Részét kéri a Lázár-kastélyból a „kifelejtett” örökös

Gábor László polgármesterhez egy hónapja érkezett meg Lassus Ilona levele, amelyben „örökösként” magyarázatot kér a kastély visszaszolgáltatási módjára, a jogosultsággal kapcsolatos elbírálásra. A Franciaországban élő nő neve eddig ismeretlen volt, a műemlék épületen a Lipthay család, a Berczely-ág és Vormair István osztoznak.

Gábor László polgármester érdeklődésünkre elmondta, ő sem tudott más jogosultról, és a levélben most kapott igazoló akták teljesen új helyzetet teremthetnek. „Az én tisztem községvezetőként, hogy választ adjak a levélre. Az igazságszolgáltatás nem az önkormányzat hatásköre. Egyelőre nem találtuk meg azt az aktát, amelyben valamely örökös arról nyilatkozott, hogy nincs más jogosult. Ezt keressük, és kérjük a megyei önkormányzatot, hogy az ottani irattárban is nézzenek utána” – fogalmazott a szárhegyi polgármester, aki szerint mindössze a korrekt válaszadás miatt történik az aktakeresés.

Az ügyben a bíróságon születhet döntés, ami akár előrelépést is jelenthet a kastély ügyében. Ha ugyanis többfelé oszlik a vagyon, egész pontosan a Berczelyek része, remény van egyességkötésre, hogy újra megnyílhassanak a turisztikai látványosság kapui.

Sikerült felvennünk a kapcsolatot a Párizsban élő Lassus Ilonával, aki telefonbeszélgetésünk legelején kikötötte: kikéri magának, ne nevezzük Berczelynek, nem ahhoz az ághoz tartozik. Részletesen beszélt a rokonságról, arról, hogy hajdan volt két lánytestvér a Lázároknál, Nóra és Margit. Margit hozzáment Lipthayhoz, innen ered a Lipthay-ág. Nóra viszont egy Bissingen nevezetű férjet választott. Ebből a házasságból négy gyerek született, kettő meghalt, így maradt két lány, akik szintén a Nóra és Margit nevet kapták.

„Margittól származnak a Berczelyek, Nórától én” – szögezte le Lassus Ilona. Kérdésünkre, miért nem igényelte annak idején jussát a kastélyból, hosszabb történettel válaszolt. Mint mondta, ő idejében érdeklődött, még a ’90-es években, amikor hírét kapta, hogy visszaadják az ingatlanokat, unokatestvérét, Berczelyné Apor Klárát hívta telefonon. „Sosem felejtem el, azt mondta: Ilona, ebbe te ne üsd bele az orrodat” – mesélte.

Ilona az indoklásra is emlékszik. Arra, hogy a román hatalommal nehéz dűlőre jutni, hogy el kell sajátítani a nyelvet, meg kell szerezni a román állampolgárságot, másként esélytelen a visszaigénylési próbálkozás. Az unokatestvér azt ígérte, hozzálátott a munkához, folytatja, és aztán osztozkodnak örökösökül, amikor lesz amin, mesélte Lassus Ilona.

„Becsületes volt a költségek ügyében, mert ajánlottam, pótolnék. Nem hagyta. Azt mondta, amikor visszakapjuk a kastélyt, elszámolunk. Neki is elmondtam, nekem ez az örökség fontos, tudtam, hogy egy művésztelep van benne, az nem mehet tönkre, és a községet is kötelességünk segíteni. Így zajlott a beszélgetés, s én vártam a fejleményeket” – magyarázta lapunknak az örökös.

Mint mondta, ezután Apor Klára elhunyt, ő viszont annak tudatában, hogy fiai folytatják a munkát, nyugodtan várta örökségét. „Nem is olyan rég hallottam, hogy a visszaadás megtörtént. És azt is, hogy a Berczelyek pénzt akarnak ebből kapni, Lipthayék pedig közcélra, kiállításokra vagy Böjte Csabának adnák használatba. Érdeklődni kezdtem, levelet küldtem a szárhegyi polgármesternek: tájékoztasson jogos részem felől. A célom az, hogy őseink örökségéből valami jó kisüljön, nem pénzt akarok, és tudom, nagyanyám is, anyám is ezt tenné” – indokolta döntését Lassus Ilona.

A téma kapcsán a Berczely-ág képviselőjét, Apor Csabát is megkerestük. Mint mondta, közvetve értesült egy újabb örökös megjelenéséről, így a család nevében egyelőre semmi mondandója. Tennivaló is kevés, amíg nem terelődik jogi útra az ügy, tette hozzá.

Arról, hogy mi a teendő, ha valaki rádöbben: kimaradt az örökségből jogász minőségében Nagy Istvánt, Gyergyószentmiklós jegyzőjét is megkérdeztük. „A 10-es törvény egy évet adott a visszaszolgáltatási igény bejelentésére. 2001. február 14. és 2002. február 14. között, ha nem is minden igazoló aktát, de bár a kérést be kellett nyújtani. Aki ezt elmulasztotta, békés úton próbálhat kiegyezni az örököstársakkal, vagy polgári pert indíthat. Azokat kell perbe hívnia, akik a részét feltételezése szerint jogtalanul használják. Visszakaphatja, hiszen ha igazolni tudja jogosságát, mellette dönt az igazságszolgáltatás” – tájékoztatott Nagy István.

Lassus Ilona hétéves volt, amikor utoljára Erdélyben járt, a kastélyt nem ismeri, de Böjte Csabát igen, és tudja, hogy nála jó kezekben lenne az ingatlan. Mint mondta, tisztában van azzal, hogy jogos örökségét csak bírósági úton kérheti, abban viszont nem biztos, hogy akar-e pereskedni. Mint mondta, az igazságtalanság zavarja, és tudja, „Szárhegyért érdemes erkölcsileg verekedni.”