A fast fashion elleni tiltakozás egyik jó módja a turkálás
Fotó: Lukácsi Lehel
Az idei év papíron a textilipar zöld fordulatát hozta, hozza: új uniós szabályok, kötelező szelektív gyűjtés és szigorodó fenntarthatósági elvárások léptek életbe. De mi történik mindebből a gyakorlatban Romániában, a boltokban és a szekrényeink mélyén? Ezeknek igyekeztünk utánajárni.
2025. november 01., 08:592025. november 01., 08:59
2025. november 01., 09:142025. november 01., 09:14
2025 elvben fordulópont az európai textiliparban: új uniós szabályok, fenntarthatósági célok, kötelező szelektív gyűjtés, szigorúbb fogyasztóvédelmi előírások – papíron most kellene elindulnia annak a nagy zöld átalakulásnak, amelyről a divatvilág évek óta beszél.
Ez az uniós hulladék-keretirányelv (WFD) egyik legfontosabb pontja, amelynek célja, hogy a kidobott ruhák ne a vegyes szemétben végezzék, hanem újrahasználat vagy újrahasznosítás révén életciklusuk meghosszabbodjon. Ehhez kapcsolódik az ökodizájn-rendelet – hivatalos nevén az Ecodesign for Sustainable Products Regulation (ESPR) –, amely a következő években fokozatosan lép életbe.
A cél a „dobjuk ki, vegyünk újat” modell megtörése. Mindezt a digitális termékútlevél (Digital Product Passport – DPP) koronázza meg: egy QR-kód vagy chip, amely 2027 körül minden ruhadarabhoz kötelező lesz. Ezen keresztül bárki megnézheti, milyen anyagból készült a termék, hol gyártották, és hogyan lehet majd újrahasznosítani. Ez a fajta átláthatóság – ha valóban működni fog – alapjaiban formálhatja át a divatipar bizalmi viszonyait.
Másfelől a „zöldre festett” marketing is szigorúbban lesz szabályozva.
Romániában 2025. január elsejétől elvileg életbe lépett a textilgyűjtésre vonatkozó kötelezettség, de a gyakorlatban ez még gyerekcipőben jár. Az önkormányzatok többsége most próbálja kialakítani a rendszert: hol legyenek a gyűjtőpontok, ki válogassa, és hova kerüljön a leadott textil. A lakossági tájékoztatás is hiányos – sokan nem tudják, hogy a régi ruhákat már nem a háztartási szemétbe kell dobni. Persze vannak pozitív példák, több erdélyi város hangsúlyt fektet erre, de országszinten kevésbé pozitív a kép.
A legtöbb erdélyi városban már megjelentek a textilhulladékot gyűjtő konténerek
Fotó: Bors Béla / Facebook
Az ország évente mintegy 160 ezer tonna textilhulladékot termel. Ebből csak egy kis rész kerül újrahasználatba vagy feldolgozásra, a többi elégetésre vagy lerakóba megy.
Az év elején a környezetvédelmi minisztérium a PNRR-forrásokból 26 új hulladékkezelő központot tervezett, amelyek között több textilválogató is tervben volt. Sajtóértesülések szerint 26 finanszírozási szerződést alá is írtak, ám a megvalósulás mértéke kétséges.
A civil és üzleti szféra viszont látványosabban cselekszik (sőt, ez nem is annyira új és mozgalomszerű, mint Nyugat-Európában, hisz nálunk a turkálók népszerűségének gazdasági okai is vannak): a Humana-hálózat például több mint 40 boltban – turkálóban – árul másodkéz, avagy használt ruhát, havonta közel félmillió eladott darabbal.
A fenntarthatóság kérdésében sokszor a legnagyobb zavart maga az anyag okozza. A legtöbb vásárló ösztönösen a természetes szálakat tartja jónak, és a műszálakat rossznak – pedig a kép jóval árnyaltabb.
Az organikus pamut valamivel jobb, mert nem használ szintetikus vegyszereket, de a vízigénye így is magas, és a hozam alacsonyabb, ezért drágább.
A len és a kender viszont kifejezetten környezetbarát rostok: kevés vizet igényelnek, nem kell őket vegyszerezni, és rendkívül tartósak. Csakhogy ezekből még mindig kevés kerül a piacra, mert a feldolgozóiparuk az utóbbi évtizedekben leépült, és nehezen tud versenyezni a globális pamut–poliészter kombinációval.
A baj velük nemcsak az, hogy kőolajból készülnek, hanem az is, hogy mosás közben mikroszálakat bocsátanak ki, amelyek a vízrendszeren keresztül a folyókba, tengerekbe, végül az élelmiszerláncba kerülnek. Becslések szerint az óceáni mikroműanyagok egyharmada textilmosásból ered.
A tudósok szerint egyetlen mosási ciklus akár több százezer mikroszálat is felszabadíthat. Ezek a parányi részecskék nem bomlanak le, és mivel túl aprók ahhoz, hogy a szennyvíztisztítók kiszűrjék őket, egyenesen a természetbe jutnak.
