképp azért nem jelentenek akkora veszélyt a városra, mert az utóbbi húsz évben csak néhány esztendeig használták őket, és régóta nem került rájuk lúgréteg. A szakember elmondta, Veszprém megyében a tározók igen messze vannak a gyártól, így folyamatosan oldani kellett az iszapot, hogy könnyebben szállíthassák, emellett az idei évben lehullt szokatlanul nagy mennyiségű csapadék is jelentősen felhígította az állagukat. Várad mellett ezzel szemben a két tározó tartalma már annyira megszilárdult, hogy gyakorlatilag autóval is lehet közlekedni a felületükön. Magyarországon jelenleg az is aggasztja a katasztrófavédőket, hogy a kiszáradt iszapot szennyező és egészségre káros por formájában széthordja a szél, a volt váradi Alumina gyár tározóit azonban már annyira benőtte a növényzet, hogy szabad szemmel nem is látható a vörösiszap, így a légmozgások sem tudják felkapni a száraz port – magyarázta Pásztor. Hozzátette: igaz, hogy nagyjából egy évtizeddel ezelőtt még állandó problémát okozott a timföldgyárból szálló vörös por, ami a környék településein, főképp Biharon és Biharpüspökiben vörösre színezte a háztetőket, ha száraz, szeles volt az idő. Bár az anyag a szakember szerint nem mérgező, az bizonyos, hogy a por belélegzése nem tesz jót a tüdőnek. Az is tudvalevő, hogy a környéken a talajban található víz minőségi mutatói igen gyengék, de a lakosság szerencsére nem onnan, hanem egy teljesen más rendszerből kapja az ivóvizet. Pásztor Sándor azt mondja, még így sem a Bihar megyei talajvíz a legrosszabb minőségű az országban. Mindezek miatt, bár jóslatokba nem bocsátkozik, az igazgató azt mondja, a Veszprém megyeihez hasonló környezeti katasztrófa esélye Nagyvárad határában valójában kizárható.

Borbély László környezetvédelmi miniszter egyébként a napokban közölte, az országban ezer veszélyes ipari hulladéklerakót tartanak nyilván, amelyek állapotát a szakhatóságok folyamatosan ellenőrzik. Négy zagytározó bezárására és biztonságossá tételére 120 millió lejt különített el a tárca, Borbély szerint a többi rehabilitációja a gazdasági minisztérium, az érintett társaságok és a helyi önkormányzatok feladata, erre a célra a Környezetvédelmi Operatív Program keretében lehet pályázni. A miniszter szerint a négy éve nem működő nagyváradi timföldgyár vörösiszap-tározója esetében nem áll fenn közvetlen szennyezés veszélye, ebbe a létesítménybe 2007-től már nem szállítottak folyékony állapotban ipari végterméket.

Hatékony volt a védekezés

Valóban alkalmatlanná vált a magyarországi Kolontár település jó része arra, hogy az ott lakók valaha is visszaköltözzenek, és igazán nagy szükség rá, hogy a kormány segítsen új házat építeni azoknak, akik a legrosszabbul jártak – véli Pásztor Sándor. A nagyváradi vízügyi szakember ugyanakkor elismeréssel szólt magyarországi kollégái, illetve a katasztrófavédők munkájáról: mint mondta, az áradást követő egy órán belül már folyt a mentés. A közeli folyóvizekbe mintegy tízezer tonnányi gipszet öntöttek, hogy semlegesítsék a vörösiszap által odahordott méreganyagokat, még mielőtt a szennyezés eléri a Dunát. Maga is tanúsítja, hogy a folyam romániai szakaszán már teljesen normálisak a minőségi mutatók. A katasztrófa helyszínén azonban úgy tűnik, még sokáig csak védőmaszkkal lehet majd közlekedni – a romániai küldöttségnek is kötelező volt viselnie, hiszen több tíz hektárt befedett már a mérgező vörös por. A Romániai Vízügyi Hivatal, illetve Borbély László miniszter azért kapott meghívást a helyszínre, hogy közösen győződjenek meg róla: bár a Marcal folyó élővilágából semmi nem maradt, a Duna nincs veszélyben.