Többszörösen kiszolgáltatott helyzetben a speciális nevelési igényű gyerekek oktatása

– ismertette a gyógypedagógus.

Életszerűtlen online oktatás

Hangsúlyozta, hogy az online oktatás teljesen szembemegy mindazzal, ahogy a speciális nevelési igényű gyerekek fejlődnek, tanulnak, megtapasztalják a világot. A Kozmutza Flóra Hallássérültek Speciális Iskolája mindenki rendelkezésére álló módszerek alapján próbálta kihozni a maximumot, hogy biztosítani tudja diákjai továbbtanulását. Bizonyos oktatási „szoftokat” vezettek be, és különböző pályázatokra jelentkeztek, hogy eszközöket adjanak a gyerekek kezébe.

– érzékeltette a helyzetet Gherman Cristina.

Azt is elmondta, hogy az egészségesen fejlődő gyerekekkel ellentétben, a speciális nevelési igényű gyerekek esetében az életre nevelődés, az önállóságban fejlődés is a tanulás folyamatait jelentik, melyet az iskola kismillió eszközeivel próbálnak élvezhetően, kihívásokkal, megerősítéssel fejleszteni. Ám ezek a gyerekek hazakerültek egy olyan környezetbe, ahol nincsenek meg az eszközök, se gyógypedagógus, se túlképzett gyógypedagógus szülő. 

– hívta fel a figyelmet a gyógypedagógus.

Annak köszönhetően, hogy a legtöbb szülő Facebook-használó vagy jelen van valamilyen közösségi oldalon, a kisgyerekek esetében sikerült megszervezni a közvetett oktatást, a tanácsadásszerű, szülő által kísért fejlesztő foglalkozásokat. A nagyobb gyerekeknek pedig „hazaküldték” a házi feladatot.

„Az egyik gyermekünk szomszédja helyi tanácsos. Felhívott és megkérdezte, hogy ő segíthet-e a mellette lakó kisfiúnak. Ez a nő márciustól júniusig – a munkaprogramja után – másfél órát tanult az én diákommal. Megértette, hogy ilyen környezetben ez a kisfiú nem rúg labdába, és az idő úgy fog eltelni fölötte, hogy nem lesz belőle semmi haszon” – idézte fel Gherman Cristina. A besegítő nőt „kiképezték” kihelyezett gyógypedagógusnak. Elmondták neki, hogy milyen jellegű feladatokat kell elvégezni, valamint arra is „megtanították”, hogy nem az a segítség, ha elárulja a gyermeknek a választ, hanem ha például megpróbál háromféleképpen feltenni egy kérdést vagy szemléltetni.

A Kozmutza Flóra Hallássérültek Speciális Iskolájának gyógypedagógusa elmondta, hogy

Ugyanakkor voltak olyan gyerekek is, akiket érdemben nem tudtak elérni, mert a család nem reagált a hívásokra. Mindent összevetve a csoportok zöménél működött a távoktatás.

„Az én csoportomnál működött az online oktatás, a frontális tevékenységek, amelyekhez interaktív anyagok vannak. Minden gyerek ott van, mindenki szóhoz jut, mindenki elvégzi a feladatát. Értelmi akadállyal és járulékos sérülésekkel élő gyerekekről lévén szó, kiemelném, hogy saját jegyzeteik is voltak. Mindenki a saját füzetét önálló módon tudta használni” – közölte Gherman Cristina.

Többszörösen kiszolgáltatott helyzet

Szóvá tette, hogy az államtól semmilyen támogatást nem kaptak, habár a speciális nevelési igényű gyermekek fejlődése különleges elbírálást érdemelne, amikor az oktatás prioritásait tárgyalják. Egy évet váratott magára az a felismerés, hogy a speciális oktatásban a nagyobb gyerekeket is vissza kell engedni az iskolába. Így a pandémia ideje alatt a speciális igényű gyerekek oktatása többszörösen kiszolgáltatott helyzetbe került.

A korábban felsorolt nehézségeken kívül ott volt a törvényhozás, amely egyáltalán nem figyelt rájuk: olyan mértékű szükséglethalmazt hagytak lefedetlenül, hogy a gyógypedagógusok nem tudtak hirtelen reagálni a helyzetre.

„Én nagyon hálás vagyok, hogy az osztályommal már hatodik éve lehettünk együtt. Hosszú utat tettünk meg közösen, nagyon erős kapcsolat köt minket össze. A kooperáció teljesen »készpénz« számunkra. Csak meg kellett keresnünk a módját annak, hogy mindennap találkozhassunk és együttműködjünk, mert az egy pillanatra sem volt kérdéses, hogy ők vajon élnének-e a lehetőséggel” – jellemezte a pandémiás időszakot Gherman Cristina.