Lehet segíteni például mosózsák használatával, alacsonyabb hőfokon és tele dobbal mosással – ezek mind csökkentik a szálhullást.
A textilipar anyaghasználata sokat differenciálódott az évek alatt
Fotó: Pixabay
A mikroszál-kérdés ugyanakkor rávilágít arra is, hogy a „természetes jó, mű meg rossz” leegyszerűsítés nem működik. Egy jó minőségű, tartós poliészterdzseki, amelyet tíz évig hordunk, összességében fenntarthatóbb lehet, mint öt, gyorsan elhasználódó pamutpoló. A döntő tényező a mennyiség és az élettartam.
Sokan hiszik, hogy a műszálas ruha „nem engedi lélegezni a bőrt” és „egészségtelen”. Ez félig igaz, félig mítosz. A régebbi, olcsó szintetikus szövetek valóban nem voltak komfortosak, de a modern technológia mára sokat változtatott ezen. A mai sport- és outdoor-ruházat például technikai poliészterből készül, ami elvezeti az izzadságot, gyorsan szárad és hőszabályozó.
Ezért is tervezi az EU ezek teljes kivezetését.
A divatipar fenntarthatósági paradoxonjára a legegyszerűbb válasz a használt ruha. Romániában is virágzik a másodkézpiac, azaz a turkálás, hisz olcsó és környezetbarát is –
A nagy márkák is igyekeznek „zöldíteni” a képet: a Zara, H&M és C&A gyűjtőládákat helyezett ki, ahol adományozni lehet, sőt, egyes helyeken kedvezményt is adnak a leadásért.
Az EU új szabályai épp ezt akarják visszaszorítani: a külön gyűjtött textíliákat mostantól kötelező előválogatni, mielőtt exportálják – hogy ne lehessen „ál-újrahasználatként” szemetet küldeni más kontinensekre.
Az uniós szabályozások, a romániai gyűjtőrendszer és az iparági trendek egy irányba mutatnak: kevesebb hulladék, jobb minőség, nagyobb felelősség. De ez csak akkor működik, ha a fogyasztó is partner.
2025 pedig valóban valaminek a kezdete lehet az európai textiliparban, de csak akkor, ha a szabályok nem maradnak betűk a rendeletekben.
A divat jövője a mértékletességé. Ha kevesebbet gyártunk, kevesebbet vásárolunk, és jobban vigyázunk arra, ami már megvan, akkor talán valóban elérkezhet a fenntartható divat korszaka – nemcsak papíron, hanem a szekrényünkben is.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Két katonai ejtőernyős sérült meg Marosvásárhelyen, miután a hirtelen szél eltérítette őket a kijelölt földet érési területtől. Az egyik katona egy fémcsarnok tetején lévő napelemekre érkezett, társa pedig elektromos vezetékekkel került érintkezésbe.
Kiss Margit kolozsvári tanítónő idén januárban töltötte be 90. életévét, de aki rendezvényeken találkozik vele, aligha egy visszavonultan élő nyugdíjas képét őrzi róla. Közösségi ember, aki előadásokra jár, szervez, kirándul, honismerettel foglalkozik.
Szombaton felavatták Kolozsváron a Regionális Agyérbetegségi és Idegsebészeti Központot Ilie Bolojan ügyvivő miniszterelnök, Mircea Abrudean szenátusi elnök, Cseke Attila ügyvivő egészségügyi miniszter, valamint más tisztségviselők jelenlétében.
A 130 éve, augusztus 28-án született Márton Áronra, Erdély nagy püspökére emlékeznek pénteken és szombaton a szülőfaluban, Csíkszentdomokoson.
A Kolozsvári Agrártudományi és Állatorvosi Egyetem (USAMV) különleges kiállítást mutat be az érdeklődőknek.
Heidl György társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár Facebook-bejegyzésében erdélyi útjuk egyik legfontosabb tanulságaként azt emeli ki, hogy önmagában a párbeszéd kevés: annak akkor van értelme, ha konkrét eredménye is születik.
Az erdélyi MCC-nek jelenleg csak a következő hetekre van elegendő anyagi forrása, ezért a tanév a megszokott formában és méretben biztosan nem indul el.
Erdélyi autópálya-szakasz is van azon projektek között, amelyek a héten közelebb kerültek a megvalósításhoz – jelentette be Horațiu Cozma közlekedési államtitkár.
A saját udvarában sem tehet meg mindent a tulajdonos: a diófa kivágásához külön engedély kellhet, a parlagfüvet felszólítás nélkül is irtani kell, az ágak és levelek elégetéséért pedig akár 30–45 ezer lejes bírság is járhat.
A templom szomszédságában épülő idősek nappali központja, a rendezetlen környezet, az elmaradó egyeztetések és mindenekelőtt a magyar állami támogatással létrehozott bölcsőde miatt gyűltek össze sérelmek a szászfenesi református gyülekezetben.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!