Magyar sziget a Bánság határán: a Mária-tisztelet tartja meg Majláthfalva fogyatkozó közösségét

„Ahogyan majdnem ezer éve Szent István királyunk egy kilátástalan helyzetben az új nemzetet felajánlotta a Szűzanyának, és megtalálta a megoldást, hasonló módon mi is, amikor kétségbeesett helyzetben vagyunk, amikor úgy érezzük sokszor, hogy nemzetünk fogy, akkor nekünk is ugyanezt a magatartást kell tanúsítanunk. Bízni kell abban, hogy a Boldogságos Szűzanya segít bennünket, hiszen ő égi édesanyja nem csak a katolikusoknak, hanem bármilyen vallásúaknak. Édesapám sem volt katolikus, hanem unitárius, de mikor Csíksomlyóra ment, akkor mindig bement a templomba, és hátul imádkozott, hogy a mi imádságunkat is a mennyei édesanyánk vigye az Úr Jézus elé. Mindig a fülemben – pontosabban a szívemben – cseng Mindszenty József bíboros szava:

Fiatal egyháztanácsos kezdeményezte a szoborállítást

A szoborállítás kezdeményezője Molnár Roland egyháztanácsos volt, akit a tisztelendő oda is szólított. Meglepetésre egy gyermekarcú fiatalember jelent meg.

„Már régóta gondolkodtam azon, hogy kéne valami a templom elé, ami a templommal kapcsolatos, vagyis a felszentelésével, mondjuk egy szobor. Először a kis virágos kertbe szerettük volna állítani, de ott már van egy másik emlékmű, ezért a templom elé helyeztük. Én voltam az ötletgazda, de többen segítettek. Például a tatámmal mentünk el a szoborért Szegedre, s ketten is öntöttük ki a talapzatot” – magyarázta.

Mint kiderült, Roland nemrég, augusztusban töltötte be huszadik életévét, tősgyökeres majláthfalvi, a helyi bárban dolgozik, és lelkes közösségszervező. „A családom sokat jár templomba. Az utóbbi időben a munka leköt, ezért nem nagyon tudok, de ünnepnapkor mindig itt vagyok” – árulta el, hogy a családi háttér sokat számít. Visszafordulva Miklós Csaba plébánoshoz, megjegyeztük, hogy lám, nem lehet általánosítani, hogy a fiatalok elfordulnának az egyháztól vagy a közügyektől.

„Rolinak nem ez az első kezdeményezése, és ő nem az a fajta ember, akiről azt szokták mondani, hogy »fogjuk meg s vigyétek«, hanem ő maga megfogja a dolgokat és viszi. Régi vágyam volt, hogy a templomban, a Szent István-szobor kezében lévő párnán legyen valami, csak nem tudtam, hogy mi. Csíksomlyón láttam a megoldást, hogy a Szent István-szobor kezében lévő párnán van a korona. Ezt elmondtam neki, és azzal lepett meg a tavaly, hogy szerzett valahonnan egy koronát, ami most ott ékeskedik az oltárnál. Vagy amikor problémánk volt a kisebb haranggal, akkor ő próbálta megbütykölni, és ezáltal próbált rávenni másokat is, hogy segítsenek és kijavítsák. Sok kezdeményezés fűződik a nevéhez, és nem csak a templomot illetőleg, hanem kulturális szempontból is. Például sikeres bálokat szervez” – dicsérte a tisztelendő Molnár Rolandot, akit már 19 évesen bevettek az egyháztanács tagjai közé.

