A fast fashion elleni tiltakozás egyik jó módja a turkálás
Fotó: Lukácsi Lehel
Az idei év papíron a textilipar zöld fordulatát hozta, hozza: új uniós szabályok, kötelező szelektív gyűjtés és szigorodó fenntarthatósági elvárások léptek életbe. De mi történik mindebből a gyakorlatban Romániában, a boltokban és a szekrényeink mélyén? Ezeknek igyekeztünk utánajárni.
2025. november 01., 08:592025. november 01., 08:59
2025. november 01., 09:142025. november 01., 09:14
2025 elvben fordulópont az európai textiliparban: új uniós szabályok, fenntarthatósági célok, kötelező szelektív gyűjtés, szigorúbb fogyasztóvédelmi előírások – papíron most kellene elindulnia annak a nagy zöld átalakulásnak, amelyről a divatvilág évek óta beszél.
Ez az uniós hulladék-keretirányelv (WFD) egyik legfontosabb pontja, amelynek célja, hogy a kidobott ruhák ne a vegyes szemétben végezzék, hanem újrahasználat vagy újrahasznosítás révén életciklusuk meghosszabbodjon. Ehhez kapcsolódik az ökodizájn-rendelet – hivatalos nevén az Ecodesign for Sustainable Products Regulation (ESPR) –, amely a következő években fokozatosan lép életbe.
A cél a „dobjuk ki, vegyünk újat” modell megtörése. Mindezt a digitális termékútlevél (Digital Product Passport – DPP) koronázza meg: egy QR-kód vagy chip, amely 2027 körül minden ruhadarabhoz kötelező lesz. Ezen keresztül bárki megnézheti, milyen anyagból készült a termék, hol gyártották, és hogyan lehet majd újrahasznosítani. Ez a fajta átláthatóság – ha valóban működni fog – alapjaiban formálhatja át a divatipar bizalmi viszonyait.
Másfelől a „zöldre festett” marketing is szigorúbban lesz szabályozva.
Romániában 2025. január elsejétől elvileg életbe lépett a textilgyűjtésre vonatkozó kötelezettség, de a gyakorlatban ez még gyerekcipőben jár. Az önkormányzatok többsége most próbálja kialakítani a rendszert: hol legyenek a gyűjtőpontok, ki válogassa, és hova kerüljön a leadott textil. A lakossági tájékoztatás is hiányos – sokan nem tudják, hogy a régi ruhákat már nem a háztartási szemétbe kell dobni. Persze vannak pozitív példák, több erdélyi város hangsúlyt fektet erre, de országszinten kevésbé pozitív a kép.
A legtöbb erdélyi városban már megjelentek a textilhulladékot gyűjtő konténerek
Fotó: Bors Béla / Facebook
Az ország évente mintegy 160 ezer tonna textilhulladékot termel. Ebből csak egy kis rész kerül újrahasználatba vagy feldolgozásra, a többi elégetésre vagy lerakóba megy.
Az év elején a környezetvédelmi minisztérium a PNRR-forrásokból 26 új hulladékkezelő központot tervezett, amelyek között több textilválogató is tervben volt. Sajtóértesülések szerint 26 finanszírozási szerződést alá is írtak, ám a megvalósulás mértéke kétséges.
A civil és üzleti szféra viszont látványosabban cselekszik (sőt, ez nem is annyira új és mozgalomszerű, mint Nyugat-Európában, hisz nálunk a turkálók népszerűségének gazdasági okai is vannak): a Humana-hálózat például több mint 40 boltban – turkálóban – árul másodkéz, avagy használt ruhát, havonta közel félmillió eladott darabbal.
A fenntarthatóság kérdésében sokszor a legnagyobb zavart maga az anyag okozza. A legtöbb vásárló ösztönösen a természetes szálakat tartja jónak, és a műszálakat rossznak – pedig a kép jóval árnyaltabb.
Az organikus pamut valamivel jobb, mert nem használ szintetikus vegyszereket, de a vízigénye így is magas, és a hozam alacsonyabb, ezért drágább.
A len és a kender viszont kifejezetten környezetbarát rostok: kevés vizet igényelnek, nem kell őket vegyszerezni, és rendkívül tartósak. Csakhogy ezekből még mindig kevés kerül a piacra, mert a feldolgozóiparuk az utóbbi évtizedekben leépült, és nehezen tud versenyezni a globális pamut–poliészter kombinációval.
A baj velük nemcsak az, hogy kőolajból készülnek, hanem az is, hogy mosás közben mikroszálakat bocsátanak ki, amelyek a vízrendszeren keresztül a folyókba, tengerekbe, végül az élelmiszerláncba kerülnek. Becslések szerint az óceáni mikroműanyagok egyharmada textilmosásból ered.
