HIRDETÉS

Végtisztesség az ellenállóknak – erkölcsi jóvátétel a kivégzett antikommunisták hamvainak felkutatása

Rostás Szabolcs 2017. szeptember 26., 15:18
HIRDETÉS

Megdöbbentő egyéni sorstragédiákra és a kommunista rezsim által alkalmazott brutális módszerekre egyaránt fény derül a kommunizmus bűntetteit kutató romániai intézet munkatársainak jóvoltából. Az intézmény szakértőinek tevékenysége során közel száz, a diktatúra idején tárgyalás nélkül agyonlőtt antikommunista ellenállók földi maradványait sikerült feltárni az elmúlt évtizedben. Bár a bűncselekmények megrendelőit és végrehajtóit már nem lehet felelősségre vonni, az áldozatok és azok hozzátartozói számára a kutatómunka felér egy erkölcsi jóvátétellel.

A lázadásukért életükkel fizető partizánok hamvait évtizedek elteltével, a leszármazottak részvételével, egyházi szertartás alapján temetik újra Fotó: Iiccr.ro

Az igazság helyreállítása és az erkölcsi jóvátétel jegyében folyik immár több mint tíz éve a kommunista rezsim berendezkedése idején meggyilkolt ellenállók, politikai foglyok hamvainak felkutatása Romániában. A kommunizmus bűneit vizsgáló és a román száműzöttek emlékét ápoló intézet (IICCMER) kutatói még a gyilkosok kilétét is felderítik, több évtized távlatából azonban őket már nem lehet felelősségre vonni.

A bukaresti kormány által működtetett intézet munkatársai ezekben a napokban a Fehér megyei Bisztrán kutatnak a kommunista titkosrendőrség által 67 évvel ezelőtt kivégzett Ioan Andreșel földi maradványai után. A kuláknak nyilvánított férfi amiatt került a Szekuritáté és a milícia látószögébe, hogy

HIRDETÉS

együttműködött az Erdélyi-érchegységben tevékenykedő Nemzeti Védelmi Front elnevezésű ellenálló csoporttal.

A negyvenes évek végén a hegyekben bujkáló román partizánok abban reménykedtek, hogy fegyveres konfliktus robban ki a nyugati hatalmak és a Szovjetunió között, ezáltal a kommunizmusnak befellegzik. A szervezet tagjai engedetlenségre buzdították a lakosságot, felszólítva őket, hogy ne lépjenek be a kommunista termelőszövetkezetekbe.

A román titkosszolgálatnak és a rendőrségnek 1949-ben sikerült felszámolnia a csoportosulás Bisztra környékén létesített táborát, a partizánok többségét megölték vagy börtönbe vetették, néhányan azonban még évekig bujkáltak a hegyekben. A kommunista hatalom nem elégedett meg a fegyveres ellenállók likvidálásával, hanem a velük rokonszenvezők megbüntetésével is példát akart statuálni a lakosságnak.

A szökevény partizánok rejtegetésének, valamint a lakosság lázításának vádjával 1950. augusztus 16-án a Szekuritáté alakulatai agyonlőtték Traian Pomot, Iosif Trifát és Ioan Andreșelt.

Holttestükre az „aki azt cselekszi, amit én, járjon úgy, mint én” feliratot aggatták, közszemlére tették, majd a rokonaikkal jelöletlen sírba ásatták.

Bár a hozzátartozók nem kapták meg az áldozatok halotti bizonyítványát, a kommunizmus bűneit vizsgáló intézet régészekből és történészekből álló csapata hosszas kutatás és egykori szemtanúk leszármazottainak leírása alapján tavaly feltárta Pom földi maradványait, így az áldozat még élő lánya és unokái megadhatták neki a végtisztességet.

Idén Andreșel sírját sikerült beazonosítani Bisztra környékén, ahol az IICCMER kutatói a kolozsvári, gyulafehérvári és nagyenyedi történelmi múzeum régészeinek segítségével, a katonai ügyészség és a rendőrség munkatársainak közreműködésével hétfőn nekiláttak a partizánhamvak kiásásának.

A Gheorghe Petrov, az IICCMER munkatársa vezette szakértői csoport többéves kutatómunka után bukkant rá a jeltelen sírokra. „Ennek a sírnak 2008 óta próbálunk a nyomára bukkanni, és alaposan megnehezítette a dolgunkat, hogy írásos feljegyzés híján csakis az egykori szemtanúk, valamint a hozzátartozók beszámolóira hagyatkozhattunk. Mivel többen teljesen eltérő helyszíneket jelöltek meg nekünk, sok idő eltelt, amíg szinte százszázalékos bizonyossággal belevághattuk a földbe az ásót” – tárta fel a kolozsvári régész lapunknak a jeltelen partizánsírok felkutatásának nehézségeit.

Ami teljesen érthető, ha tudjuk, hogy

a kommunizmus idején még a rokonok sem mertek beszélni a rezsim által elkövetett borzalmakról.

Még szerencse, hogy a több évtizedes terror idején – amikor a hozzátartozók még csak fel sem kereshették szeretteik sírját – a kivégzettek maradványainak feltárása iránt tompult érdeklődés soha nem szűnt meg végleg.

