Verestóy Attila: felerősödhetnek a DNA szelektív akciói

– Sokan azt mondják, hogy politikai szerepét Ön kiválóan tudta saját gazdagodására is használni.

– Addig, míg a törvény megengedte, gazdasági érdekeltségeket is felvállaltam, kiépítettem. Volt, ami nem volt eredményes, volt, ami az volt. Viszont bármilyen vállalkozásomat fokozott figyelem kísérte az állami ellenőrző szervek részéről. Az egyik legsikeresebb vállalkozásomat – amit el is kellett adnom, mert politikai nyomást éreztem – a megléte alatt évente tizenhét állami ellenőrzés lepte meg, míg a másik három konkurens vállalatnál összesen kettő volt. Ilyen körülmények között nehéz volt építkezni, de lehetett. Nagyon sok olyan magyar vállalkozó volt és van, aki sikeres ,és megfelelő anyagi feltételeket teremtett. Tegye mindenki azt, amit teszek én is, s akkor talán sokkal jobb lesz ez a mi kis világunk.

Jelen pillanatban a vagyonnyilatkozatok nyilvánosak és az is, hogy ki mire használja a megteremtett pénzét. Én nem azt mondom, hogy ugyanúgy kell követni a példámat, de a vagyonnyilatkozatokból kiderül, hogy bár én nem Székelyföldön teremtek jövedelmet, a megteremtett bevételem több mint nyolcvan százalékát közcélra itt fordítom. Alapítványra, a sportmozgalom támogatására, közösségi és egyházak támogatására. Tegye ezt mindenki megteremtett jövedelmének legalább egytizedével.

– Elárulja, milyen nagyságrendű összegről van szó?

– Több százezer eurót fordítok közcélra.

– Egyre gyakoribbak az ügyészségi eljárások RMDSZ-es magyar tisztségviselők ellen. Ön nem számol további eljárásokkal?

– Én úgy vélem, járulékos veszteségként mi is számolhatunk azzal, hogy az ügyészség csapkodó és ide-oda kapkodó szelekciója minket sem kerül ki. Félek attól, hogy szelektíven, torzítva, a tényeket figyelmen kívül hagyva indulnak vagy indulhatnak olyan eljárások, amelyek megalapozottsága kétséges.

– Számít arra, hogy akár Ön ellen is indulhat eljárás?

– Ellenem nincs miért. Nem foglalkoztam soha közpénzzel. Nem voltam olyan helyzetben, hogy közpénzekről döntsek. Hosszú évek óta nagyon jól tudom, hogy engem is monitorizálnak.

– Nem lehet egyfajta „védettsége” amiatt, hogy tagja a Román Hírszerző Szolgálatot (SRI) is felügyelő parlamenti bizottságnak?

– Ez kétirányú utca, ugyanis aki a titkosszolgálatokat ellenőrző bizottságban benne van, az óhatatlanul tudomásul veszi, hogy a monitorizáció rá is kiterjed. Két évig hivatalosan lehallgattak, amire akkor derült fény, amikor aláíratták velem, hogy vegyem tudomásul, lehallgattak. Ennek oka az volt, hogy a politikai egyezségek során olyan feladatot kaptam: a romániai költségvetésnél alakítsunk ki olyan megoldást, hogy az általunk képviselt magyar közösségek, önkormányzatok megfelelő költségvetési támogatást kapjanak.

Az ügyészség által megfogalmazott vád az volt, hogy én így diszkrimináltam a magyar községek és adminisztráció javára a román adminisztrációval rendelkező polgármesteri hivatalokkal szemben. Mert feltételül szabtam – írja a jegyzőkönyv –, hogy csak abban az esetben szavazzuk meg a költségvetést, ha a magyar adminisztrációk megfelelő anyagi támogatásban részesülnek. Hosszú időnek kellett eltelnie, és sok meghallgatást kellett elszenvednem, amíg kétségtelenül sikerült bebizonyítani, hogy ez járt nekünk.

– Az eddigi kis lépések politikája nem vezetett átütő eredményhez, s a szövetség szenátor- és képviselőjelöltjeinek egy része nem cserélődött ki. Mi változhat, mitől lesz erősebb az RMDSZ?

– Kétségtelen, hogy az RMDSZ állandóan megújuló politikai szervezet, hiszen volt ereje a jelöltjeinek több mint a felét cserélni, miközben a nyugati demokráciákban általában húsz-huszonöt százalékos a mandátumonkénti csere. Ezt a vádat nem tudom elfogadni. Az biztos, hogy az utóbbi egy-két évben határozott csökkenését lehetett látni annak a politikai erőnek, amivel az RMDSZ-nek potenciálisan rendelkeznie kellene.

– Ennek mi lehet az oka?

– A választópolgár politikai belharc jegyeit látta nap mint nap, és abból lassan elege lett. Azt látta, hogy van két-három olyan magyar politikai erő, amelyek egymás ellen próbálnak valamit megoldani, ahelyett hogy közösen, összefogva, a román politikában a közösség érdekében együtt lépnének fel. Ennek a feltételét most megteremtettük. Ez az első olyan esztendő a kilencvenes évek nagy összefogása után, amikor ismét esély van egy nagy összefogás jegyében megmozdítani a magyarságot, és nem olyan arányban, mint az országos átlag, hanem jóval nagyobb arányban.

