
Képeslapokon jövő Kolozsvárának korabeli víziója: villamosokkal teli utcák fölött repülő szerkezetek népesítik be a kincses város egét
Fotó: Gergely Balázs és Bense Jenő gyűjteményéből válogatott képeslapo
Épülő paloták, nyüzsgő piacterek, templomok, kávéházak és a hétköznapok ellesett pillanatai: mintegy 1500 régi képeslapon követhető végig, miként vált Kolozsvár kisvárosias településből modern nagyvárossá, és milyen várost tartottak a korabeli emberek megörökítésre és továbbküldésre érdemesnek.
2026. augusztus 18., 17:572026. augusztus 18., 17:57
Mit árulhat el Kolozsvárról egy 130 éves képeslap, amit a korabeli városleírások és útikönyvek nem őrizhettek meg számunkra? Egyebek mellett olyan részleteket és pillanatokat, amelyek az írott forrásokból nehezen rekonstruálhatók: azóta eltűnt épületeket, átalakuló utcákat, piacok, vendéglők és kávéházak hangulatát, vagy éppen a városlakók hétköznapjainak egy-egy ellesett mozzanatát.
– fogalmazott a Krónikának Gál Zsófia művészettörténész, a Kolozsvár – terek, tornyok, tegnapok. A kincses város 130 éve képeslapokon című kiállítás egyik kurátora.
A tárlat anyagát mintegy 15 ezer képeslapból válogatták össze
Fotó: Orbán Orsolya
A művészettörténész rámutatott, a képes levelezőlapok éppen Kolozsvár történetének egyik leglátványosabb átalakulási időszakában terjedtek el: a jelenlegi ismeretek szerint az elsőt 1896-ban postázták a városban.
„A korabeli felvételeken még egymás mellett jelennek meg a reneszánsz korból örökölt lakóházak, a burkolatlan utcák és a helyükön fokozatosan felépülő reprezentatív paloták, középületek. Ez a két valóság párhuzamosan él ebben a városban” – mutatott rá Gál Zsófia. Hozzátette, Kolozsvár ekkor vetkőzte le kisvárosias jellegét, és vált modern nagyvárossá, Erdély fontos adminisztratív és kulturális központjává.
A mai város szerves részének tekintett területek közül több a századfordulón még a perifériához tartozott: a Sétatér vagy a Kétágú református templom környéke is külvárosnak számított, hóstáti házakkal és mögöttük művelt területekkel.
Gál Zsófia művészettörténész, a kiállítás egyik kurátora
Fotó: Orbán Orsolya
A rohamos átalakulás egyes városrészek esetében szinte képkockáról képkockára végigkövethető. Gál Zsófia elmondta,
Különösen látványos példa az egykori Vashíd környéke, ahol egymás után emelkedtek a reprezentatív paloták. „Az egyiken még egy foghíjtelek tűnik fel, a következőn már a városnak ugyanaz a perspektívája, de ugyanazon a parcellán állványokat látunk, a következőn pedig már az álló épületet” – érzékeltette a változás ütemét a művészettörténész. Olyan felvétel is fennmaradt, amelyen az egyetem főépülete még építés alatt áll.
Közelebbről is érdemes szemügyre venni: a régi képeslapok apró részletei Kolozsvár egykori arcáról mesélnek
Fotó: Orbán Orsolya
A kiállítás nemcsak Kolozsvár épített örökségét mutatja meg, hanem azokat a tereket is, ahol a városlakók mindennapjai zajlottak: templomokat, oktatási intézményeket, vendéglőket, kávéházakat és a szabadidő eltöltésének helyszíneit.
Éppen az első pillantásra jelentéktelen részletek válnak különösen beszédessé: az egyik képeslapon létrán álló lámpagyújtogató kapcsolja fel a közvilágítást,
Feltűnnek kerékpározók, csónakázók és a Kolozsvár környéki kirándulóhelyek is.
Gál Zsófia arról is beszélt, a képeslapok eredetileg nem történeti dokumentumoknak készültek, hanem személyes tárgyak, a kapcsolattartás eszközei voltak. Egy, a főtéri Státus-palotákat ábrázoló lap feladója például bejelölte azt az ablakot, amely mögött lakott, így mutatva meg címzettjének kolozsvári otthonát.
Két másik lap pikánsabb történetet őrzött meg: ugyanaz a Budapestről Kolozsvárra látogató férfi adta fel őket ugyanazon a napon, szinte azonos szerelmes üzenettel – az egyiket a feleségének, a másikat egy másik hölgynek.
A kiállítás látogatói a kincses város 130 évvel ezelőtti arcát fedezhetik fel
Fotó: Orbán Orsolya
A képeslapokon fennmaradt városképet ugyanakkor nem tekinthetjük Kolozsvár egykori valósága pontos lenyomatának. Legalább annyit árul el arról, milyennek szerették volna láttatni a várost, mint arról, milyen volt valójában.
– fogalmazott Gál Zsófia.
Hozzátette, a lapok egyfajta városi névjegykártyaként működtek: elsősorban azt mutatták, amire a korabeli kolozsváriak büszkék voltak. A külvárosokról és a szegényebb negyedekről jóval ritkábban készültek képek, bár ilyen felvételek is fennmaradtak, és a kiállítás rendezői fontosnak tartották bemutatásukat. A Főtér, a Mátyás-szoborcsoport, a Szent Mihály-templom vagy a Vashíd ezzel szemben olyan sok lapon szerepel, hogy a kurátoroknak ritkítaniuk kellett a róluk készült felvételeket.
