Üzenet a jövőnek a Kalotavárban

A kőbánya-kispesti református lelkész bevallotta, fél évszázados lelkészi pályafutását is azzal az igével kezdte, amelyet tegnap a Kolozs megyei Magyarvistán tolmácsolt: Ézsaiás próféta könyve alapján ugyanis arról beszélt, hogy az alapkő mindenkoron a legdrágább és legfontosabb darabja egy épületnek, ez tartja ugyanis sziklakeményen a várat. A lelkész arra biztatta a magyarvistai gyülekezetet, hogy köveiket és népviseletüket hűséggel őrizzék, és adják tovább nemzedékről nemzedékre. A budapesti lelkész gondolatait a vistai Felházi lelkészházaspár folytatta. Felházi Klára abbéli bizonyosságának adott hangot, hogy a vistai gyülekezet „több száz évre fog jövőt építeni a Kalotavár alapkövére”. Felházi Zoltán pedig egyebek mellett elmondta: építeni ma nagyon nehéz és nagyon nagy kihívás, „de aki ma épít az unokái unokáinak biztosítja vallási és nemzeti elkötelezettségét”. Közlése szerint a Makovecz Imre tanítványa, Müller Csaba építész tervei alapján elkészülő Kalotavár olyan létesítmény lesz, amely előadóteremnek, könyvtárnak, kis múzeumnak, világhálós hozzáféréssel ellátott termeknek, ugyanakkor negyven férőhelyes vendégháznak ad otthont.
Ludányi Horváth Attila, a Magyar Köztársaság kolozsvári konzulja új, huszonegyedik századi honfoglalásként említette az egyházi és magánjavak visszaszolgáltatását és Kalotavár építését. Szép Gyula, az RMDSZ művelődési ügyvezető alelnöke újjáéledő és magára találó faluként említette Magyarvistát, és reményét fejezte ki, hogy az új létesítményben például olyan táncosok nőnek majd fel, mint „a világ egykori legjobb néptáncosa, a magyarvistai temetőben nyugvó Mátyás István Mundrucz”.
Ami viszont tény: a Kalotavár alapköve a helyén van, s ha netán évezredek múlva valaki megtalálja, és kibontja annak tartalmát, talál benne egy-egy Krónikát, Szabadságot, Üzenetet, továbbá a létesítmény látványtervét, a felépítését elhatározó presbitériumi gyűlés meghívóját és jegyzőkönyvi kivonatát, a holland támogatók egy euróját, a magyarországi támogatók száz forintját, a helyi gyülekezet tíz baniját és a magyarországi ’56-os Szövetség jelvényét.
Az új művelődési központ fölöttébb szükséges voltát igazolta az az ünnepi műsor, amellyel a helybéliek szórakoztatták az esemény résztvevőit. Többen meg is jegyezték: remélik, mielőbb eljön az a pillanat, amikor mindezt már a Kalotavár színpadán is láthatják. Mások pedig azt várják, hogy az új létesítményben elhelyezhessék a tegnap az úgynevezett „kicsikultúrban” kiállított festményeket és metszeteket, valamint a még megőrzött népművészeti kincseket. És, ha a majdani vendégváróban a tegnap felkínált sok-sok finomságot is megkóstolhatja a betérő, „Magyarvistát nem lehet majd elkerülni”. Nem tette ezt a Duna Televízió két munkatársa, Banner Géza és Sükösd Levente sem, akik szombaton este az iskola dísztermében találkoztak a vistai nézőkkel, és jegyzetelték szorgalmasan a Kívánságkosár következő adásainak jókívánságait.
Bár reggel és délután kicsit szemerkélt az eső Magyarvistán, mindez nem zavarta a helybélieket és vendégeiket: a kíváncsiak betekinthettek a híres cifraszobákba, a kőfaragás rejtelmeibe, és kedvükre válogathattak mindenből, mi szem szájnak ingere, Kalotavár-tárgyak vásárlásával pedig támogathatták az újraépítést. Benkő Levente, Kolumbán Éva