Ha ez megtörténik, annak a következményei szerintem beláthatatlanul pozitívak lennének a magyar közösség számára. Ha sikerül a magyarságot megmozdítani, akkor nem az ötszázalékos küszöb körüli eredményre kell számítani: minőségi áttörést valósíthatunk meg, ha a hat, hat és fél százalék fölé tudjuk emelni a választási eredményeket. Látszik annak a valós esélye, hogy a romániai politikai belharc következményeként két nagyobb tömb alakíthat ki egy-egy negyven-, negyvenvalahány százalékos jelenléti arányt a következő parlamentben. Ha mi öt százalék körül leragadunk, akkor beállunk egy sorba, ahol nem mi leszünk az élen, ha viszont hat százalék fölött sikerül teljesíteni, akkor annak több következménye is lehet. Az egyik az, hogy a nagy pártok után mi következünk, a másik az, hogy egy ilyen aránnyal a szélsőségesebb nacionalista pártok közül többet ki lehet szorítani a parlamentből.

– Ön ideális viszonyokról beszél. A mai reálpolitika azt sugallja, hogy csak az erő számít a romániai belpolitikában, a román politikum már csak így működik. Vagy Ön ezt másképp látja?

– Én úgy látom, hogy a nemzeti ügy megoldása nem egy nullaösszegű játék, és ezt bizonyítja a valóság, ha kicsit átlépjük az országhatárt. Ezt viszont itt, a román politikummal megértetni csak akkor lehet, ha a romániai közhangulat is felfogja és támogatja. Óriási a változás ebből a szempontból, de még nem elég. A román közhangulatra nem jellemző a magyargyűlölet, annak ellenére, hogy sok mindent tesz a média azért, hogy ezt megalapozza. Nem jutottunk el még a magyarság megbecsüléséig és szeretetéig, de a tiszteletet már ki lehetett vívni. Ez az alapja a következő lépéseknek. Ez valójában a pozitív, a konstruktív erő megmutatása, és erre van lehetőség. Első lépésként sikerült egyezséget kötni a polgári párttal, ez nagyon fontos első lépés volt. Ezt követte a második lépés, aminek a kialakításában józan magyar politikai vezetők jelentős szerepet játszottak. Féltem attól, hogy független jelöltek indulnak. Erről konkrét egyeztetés történt, és örülök, hogy végül nem történik meg.

– Jól érzékelem, hogy valamiféle hárompárti, konszenzusos érdekképviseletet képzel el a romániai magyarság számára?

– Volt idő, még a kilencvenes évek elején, amikor éppen Toró T. Tiborral, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) jelenlegi országos alelnökével értettem egyet abban, hogy a belső választások jegyében kell az RMDSZ-t kialakítani. Most ez az egyetlen esély.

– Apropó kampány. Jókora botrányt váltott ki az RMDSZ azzal, hogy a választási kampány kezdete előtt Kolozsváron és Nagyvárdon megjelent, román nyelvű óriásplakátjain az áll: megmentenék a várost Bukaresttől, hogy a helyi adókkal Erdélyt gazdagítsák, és ne a fővárost. Önnek mi volt erről a véleménye?

– Egy jó figyelemfelkeltés volt akkor is, ha tartalmilag vitatkozhatunk vele.

– Ön vitatkozott vele? Mivel győzték meg?

– Vitatkoztam vele természetesen. Mint minden sarkításban, ebben is van támadási felület. De kiemel egy olyan dolgot, amire a közfigyelmet fel kellett hívni. Ha csak a puszta számokat nézzük: lehet, hogy vitatható, miszerint teljes egészében mi, mármint hogy Erdély tartja el Bukarestet, de tény, az itteni emberek tisztességesebb és jobb adózók, mint a Kárpátokon túliak. És ezt valahol meg kellett mutatni. Ha már állandóan vitatják az állammal szembeni lojalitást, akkor itt látszik, hogy kik a lojálisak és a kevésbé lojálisak a román államot támogató, adózó polgárok szemszögéből. Mert az egyik legfontosabb szempont nem az, hogy hányszor énekeljük el a himnuszt egy rendezvényen, hanem az, hogy tisztességgel befizetjük az adót. Ez szerintem sokkal fontosabb tényező. Erre hívta fel a figyelmet ez a kis plakátháború.

– Sikeresnek tartja?

– Szükségesnek tartom.

– Milyen a viszonya a viszonylag független és önjáró székelyudvarhelyi polgármesterrel, Gálfi Árpáddal?

– Többször találkoztunk, és úgy érzem, tudunk együtt dolgozni, mert mindkettőnknek fontos Udvarhely jövője, a város fejlődése. Azt szeretném, ha sikerülne néhány fontos projektben egyesíteni eszközeinket, például az ipari park vagy a terelőút esetében. Olyan életképes, megvalósítható tervek kellenének, amelyekhez Bukarestből megfelelő finanszírozást tudunk szerezni. Ahogy például a Kipi-Kopi óvoda építéséhez is sikerült több mint 5 millió lej kormánypénzt hozzátenni.

– Hosszú ideig nem volt jó kapcsolata az RMDSZ-nek a Fidesszel. Mi az, ami változott, és miért?

– Változott mindkét politikai alakulatnak a filozófiája. A Fidesz végül is belátta, hogy az RMDSZ körül valósítható meg az a magyar összefogás, amit évekkel ezelőtt úgy látott, hogy alternatívaként kell megfogalmazni az RMDSZ-szel szemben. Ez egy óriási előrelépés. És ehhez arra is szükség volt, hogy most arról beszéljünk, nem RMDSZ-listára kérjük a választók szavazatát, hanem az összefogás listájára, a magyar listára.