Véget ért a méhészek „édes” élete, a kevert ukrán méz letarolja a romániai piacot

Nagy tételben csak aprópénzért lehet értékesíteni

Az utóbbi években kialakult nehéz helyzetet jól illusztrálja a kézdiszéki Szentkatolnán élő Csákány Attila példája is, aki mintegy száz családos méhészetét kiköltöztette a Kézdivásárhely és Csíkszereda között fekvő Katrosa környékének erdős vidékére, egy bekerített tanyára. A méhész ma már csak helyben értékesít azok számára, akik a vidéken átutazva megállnak tanyája előtt. A kapuban kaptárra kihelyezett mézes üvegkannák jelzik, hogy méhészeti termékeket lehet vásárolni. Azt mondja, aki már megfordult nála, rendszerint visszatér, ezért sok a törzsvásárlója, akik egész évben felkeresik. Ennek ellenére sem könnyű talpon maradni egy olyan méhészettel, amely a környező erdők és kaszálók méhlegelőjére támaszkodik, vándorlás nélkül termel vegyesmézet.

„A korábbi esztendőkben rendszeresen eljártam falunapokra, különböző rendezvényekre, vásárokba, ahol kipakoltam a méhészeti termékeimet. Tavaly már annyit sem árultam, hogy fedezze az ottartózkodás és a szállítás költségeit.

A piacokon történő árulásról már régebb lemondott, mert ott szinte semmilyen érdeklődés nincs a méztermékek iránt. Nagy tételben szintén nem éri kereskedőknek, viszonteladóknak értékesíteni a mézet, mert nyolc lej körüli összeget fizetnek kilójáért. Az első osztályú méz nagybani felvásárlási ára 11 lej, de a méhész szerint ezt az összeget nem szokták kifizetni a méhészeknek, mert mindig találnak a termékben hibát. Csákány szerint a jó minőségű erdélyi mézet nem szabad ilyen csekély összegért értékesíteni, ezért mindenki úgy boldogul, ahogyan tud. A legtöbb méhész igyekszik törzsvásárlói kört kialakítani, de ez csak hosszú évek küzdelmes munkájával érhető el.

A dél-romániai vándorlásokról azért mondott le, mert a permetezések egyre nagyobb kockázatot jelentenek. Legutóbb az Olt megyei repcetáblák mellől a méhállomány felével tért haza, több tíz család ugyanis odaveszett a növényvédőszer-mérgezés miatt. ,,Kevesebbet tudok termelni, mintha akácra, hársra, repcére vagy napraforgóra vándorolnék, de

A belső piac védelmére van szükség

Az Országos Mezőgazdasági Intervenciós és Kifizetési Ügynökség (APIA) a napokban hirdette meg méhészek számára az inputanyagok költségeinek visszatérítéséről szóló pályázatát. Csákány Attila szerint ez inkább szemfényvesztés, mint reális finanszírozás. Az elmúlt években háromszor pályázott és egyszer nyert. Elsősorban kezelésekre szánt gyógyszereket, műlépbeszerzést és kaptárvásárlást térítenek meg, de a méhész szerint olyan kevés a pénzügyi keret, hogy csak pár méhész jut hozzá. „Az a bosszantó, hogy soha nem lehet tudni, milyen szempontok szerint válogatják ki a vidékünkről beérkező 25-30 pályázó közül az öt-hat nyertest.

„Az volna az egyetlen értékelhető segítség, ha a román kormány védené a piacát, a belső termelést, és helyzetbe hozná az országban a termelő gazdákat. De ennek éppen az ellenkezőjét tapasztaljuk, ezért került ennyire nehéz helyzetbe a hazai méhészet is” – foglalja össze a romániai mezőgazdaság legégetőbb gondját Csákány Attila kézdiszéki méhész.

korábban írtuk

Az ukrajnai importméz betiltását is követelik a gazdák

A tavaly megtermelt mézmennyiség a 2022-es esztendő hozamának a fele volt, a hazai méhészek mégsem tudják értékesíteni készleteiket. A Romániai Méhészek Egyesületének elnöke szerint az olcsó ukrajnai importméz is nagy gondokat okoz a gazdáknak.