Egy-egy sírhely után évekig kutatnak az intézet munkatársai Fotó: Iiccr.ro

Tizenegy évvel ezelőtt indult feltáró tevékenysége során a kommunizmus bűneit vizsgáló romániai intézet mintegy félszáz ásatási munkálatot folytatott az ország tizenegy megyéjében (elsősorban erdélyi helyszíneken), és

86 egykori antikommunista ellenálló hamvait sikerült feltárnia.

Harminchatan közülük bírósági tárgyalás nélkül agyonlőtt vagy felakasztott partizánok, negyvenkilencen pedig ugyancsak kivégzett politikai foglyok voltak. A bukaresti székhelyű intézet becslése szerint

Romániában tízezerre tehető a kommunizmus első évtize­dében, a negyvenes-ötvenes években rendszerellenes tevékenységük miatt kivégzett ellenállók száma.

„A Szekuritáté számára ezek a partizánok nem jelentettek többet kidobandó szemétnél. Elvileg ma már felelősségre vonhatók az ellenállók gyilkosai a megbízóikkal együtt, mintegy hetven évvel a történtek után azonban már egyik sem él közülük. Szerencséjükre” – utalt Gheorghe Petrov arra, hogy a korábbi büntető törvénykönyv alapján még súlyos emberölésként történt ezeknek a bűncselekményeknek a besorolása, amelyek egy idő elteltével elévültek, a módosított Btk. alapján viszont már emberiesség elleni bűncselekménynek számítanak.

Egyébként az IICCMER megnevezte a felelősöket is, kiderítve, hogy közel hét évtizeddel ezelőtt Mihai Patriciu (született Grünsperger), a Szekuritáté Kolozs megyei parancsnoka küldte a halálbrigádot a partizáncsapatok és azok hívei likvidálására, az antikommunisták felkutatását és kivégzését pedig személyesen Kovács Mihály tordai szekus őrnagy koordinálta.

Az IICCMER szakértője szerint

a „szekusvadászoknak” is nevezett kutatócsoport küldetése az igazság helyreállítására és erkölcsi jóvátételre szorítkozik,

ami már csak azért sem nevezhető kevésnek, hogy az áldozatok a mostani feltárásoknak köszönhetően kapnak halotti bizonyítványt, hamvaik pedig keresztény újratemetésben részesülnek.

„Szinte valamennyi ásatásunkon részt vesznek a kivégzett ellenállók leszármazottai, a legutóbbi kutatás során is nagy számban volt jelen a rokonság. Lehetetlen leírni azt a boldogságot, amikor feltárjuk a felmenőik földi maradványait rejtő földhányást, és tisztességgel eltemethetik szeretteiket” – magyarázta a Krónikának Gheorghe Petrov.

Egyébként a bukaresti intézmény a lengyel Nemzeti Emlékezet Intézete mintájára működik. Csakhogy amíg az 1998-ban alapított lengyel intézmény több mint kétezer alkalmazottal végzi tudományos és ismeretterjesztő, a lengyel nemzet ellen elkövetett bűnök felderítésére is kiterjedő munkáját,

az IICCMER dolgozóinak létszáma a régészekkel, történészekkel, kriminológusokkal és kisegítő személyzettel együtt negyvenre rúg.

Ennek ellenére a maroknyi csapatnak is sikerült kései, de annál nagyobb visszhangot kiváltó felelősségre vonást kicsikarnia: az intézet feljelentése alapján az elmúlt egy év leforgása alatt húsz-húsz évre börtönbe vonult két, politikai foglyok százainak haláláért felelős, emberiesség elleni bűncselekményekért elítélt egykori kommunista börtönparancsnok, Alexandru Vișinescu és Ioan Ficior.

Szekus rajtaütés a Kecskekőnél

Az IICCMER kutatói idén augusztusban is hallattak magukról, amikor három antikommunista földi maradványait rejtő tömegsírt sikerült feltárniuk Fehér megyében, az Erdélyi-érchegység lábánál fekvő egyik apró település határában. Az áldozatok a Ștefan Popa, a román királyi hadsereg egykori tisztje által létrehozott partizáncsapat tagjai voltak, akik többedmagukkal megszervezték az 1944 után szovjet mintára kiépített vörös uralommal szembeni ellenállást. Árulás folytán a Szekuritáté kémjeinek sikerült a partizánok nyomára bukkanniuk, és 1949. március 6-án bekerítették a Kecskekő nevű egykori vár romjainál kiépített főhadiszállásukat.

A véres összecsapás során öt partizán kitört az elnyomó gépezet túlerőben lévő alakulatainak gyűrűjéből, két nappal később azonban egy újabb rajtaütés során hármójukat agyonlőtték, két ellenállót pedig foglyul ejtettek. Popát, Nicolae Moldovant és Cornel Pascut a titkosszolgálat pribékjei a Fehér megyei Boroskrakkó határában, egy mindössze negyven centiméter mély gödörben elásták.
Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
HIRDETÉS
0 HOZZÁSZÓLÁS
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS