Turizmusban gondolkodnak Székelyzsomboron: megélhetést hozhat, ha megmenekül az enyészettől a parasztvár

A vár megmentése felé tett első lépéseket, a műemlékvédők munkáját segítő közösségi összefogást, az erődítménnyel kapcsolatos további terveket Lőrincz Károly Ernő, a Székelyzsombori RMDSZ területi elnöke ismertette lapunknak.

A parasztvár ügye mellé álló Lőrincz Károly Ernő a Krónikának elmondta, hosszú utat tettek meg, míg felkerültek a cserepek a várra, ugyanis 2021 óta keresik a megoldásokat az önkormányzattal az A kategóriás műemlék megmentésére. A sürgősségi állagmegóvó beavatkozás megkezdését nemcsak a forráshiány hátráltatta, hanem az is, hogy a 15. században épült, évszázadokon át veszély esetén a kőhalmi várnak jelzést adó végvár tulajdonjogi helyzete sem volt tisztázott.

„A tulajdonjogi dokumentumok szerint a vár a zsombori földbirtokosság (moșierime) tulajdonaként szerepelt, amit nem tudtunk értelmezni, ugyanis a településen sosem létezett közbirtokosság. Valamikor ugyan volt külön tanácsa a falunak, de a közbirtokosság nem volt jellemző az eredetileg szászok lakta településre. Az önkormányzat jogilag rendezte a kérdést, a vár Székelyzsombor tulajdonába került” – mutatott rá az RMDSZ területi elnöke.

• A meglévő tölgyfa szerkezeteket csapolással javították és régi fával egészítették ki.
• A teljesen hiányzó faelemeket kézi megmunkálással, az erdészeti hivatal és az önkormányzat közreműködésével beszerzett tölgyfatörzsekből készítették el.
• Ezzel párhuzamosan történt a falazat helyreállítása: az omlott részeket a vár eredeti szerkezetében is használt homokkővel és mészhabarccsal pótolták.
• A tetőfedést és cserepeket a zsombori emberek adományaiból és új, kézzel készített darabokból biztosították, a sérült cserepeket pedig vagy újrahasznosították vagy kicserélték.

Nagyon jó volt az együttműködés az építészekkel is, akiket a Zólya-házban szállásoltunk el, a munkálatok befejezését követően pedig köszönetképp egy helyi mulatságot is rendeztünk számukra, és a kapcsolatot azóta is tartjuk velük. Mondhatjuk úgy, hogy ebbe a projektbe jobb lábbal léptünk be” – fogalmazott Lőrincz Károly-Ernő.

A turizmusban látnak lehetőséget a festői szépségű kis településen

A Brassó megyei fiatalember arról is beszélt, a vár megújulása mérföldkő lehet a település életében, hiszen hosszú távon turisztikai szerepet szánnak a Jókai Mór Minden poklon keresztül című regényében is felbukkanó végvárnak. „A falu megélhetési lehetőségei jelenleg erősen beszűkültek: a lakosság mintegy 80 százaléka szarvasmarhatartásból él, és egy-két kisebb családi vállalkozástól eltekintve alig akad más jövedelemforrás. Úgy látjuk, a település turisztikai szempontból is kiaknázható lenne, ehhez pedig megfelelő alapot nyújthatna a vár” – mutatott rá. Hozzátette, az erődítményt nem szálláshelyként hasznosítanák, hanem múzeumot és alkotóműhelyt alakítanának ki benne.

Ezt követheti majd a részletes tervezés és egy átfogó pályázati projekt kidolgozása. „A sürgősen megoldandó feladatok közé tartozik a várudvart körülölelő fal tetőszerkezetének kialakítása, illetve a főtoronyon húzódó, jelentős méretű repedés megerősítése, amelyek nélkülözhetetlenek az erődítmény hosszú távú megmentéséhez” – mutatott rá. Megjegyezte, mindezek megvalósításához elsősorban megfelelő pénzügyi forrásokra van szükség, amelyeket az önkormányzat uniós vagy egyéb pályázati kiírások révén igyekszik előteremteni.

A település építészeti arculatát három markáns stílus határozza meg: a felső falurészben a székely építkezés jegyei dominálnak, a központi részen a szász stílus érvényesül, míg az alsó településrész – a Román utca – tornyos, román jellegű házaival különül el. A főutca két oldalán többnyire szász hatást tükröző, magas, háromszögű, barokk díszítésű oromfalakkal rendelkező, kőből épült parasztházak sorakoznak, gazdag, festett ornamentikával. A falu híres szülötte Nyirő József író.

A festői szépségű Székelyzsombort északról a két Homoród közötti, erdősapkával borított dombvidék határolja, amelynek egyik kiemelkedésén, a Várhegy tetején magasodik a székelyzsombori vár, míg délen a lomberdőkkel borított, legendás Rika-hegység zárja a tájat. A vár a 15. században épült terméskőből, első írásos említése 1692-ből származik. Jelentősége a 18. században fokozatosan csökkent, 1818-ban lebontották a külső falgyűrűt, a kommunizmus idején elhagyatottan állt, a helyiek sokáig szalonnafüstölésre használták az erődítményt.