Összefogással menekülhet meg a bezárástól az egészségügyi intézmény

„A beázó tetõt már kijavították, a mellékhelyiségek, fürdõk csempézésével is végeztek, már csak a meszelés van hátra, hétfõtõl a fûtésrendszer cseréje kezdõdik, és október végéig azzal is végeznek” – sorolta a munkálatokat kézben tartó fõnõvér, Sándor Ilona. Csempézés elõtt helyenként már a falakat is újjá kellett építeni a fürdõknél, mert a fa is elkorhadt. A szentegyházi kórház ugyanis három villa faépületében létesült 1949-ben mint Egyesített Munkáskórház. „Már akkor is luxusnak számított, hogy a csíkszeredai és a székelyudvarhelyi, egyaránt 25 kilométerre levõ kórház mellett Szentegyházán is létrehozzanak egyet, de hát akkor mûködött a szentegyházi öntöde és a vasércbánya is, és a döntés a háromezer alkalmazott egészségének a védelmében született” – mesélt az indulásról Szõcs Károly, aki 1990-ig a kórház gondnoka volt. Szerinte az intézmény a hatvanas-hetvenes években élte fénykorát, házias gondoskodás, jó konyha és több szakorvos példás munkája tette elismertté a kórházat, ahová még Székelyudvarhelyrõl is utaltak be beteget, igaz, inkább a hegyi levegõ és a borvízforrások miatt. A szakorvos-utánpótlással azonban mindig voltak gondok, a fiatal orvosok a szakképesítés megszerzése után inkább Csíkszeredába vagy Székelyudvarhelyre mentek dolgozni. A nyolcvanas évek áramkorlátozásai, jegyre osztott benzinadagjai jelentették a hanyatlás kezdetét, a kilencvenes években a vasércbánya bezárása, a fokozatosan elsorvadó kohászati üzem munkáslétszámának csökkenése oda vezetett, hogy 2005-ben a kórházat be akarták zárni.
A kórházat végül az átszervezés mentette meg a megszûnéstõl, hogy megtörtént az átszervezés: a szentegyházi kórház ma nem önálló, hanem a megyei kórház alárendelt egysége. A „megmentés” viszont nem volt sima ügy. „Szememre vetették, hogy csak a politikai tõkémet akartam növelni a kórház megtartásával, holott szakmailag már nem felel meg a 21. századi elvárásoknak, és képtelenség felszerelni” – mondta Burus Ella, Szentegyháza polgármestere. Véleménye szerint azonban sok a kisnyugdíjas, idõs ember, aki nyugodtabb és könnyebben gyógyul, ha gyakrabban látogatják, és az sem mellékes, hogy szakorvosi ellátásért sem kell autóbuszra ülniük a betegeknek.
Bachner István, a megyei kórház igazgatója kellemes meglepetésnek tartja, hogy a környékbeliek egy emberként álltak a kórház felújítása mellé. „A röntgengépet is hamarosan kicseréljük, a felújítások után talán még az ellátás köre is szélesíthetõ” – mondta az igazgató.

---------------