A Széky-palota és környéke egy korabeli képeslapon – a századfordulós Kolozsvár nyüzsgő városi életének pillanatképe
Fotó: Gergely Balázs és Bense Jenő gyűjteményéből válogatott képeslapo
A művészettörténésszel arról is beszélgettünk, a képeslapok témaválasztásának logikája a médium átalakulásával sem tűnt el: ma is elsősorban azokat az épületeket, tereket és városi látképeket örökítjük meg, amelyeket jellegzetesnek vagy látványosnak tartunk.
„Sok minden változott az idők folyamán, az talán nem, hogy vannak olyan részei a városnak, olyan terei, olyan épületei, amelyek továbbra is látványosak, amelyeket a mai napig is fotózunk.
– fogalmazott Gál Zsófia.
A Sétatér egy korabeli képeslapon: a tó, a csónakázó és a park már a századfordulón is a kolozsváriak kedvelt kikapcsolódóhelye volt
Fotó: Gergely Balázs és Bense Jenő gyűjteményéből válogatott képeslapo
Hozzátette, az viszont koronként változik, mit tartanak az emberek megörökítésre érdemesnek. A kommunizmus idején például az új tömbháznegyedekről számos felvétel készült, hiszen a modernizáció eredményeiként fontosnak tartották bemutatni őket. Napjainkban fesztiválok, ünnepek, koncertek és más, személyes élményekhez kötődő városi események kerülhetnek gyakrabban lencsevégre.
„Jó kérdés, hogy ezek közül mennyi és milyen formában fog fennmaradni. Van, aki tudatosan törekszik arra, hogy a fényképeit ki is nyomtassa és albumokba rendezze, mások egyszerűen csak a felhőben tárolják. Jó kérdés, hogy ezekkel húsz-harminc év múlva mi lesz” – fogalmazott a művészettörténész.
A Kolozsvár – terek, tornyok, tegnapok. A kincses város 130 éve képeslapokon című kiállítás anyaga Gergely Balázs és Bense Jenő együttesen mintegy 15 ezer darabos magángyűjteményéből származik, amelyből Gál Zsófia és Vatány Bíborka hozzávetőleg 1500 lapot válogatott a tárlatra. A Kolozsvári Magyar Napokon megnyílt kiállítás szeptember 13-ig látogatható a Művészeti Múzeumnak helyet adó Bánffy-palotában.
A város jellegzetes épületeit és tereit egyetlen lapon felvonultató korabeli képeslap egyfajta városi névjegykártyaként szolgált
Fotó: Gergely Balázs és Bense Jenő gyűjteményéből válogatott képeslapo

A Szamos nélkül nem lenne ugyanaz Kolozsvár: a folyó hidakat és palotákat ihletett, vize malmokat hajtott, gyárakat táplált, és még a város madárvilágát is formálta. Története szorosan egybefonódik a kincses város történetével.
Nem mondhatni, hogy kiemelt érdeklődés övezte a kolozsvári helyiérdekű vasút (HÉV) szerelvényeire kiírt közbeszerzési eljárást.
Szokatlan és rendkívül veszélyes jelenség okoz komoly fejtörést a hatóságoknak a Maros-ártér Természetvédelmi Park Arad és Pécska között erdőiben: tavaly október óta föld alatti tűz emészti fel a fákat és az aljnövényzetet, júliusban 30 hektár lett oda.
Már el is kezdték a munkálatokat a Marosvásárhelyt Moldvával összekötő A8-as autópálya Hargita megyei szakaszán, Gyergyóalfalu és Gyergyóditró között.
Premier számba menő beruházás is zajlik az észak-erdélyi autópálya Bihar megyei, Bihar és Bisztraterebes közötti szakaszán: az egyik szakasz kifutópályaként is használható lesz katonai gépek számára.
A negyed évszázados rendezvénysorozat történetét felidéző kiállítás megnyitójával és egy határokat átívelő koprodukcióban megvalósult színházi előadással megkezdődött hétfőn a 25. Partiumi Magyar Napok (PMN).
A Mária-tisztelet segített megmaradni a kommunista rendszer legszigorúbb, egyházat elnyomó éveiben is, amikor a helyiek Majláthi Vasárnap néven szervezett kulturális műsorba „csomagolva” ünnepelték meg a templombúcsút.
Az egyenrangú partnerségre épülő magyar–magyar kapcsolatokról, a közösségen belüli megosztottság meghaladásáról, valamint az újrakezdés és az értékteremtés erejéről is szó esett a 17. Kolozsvári Magyar Napok hétfő esti nyitógáláján.
Számos érdekesnek ígérkező közéleti beszélgetés színesíti a vasárnapig tartó Kolozsvári Magyar Napok idei kínálatát. Nagy érdeklődésre számot tartó politikai programpont a budapesti Tisza-kormány képviselőjének „bemutatkozása”.
Egy 69 éves férfi zuhant ki vasárnap negyedik emeleti lakásának erkélyéről a Fehér megyei Kudzsirban. A rendőrségi közlemény alapján felmerült az öngyilkosság lehetősége. Két év alatt ez a harmadik hasonló eset.
Románia harmadik legmagasabb hegyén, a Fogarasi-havasokban található Nagy-Visten vasárnap egy marosvásárhelyi férfi vesztette életét. A helyszínre érkező hegyimentők már nem tudták megmenteni az életét.
szóljon hozzá!