Majláthfalva hazavárja a távolba szakadtakat

Köpenczei István Majláthfalva szülötte, 1990 óta Szekszárdon él, de amikor teheti, hazalátogat. „Teszem ezt, amióta elköltöztünk a faluból, mert az iskola és a munka elszólított bennünket. De ha vakáció volt, vagy valamilyen ünnepnap, az ember igyekszik megjelenni otthon. Egy kicsit felemás az érzés, mert nyilván, azt a régi miliőt meg a régi kapcsolatokat, embereket nem látom már viszont, vagy nagyon keveset közülük. Borzasztóan megfogyatkoztunk, ez valamikor egy két-háromezres lélekszámú magyar falu volt, nagyon erős kötelékekkel, s ahol nagyon komoly közösségi élet folyt. Ennek az emlékei találhatók itt, de hát erre is szükségem van, úgyhogy minden évben ezt meg akarom tapasztalni” – idézte fel a régebbi korokat.

Kérésünkre felelevenítette a Majláthfalvi Napok elődjét, a több évtizeden át megtartott Majláthi Vasárnapokat.

A Mária-szobor felszentelését és az idei búcsúi szentmisét felemelőnek nevezte Köpenczei István. „Jó látni, hogy valami történik. Ugye, én is elmúltam már hatvan, és az ember próbál azon gondolkodni, hogy mi lesz majd: látni szeretné a fiait, unokáit, a faluját, ahova kötődik. Hál' Istennek a plébános úr helytáll, és próbál mindig valami újat hozni, s ez jó érzés” – mondta.

A szórványosodás útján

Miután sok mindent hallhattunk Majláthfalva múltjáról, Bányai Mónika iskolaigazgatóhoz, RMDSZ-es önkormányzati képviselőhöz fordultunk, hogy mutassa be a falu jelenét. „Az elöregedés a mi falunkat is nagyon érintette. Ez a fő oka annak, hogy egyre fogyunk és kevesebben vagyunk. A lakosság összetételét tekintve azért 60-40 százalékban még mindig a magyarok javára billen az arány” – kezdte.

Majláthfalvát sokáig zsákfaluként emlegették, de Bányai Mónika szerint ez segített az identitás megőrzésében. „Földrajzilag nem mondanám, hogy hátrány lett volna, mert a két nagyváros, Arad és Temesvár között helyezkedünk el, és mindkét város könnyen megközelíthető. Sokan ki is költöztek éppen ezért ide, házat vásároltak itt, amelyeket sajnos csak hétvégi házként használnak, tehát nem hozott vérfrissítést a falunak” – mesélte.

Magyar általános iskola működik a faluban, de, mint szórványvidéken általában, itt is az a gond, hogy nincs elég diák.

A 2021-es adatokat tükröző népszámlálás szerint Vinga községnek (beosztott falvaival: Monostorral és Majláthfalvával együtt)

• 6083 állandó lakosa van, akik közül 667-nek nem ismert a nemzetisége;
• magyarnak 823-an vallották magukat (15,2 százalék),
• rajtuk kívül a romák (460), a bolgárok (353) és a szlovákok (123) alkotnak népesebb közösséget, de néhány tucatnyi ukrán és német nemzetiségűt is nyilván tartanak.

A magyarok szinte kizárólag Majláthfalván élnek, és bár fogyatkozó közösség, igen aktív. „A Pro Majláth Egyesület szervezi a gazdatalálkozókat és a falunapoknak is a fő mozgatója. Aktív nyugdíjas klubunk van, akik legkevesebb egyszer találkoznak havonta, van egy aktív fiatal csapatunk, ők próbálják a fiatalokat összefogni, szervezni nekik különböző partikat, bulikat, sporteseményeket, vannak vállalkozók, akik Levendula-napot és tökfesztivált szerveznek, amelyek Arad és Temes megye több településéről vonzanak érdeklődőket” – sorolta Bányai Mónika, aki szerint a 16 tagú községi önkormányzati képviselő-testületben a két RMDSZ-es tanácsos a mérleg nyelvét jelenti a román jobb- és baloldali pártok között.

„Jó a viszonyunk az önkormányzattal, és próbálunk mindig a saját közösségünk érdekeit szem előtt tartva dönteni” – mondta az iskolaigazgató-tanácsos.