Perspektívaváltás a kisebbséget érintő kérdésekben – Online kávéházi beszélgetés Böjte Csabával

Véleményét az egyre inkább növekvő számú magyar vállalkozások gyarapodásával, illetve azzal támasztotta alá, hogy a magyar nyelven való tanulásért jelenleg nem kell küzdeni. Azt is megemlítette, hogy az egészségügyre, a jogi kérdésekre és az utazásra vonatkozó jelenlegi mutatók lényegesen jobbak, mint az elmúlt harminc, vagy akár ötven évben. Az egyetlen tényező, amelyben visszaesést tapasztal, az életkedv és az élet vállalása terén érzékelhető: ez pedig a legtöbb esetben alaptalan „szubjektív nyafogásból” ered.

Példaként hozta fel a kollégiumok és az iskolák helyzetét, amelyekben ha megszűnik az oktatás, az rendszerint nem a lehetőségek, hanem a gyermekek hiányának tudható be, illetve annak a mentalitásnak, miszerint Erdélyben nem lehet megélni. Egy Böjte Csaba által szervezett esemény következtetése – amelyre a szerzetes dél-erdélyi vállalkozókat hívott meg – azonban az volt, hogy

A lehetőségek hiányát hangoztató médiumok kapcsán említést tett a médiaplatformok felelősségéről is, amelyek bizonyos álláspontok közvetítésével szintén hozzájárulnak a közvélemény alakításához és az egyre növekvő kivándorlási tendenciához.

„A falakat nem kívül, hanem magamban találtam”

A gyermekotthonokat üzemeltető szerzetes ugyanakkor kiemelte, hogy nem a tapasztalatszerzésről és a külföldön szerzett ismeretbővítésről akarja lebeszélni a fiatalokat, csupán arra szeretné felhívni a figyelmet, hogy míg külföldön legtöbb esetben csak másodhegedűsként helyezkedhetnek el, addig Erdély a megvalósításra váró ötletek lehetőségében bővelkedik.

Az eddig szép számmal rendbe hozott épületek és városközpontok mellett még rengeteg felújításra váró terület van, ezekről azonban szerinte magunknak kell gondoskodnunk, ha a jövő nemzedéke számára élhető helyet szeretnénk biztosítani.

A kézdivásárhelyi minorita épület felújítása kapcsán elmondta, a későbbiekben szállodaiskolává szeretnék alakítani – ezáltal is hozzájárulva a hazai felnőttképzésekhez, amely a jövőben elhelyezkedést biztosíthat az itt élő fiatalok számára.

– tette fel a cseppet sem költőinek szánt kérdést Csaba testvér. Arra is emlékeztetett, hogy a 90-es évekhez képest az infrastruktúra mennyivel fejlettebb: meglátása szerint napjainkban sokkal kevesebb a külső akadály, mint gondolnánk. Ezek többségét pedig saját magunkban, nem a körülményekben kell keresnünk. „Az elmúlt harminc évben akármerre nyúltam, a falakat nem magamon kívül, hanem csakis magamban találtam” – egészítette ki.   

Lehet-e szabadságra nevelni?

Arra a kérdésre, hogy lehet-e az embereket szabadságra nevelni, Böjte Csaba az otthonokba befogadott gyermekek példájával válaszolt. Tapasztalata szerint az utcáról érkező fiataloknak mindenekelőtt megnyugtatásra van szükségük: hogy érezzék, biztonságban vannak. Hiszen, amíg félnek és görcsösek, nem mutatnak érdeklődést a külvilág és a környezetük iránt. Amint azonban sikerül őket megnyugtatni, érdeklődővé, kíváncsivá válnak, és lassan-lassan elkezdenek kibontakozni. Hasonló a helyzet a kisebbség helyzetét illetően is. Véleménye szerint

Fontosnak tartotta kiemelni, hogy a hiányosságok helyett az eredményeinkről és a pozitív példákról beszéljünk, hogy majd a reális problémákat közös összefogással oldhassuk meg. Flüei Szent Miklós – akiről a borszéki otthont nevezték el – példáját említette meg, aki a polgárháború idején a harc helyett az erdőbe költözött és a mindenkori békéért imádkozott. Derűsen tette hozzá, hogy Svájcot ma az egyik legbékésebb, konfliktusoktól mentes államként tarjuk számon, ahol még az óra is a legpontosabban jár.

A békés együttélés gondolata Böjte Csaba szerint tőlünk sem annyira idegen, a járvány által nehezített, tavalyi év tapasztalata ugyanis azt mutatja, hogy a román polgárok részéről is számíthatunk támogatásra: mind a ruhák és az élelem, mind pedig pénz tekintetében jelentős segítséget kapott a dévai románoktól az otthon működtetéséhez. Az együttműködés – amelyre az elöljáróknak is törekedniük kellene – tehát lehetséges, és erre a hozzáállásra buzdít nemzetiségtől függetlenül mindenkit.

– amint Bodó Barna is idézte a békés együttélést és a pozitív példák felismerését buzdító ferences szerzetest.