Uniós támogatással alakítanák ki Közép-Európa leghosszabb zarándokút-hálózatát

 A közép-európai Mária-kegyhelyeket összekötő vallásturisztikai gyalogútvonalat 1400 kilométer hosszúra tervezik, ennek gerincét egy kelet-nyugati, valamint egy észak-déli fő ág alkotja. Előbbi az ausztriai Mariazellt köti össze Csíksomlyóval, utóbbi pedig a lengyelországi Czestochowában levő kegyhelyet a boszniai Medugorjéval.

Az utak nyomvonalát nagyrészt már feltérképezték, és több helyen nekiláttak a jelzésfestésnek is. Havas Tamás szerint a szinte mindegyik partiumi és erdélyi megyét érintő itteni hálózat főútvonalát is véglegesítették (egyes Kolozs megyei szakaszok kivételével), mely tulajdonképpen egyenes vonalban halad majd Máriapócstól Csíksomlyóig. Mivel Erdélyben mindössze két katolikus Mária-kegyhely van, a csíksomlyói, illetve a máriaradnai, a főgerinc mellett terveznek egy másik vonalat is, mely Pécstől Szeged, majd Arad irányába vezetne el Máriaradnára, innen pedig Gyulafehérváron át Csíksomlyóra. A leágazások között lesznek olyanok is, melyek átvezetnek majd Moldvába.

Örülnek a tervnek

Havas Tamás, a romániai tevékenységek irányítója elmondta, önkéntesek bevonásával már szombaton elkezdték az útvonal kijelölését a Szilágy megyei Kárásztelektől Szatmár megye irányába, ugyanakkor Hargita megyében is indul a munka. A főszervező szerint tulajdonjogi problémákkal nem számolnak, az ösvény szinte mindenütt községi utakon vezet majd, az önkormányzatok pedig nem ellenzik a kezdeményezést. Sőt egyes kisebb települések nagyon örülnek ennek, hiszen ez a turizmus fellendüléséhez vezethet. Havas Tamás példaként a színmagyar, katolikus lakosságú, félreeső Kárásztelkét említette.

A Mária-út kialakítása érdekében Magyarországon létrejött egy egyesület, melyhez Erdélyben csatlakozott az Erdélyi Kárpát-Egyesület, illetve a Caritas, így itt három szervezet végzi a munkát. „Nagyon örülünk annak, hogy a napokban a Hargita Megyei Tanács külön embert alkalmazott, hogy legyen, aki főállásban foglalkozik a Mária-úttal” – fejtegette. A finanszírozás tekintetében elmondta: Szatmár és Hargita megye tanácsa idén elkülönített egy-egy összeget e célra a költségvetésből, és a többi érintett megyei önkormányzattól is kérnek majd támogatást. Mivel ez egy hét országra kiterjedő kezdeményezés, és kormányszinten is támogatják, nagyon bíznak benne, hogy az EU külön alapot hoz létre a cél érdekében. Ki kell alakítani ugyanis egy szálláshelyhálózatot is a zarándokok számára, hogy 20-25 kilométerenként legyenek pihenőhelyek, ahol olcsón, 4-6 euróért megalhatnak.

A szervezők úgy látnák jónak, ha az egyházak és az önkormányzatok ingatlanaiban lennének a zarándokszállások. Ennek érdekében e hónap végén az érintett magyarországi és romániai önkormányzatok képviselői számára szerveznek egy találkozót Máriapócson, ahol remélhetőleg sikerül megállapodást kötniük és egy településközi társulást is megalapítaniuk. „Nyugat-Európában reneszánszát éli a zarándokmozgalom, azonban sok helyen ez összemosódik a teljesítményturizmussal. Mi viszont meg szeretnénk tartani a Mária-út vallásos-spirituális jellegét, ezért útikönyvet is készítünk, és ha a csoportok igénylik, miséket is tartanánk az utazók számára” – mondta Havas Tamás, aki az Erdélyi Kárpát-Egyesület képviseletében irányítja a munkát.

Csodálatos élmény

Az út nem könnyű, azonban megéri nekivágni, ugyanis csodálatos élményekben lehet részük a zarándokoknak. Ezt állítja a nagykárolyi Kocsis Katalin, aki végigjárta a teljes partiumi és erdélyi szakaszt. A több mint 500 kilométeres úton mindvégig voltak kísérői, azonban egyedül ő gyalogolt el az országhatártól a csíksomlyói kegyhelyig. „Eléggé nehéz volt az út, különösen Zilahtól Kolozsvárig, a hegyeken át, a dolgunkat pedig az is nehezítette, hogy végig esett az eső, mégis megéri – osztotta meg élményeit a Krónikával az 59 éves hölgy, aki szerint háromhetes útja során a kísérői között a legidősebb 72 éves volt. – Csak mentünk, mentünk, mentünk, sokszor széjjel sem néztünk, és akkor döbbentem rá, hogy mennyi mindenre jut ideje az embernek. Imádkozik ugyan mindennap, de az út során sorra tudtam könyörögni külön mindenkiért, családtagokért, pártfogókért. Délelőttönként közösen imádkoztunk, hangosan, délutánra azonban már fogyott az erőnk, így mindenki magában mondta az imát. Néha énekeltünk is együtt, ez pedig erőt adott.”

Kocsis Katalin egyébként korábban is fogadott és szállásolt el Magyarország felől érkező zarándokokat, akikkel el is gyalogolt a körülbelül 30 kilométerre levő Tasnádig, ezt követően határozta el, hogy végigjárja a teljes utat. Ebben az évben egyébként a Nagykárolytól körülbelül 50 kilométerre levő Máriapócsra zarándokol el, hogy részt vehessen az ottani búcsún. „Mindenkinek ajánlom, hogy vágjon neki a Mária-útnak. Lelkileg feltöltődik az ember, megérzi Isten közelségét és kegyelmét. Csodálatos élmény, miután hazaértem, hetekig úgy éreztem, hogy lebegek” – összegezte tapasztalatait Kocsis Katalin, hozzátéve, azt tervezi, hogy a jövőben ismét megteszi az utat.