Testközelben az LGT

A szervezők szerint tegnap estére – a bérletek és az elővételben megvásárolt napijegyek számából kiindulva – a látogatók száma elérte az 55 ezer főt.

A sport rajongóinak is tartogatott izgalmas pillanatokat a hétvége. Nem hiába hirdették a szervezők az ötnapos rendezvénysorozat másik fénypontjaként az RMDSZ–Miért labdarúgó-mérkőzést: míg az elmúlt években inkább kabaréba illő csetledezés-botladozás jellemezte a két politikusi nemzedék párharcát, idén mindkét fél nehéztüzérséggel és némi futballtudással felvértezve állt pályára. Akik meg maguk is fitogtatni kívánták rátermettségüket, szintén focizhattak, vagy éppen pókerezhettek, csocsózhattak az elmúlt öt nap során. A szervezők pedig elégedetten nyugtázták, az idei sportos félszigetelés vagy félszigetelő sportolás a tavalyinál is sikeresebbnek bizonyult. Olvassák el írásunkat!

Loksi: hangoláskor testközelben

Harminc év után újra Erdélyben az LGT

Szalmalángként aludhatott ki az a Marosvásárhelyhez kötődő szerelem, amelyről két hónappal ezelőtt Presser Gábor lelkendezett, miután megcsodálta a város utcáit és középületeit, ahol az alkalmi rajongók hada állította le egy-egy autogram erejéig. Májusban még azzal nyugtatta meg az egyik, aláírást vadászó nagymama korú hölgyet, hogy számára egyetlen autogram sem okoz gondot, hisz negyven év alatt jócskán beleszokott az aláíratgatásba.

A félszigeti fellépés előtt azonban sem az LGT frontembere, sem pedig társai nem engedtek magukhoz közel senkit. Az otthoni hosszas próbák fáradsága már a szombaton délután Vidrátszegen landoló repülőgép lépcsőin meglátszott. A zenekar tagjai még a kötelező protokolláris műmosolyról is megfeledkeztek, a tárt karok viszonzásáról nem is beszélve. Az őket fogadó négycsillagos President Szálloda recepciósa is megerősítette: a Lokomotív GT tagjai senkivel nem álltak szóba, felsiettek a szobáikba, majd elindultak a város egy másik vendéglőjébe vacsorázni. „Egyetlen autogramvadászt sem láttam a közelükben. Igaz, itt nagyon sok vendég megfordult, de a legtöbb valamelyik éttermünkben zajló lakodalomra érkezett” – tette hozzá Koncz Zsuzsa recepciós, a magyar zeneélet másik kiválóságának névrokona. Annyit azonban elárult, hogy a mintegy harmincfős stábbal érkező LGT-sek közül csak Presser Gábornak járt az egyágyas szoba. A loksisok elzárkózását Turoczki Emese, a fesztivál szóvivője azzal magyarázta, hogy az együttes kimondottan a tegnap esti eseményre koncentrált.

Harmincméteres távolságból azonban vasárnap kora délután több mint két órán át élvezhette a közönség a Loksi közelségét a Félszigeten. Az együttes tagjai ugyanis hosszasan hangoltak a nagyszínpadon, s a néha részletekben, néha egészben felhangzó slágerek bizony népes hallgatóságot csaltak a kora délutáni órákban a strandról legfeljebb a habsátor kedvéért elmozdulók köréből.

„Amatőrök – hangzott az egyik korai csápoló humorosnak szánt véleménye –, két órán keresztül itt kínlódni ebben a melegben. Ahelyett, hogy este felmennének a színpadra, benyomnának egy cédét, aztán indulhat a buli.” Ilyesmiről persze szó sem lehetett, Presser Gábor és csapata aprólékos gonddal készítette elő az esti fellépést. Elsősorban a dobok és a fúvósok késztették hosszas elégedetlenkedésre Pressert, de az ismételt állításokban cseppnyi türelmetlenség sem volt, sokkal inkább a tökéletességre való törekvés érződött bennük. Mindenesetre szórakoztató volt hallgatni Picit, amint rendre utasítja a fegyelmezetlenül össze-vissza szaxofonozó Somlót…

Ha az LGT-rajongókon múlt volna, természetesen az esti kezdésig hallgatják a Szálljon fel velem dallamrészleteit, vagy hallgatták volna Karácsony János előadásában, hogy mi minden is az, „ami élet”. Ebben egy első hallásra szokatlanul hangzó női vokál is segített, ami azonban csak néhány másodpercig csengett idegenül, utána inkább kíváncsiságot fakasztott, hogy vajon milyen meglepetéseket tartogat a várva várt Loksi-koncert.

Délután négykor a fúvósok a Carmina Burana egyik közismert részletével tesztelték még egyszer az erősítés minőségét – remekül hangzott, bármikor meghallgatnánk –, aztán az LGT tagjainak elszivárgásával egy időben fokozatosan a sörözők és gyorsetetők teraszai kezdtek megtelni. Egyrészt, mert enni is kell valamikor, másrészt, mivel valamennyi közélelmezési egység privát hangszóróiból megállíthatatlanul áradtak az LGT-számok. A Félsziget a harminc év után – talán utoljára – Erdélybe visszatérő Lokomotív GT-re készült.

Csinta Samu, Szucher Ervin