A tudósok szerint egyetlen mosási ciklus akár több százezer mikroszálat is felszabadíthat. Ezek a parányi részecskék nem bomlanak le, és mivel túl aprók ahhoz, hogy a szennyvíztisztítók kiszűrjék őket, egyenesen a természetbe jutnak.
Lehet segíteni például mosózsák használatával, alacsonyabb hőfokon és tele dobbal mosással – ezek mind csökkentik a szálhullást.
A textilipar anyaghasználata sokat differenciálódott az évek alatt
Fotó: Pixabay
A mikroszál-kérdés ugyanakkor rávilágít arra is, hogy a „természetes jó, mű meg rossz” leegyszerűsítés nem működik. Egy jó minőségű, tartós poliészterdzseki, amelyet tíz évig hordunk, összességében fenntarthatóbb lehet, mint öt, gyorsan elhasználódó pamutpoló. A döntő tényező a mennyiség és az élettartam.
Sokan hiszik, hogy a műszálas ruha „nem engedi lélegezni a bőrt” és „egészségtelen”. Ez félig igaz, félig mítosz. A régebbi, olcsó szintetikus szövetek valóban nem voltak komfortosak, de a modern technológia mára sokat változtatott ezen. A mai sport- és outdoor-ruházat például technikai poliészterből készül, ami elvezeti az izzadságot, gyorsan szárad és hőszabályozó.
Ezért is tervezi az EU ezek teljes kivezetését.
A divatipar fenntarthatósági paradoxonjára a legegyszerűbb válasz a használt ruha. Romániában is virágzik a másodkézpiac, azaz a turkálás, hisz olcsó és környezetbarát is –
A nagy márkák is igyekeznek „zöldíteni” a képet: a Zara, H&M és C&A gyűjtőládákat helyezett ki, ahol adományozni lehet, sőt, egyes helyeken kedvezményt is adnak a leadásért.
Az EU új szabályai épp ezt akarják visszaszorítani: a külön gyűjtött textíliákat mostantól kötelező előválogatni, mielőtt exportálják – hogy ne lehessen „ál-újrahasználatként” szemetet küldeni más kontinensekre.
Az uniós szabályozások, a romániai gyűjtőrendszer és az iparági trendek egy irányba mutatnak: kevesebb hulladék, jobb minőség, nagyobb felelősség. De ez csak akkor működik, ha a fogyasztó is partner.
2025 pedig valóban valaminek a kezdete lehet az európai textiliparban, de csak akkor, ha a szabályok nem maradnak betűk a rendeletekben.
A divat jövője a mértékletességé. Ha kevesebbet gyártunk, kevesebbet vásárolunk, és jobban vigyázunk arra, ami már megvan, akkor talán valóban elérkezhet a fenntartható divat korszaka – nemcsak papíron, hanem a szekrényünkben is.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Nemzetközi turisztikai sikertörténetként népszerűsítik a Via Transilvanicát, miközben az útvonalon évek óta gondot jelentenek az agresszív pásztorkutyák, amelyek miatt maguk a szervezők is hatósági segítséget kértek korábban.
Hivatali visszaélés gyanújával indított büntetőeljárást a korrupcióellenes ügyészség (DNA) a temesvári polgármesteri hivatal vezetését érintően.
A Nagyváradi Ítélőtábla kedd este elutasította a halmi határátkelőnél feltárt korrupciós ügy nyolc gyanúsítottjának fellebbezését. A bíróság jogerős végzéssel fenntartotta a határrendészek korábban elrendelt, harmincnapos előzetes letartóztatását.
A Malom-barlang eddig nem szerepelt a kirándulók számára ajánlott útvonalak között, mostantól azonban kiépített ösvényen érhető el.
Alig kilenc hónappal a megnyitása után már javításra szorul az aradi ferdekábeles híd, amelynek az építése 165 millió lejbe került. A gyalogos- és kerékpárforgalomnak fenntartott sávban már hámlik a burkolat.
Több mint 737 ezer lejes adócsalás miatt tartottak öt házkutatást Bihar és Hunyad megyében. A nyomozók szerint egy 60 éves nagyváradi férfi által irányított vállalat éveken keresztül fiktív beszerzésekkel csökkenthette adófizetési kötelezettségeit.
Nem lesz nehéz dolga a nagyváradi vasútvillamos-projekt szerelvényeinek beszerzésére kiírt pályázat bírólóbizottságnak.
Az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) öt év után lezárta a Soós Zoltán marosvásárhelyi polgármestert és több városházi kollégáját érintő eljárást.
Több mint 300 munkás és 245 munkagép dolgozik a Marosvásárhely-Târgu Neamț (A8) autópálya Gyergyóalfalu-Ditró szakaszán – közölte hétfőn az Országos Közúti Beruházási Társaság (CNIR).
Mindössze 2029-ben nyílhat meg újra a látogatók előtt a Brassó megye egyik turistamágnesének számító barcarozsnyói vár.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!