Sok a felsővégtagi viperamarás a Retyezátban – Hegyimentők szerint ne próbáljuk lefotózni a kígyókat

Bodean elmondása szerint viperák Hunyad megyében a Retyezát-hegységben, a dévai várdombon, valamint a Krassó-Szörény megye határán húzódó hegyvidéken – például a Herkulesfürdőhöz vezető Zsil-völgyében – fordulnak elő leggyakrabban, ahol a hidegvérű állatok előszeretettel sütkéreznek a napos sziklákon. Éppen ezért fontos a fokozott figyelem a hegyvidéki réteken, a napos domboldalakon és a sziklás tisztásokon. Viperát ritkán találunk árnyékos erdőben. A kígyók jellemzően nem támadnak emberre, sőt menekülnek előle.

hogy csökkentsük a harapások, csípések kockázatát – legyen szó kígyóról, pókról vagy kullancsról.

A vipera marása nem halálos

Mint azt korábban Milka Zsolt aradi mentőápoló és magashegyi túravezető a Krónikának elmondta: a vipera marása alapvetően nem halálos, de azért jobb elkerülni a vele való találkozást. Ezek a kígyók néhány dekás, maximum egykilós kisemlősök elejtésére specializálták magukat, a mérgüket is arra fejlesztették ki, nem pedig arra, hogy egy felnőtt ember meghaljon tőle.

A Kárpát-medencében a vipera a mérges kígyó, aminek három alfaját különböztetik meg:

• a rákosi viperát, amely inkább Magyarországon fordul elő, Romániában legfeljebb csak a nyugati határszélen, az alföldön láttak egy-két példányt;
• a keresztesviperát, ami Romániában a legelterjedtebb;
• a Bánság déli részén, Herkulesfürdő környékén, illetve Dobrudzsában a homoki viperát, amit szarvasviperának is neveznek.

Méretüket tekintve a rákosi vipera a legkisebb, és a mérgének a toxicitása is a legalacsonyabb; a keresztes viperáé magasabb, a szarvasviperáé pedig a legerősebb, és a három közül utóbbi a legfejlettebb faj. Milka Zsolt szerint nagyobb az esélye annak, hogy a vipera hamarabb meglát, pontosabban – a lépéseink keltette rezgések alapján – megérez bennünket, mint ahogy mi észrevennénk, és továbbáll.

„Ha mégis megmar, az általában egy véletlen találkozás eredménye. Mondjuk reggel, amikor még nincs eléggé felmelegedve ahhoz, hogy gyorsan elinaljon, vagy nem vett észre minket, és véletlenül rálépünk, vagy közvetlenül mellé lépünk, akkor veszélyben érzi magát és harap” – vázolta a lehetséges esetet. Hogy ezt elkerüljük, ajánlatos nem elhagyni a kitaposott túraösvényeket, nézzünk a lábunk elé, vizsgáljuk meg a terepet, mielőtt leülünk a fűbe vagy egy sziklára.

Mit tegyünk viperamarás esetén?

A mentős-túravezető szerint kígyómarás után a legfontosabb, hogy a sérültet megnyugtassuk, és ne üldözzük a viperát, mert azzal nagyobb veszélybe sodorhatjuk magunkat. „Nagyon nehéz valakit megnyugtatni ilyenkor, de minél magasabb a pulzusa, annál gyorsabb a vérkeringése, és könnyebben szétterjed a méreganyag a testében.

Az ujjunk férjen be a kötés alá” – tudtuk meg a legsürgősebb teendőket.

A szakember felhívta a figyelmet, hogy az új eljárás szerint nem ajánlatos a seb kiszívása, nyomkodása, ezért a túraboltokban kapható vákuumos fecskendővel (extractorral) se próbáljuk kiszívni a mérget a sebből, az legfeljebb a trópusi, erősebb mérget termelő kígyók marása után használható. Ajánlatos még a hideg vizes borogatás is, de a szakszerű ellátás érdekében hívni kell a hegyimentőket, illetve, ha népesebb a társaság, és nem túl veszélyes a terep, le kell hozni a hegyről a sérültet, mert ezzel is időt nyernek, amíg a hegyimentők odaérnek – de semmiképp se a saját lábán járjon a sebesült!