Elégtelenek a büntetőjogi eszközök a családon belüli erőszakkal szemben, társadalmi mentalitásváltás szükséges

– Sok esetben úgy tűnik, hogy a gondok a rendőrségen kezdődnek, ahol félmegoldások születnek a családon belüli erőszak ügyében tett feljelentések nyomán.

– Pontosan így van. A román rendőrségnek nincs kapacitása arra, hogy minden agresszort kövessen, aki ellen feljelentést tesznek. Ha minden agresszorra műholdas nyomkövető kerülne, akkor a mainál valószínűleg sokkal pozitívabb eredmények születnének a családon belüli erőszak megelőzése és kezelése terén. Szembe kell azonban nézni a romániai valósággal: nincs elegendő forrás arra, hogy kellő számú rendőrt alkalmazzanak, akik kizárólag ezzel a területtel foglalkozzanak.

korábban írtuk

Családon belüli erőszak: arányaiban kevés az elektronikus nyomkövetés

Az év első 10 hónapjában csak 3300, családon belüli erőszakkal kapcsolatos ügyben kötelezték az agresszort elektronikus nyomkövető viselésére – számolt be hétfői sajtótájékoztatóján a Román Rendőrség főfelügyelő-helyettese.

– Gyakorlatilag milyen folyamat indul el azután, hogy az áldozat a rendőrségen jelenti, fizikailag bántalmazták?

– Amint megkapja a panaszt, a rendőrség megfelelő bizonyítékok alapján azonnal elrendelheti a távoltartást, amelyet az ügyész jóváhagy, majd a bíróság elé terjeszt, ahol a távoltartást akár 12 hónapra is meghosszabbíthatják. Ez idő alatt az agresszort – aki a legtöbb esetben férfi, de nők is előfordulnak – nem lehet bezárni, és ténylegesen megakadályozni abban, hogy megközelítse az áldozatát, ha erre elszánja magát.

– Milyen arányban kerül nyomkövető a feljelentett agresszorok lábára?

– Pontos statisztikai adatot nem tudok mondani, de az esetek mintegy felében kerül nyomkövető az elkövetőre. Ám ez sem akadályozza meg feltétlenül abban, hogy megközelítse az áldozatát. Előfordult már, hogy mire a rendőrség a helyszínre ért, a gyilkos megölte a nőt.

• A gyanúsítottat nem lehet korlátlan időre előzetes letartóztatásban tartani. Amíg valakit egy büntetőperben jogerősen elítélnek, az évekbe telhet.

• A rendőrségnek nincs kapacitása arra, hogy a büntetőügyekben szükséges nyomozást észszerű határidőn belül lefolytassa, ezért a perek rendkívül elhúzódnak.

• Ilyen körülmények között nehéz elvárni, hogy a nyomkövetővel ellátott agresszorokat megfelelően felügyeljék.

• Elméletileg ez komoly eszköz lehetne a tragédiák egy részének megelőzésére, de Romániának erre nincs meg a kapacitása.

sok helyen ma is elfogadott, hogy a férfinak „joga van” megverni a nőt és a gyermeket. Persze ma már nem olyan mértékben, mint harminc évvel ezelőtt, amikor az iskolákban a tanárok is rendszeresen bántalmazták a gyerekeket.

– A rendőrségi hírek rendszeresen tudósítanak családon belüli erőszakról szóló cselekményekről. A magas szám azt mutatja, hogy napjainkban többen jelentik ezeket az eseteket, mint tíz évvel ezelőtt?

– A kriminológiai kutatások világszerte azt mutatják, hogy a családon belüli erőszak a látens bűncselekmények közé tartozik: ténylegesen megtörténnek, de jóval kisebb arányban jutnak a hatóságok tudomására. Az áldozatok ma már gyakrabban tesznek bejelentést, ezért tűnik úgy, mintha ezek száma megszaporodott volna. A rendőrség valójában továbbra is csak az esetek kis részéről szerez tudomást, mert az áldozat fél a megtorlástól, vagy anyagilag kiszolgáltatott az elkövetővel szemben. Van egy harmadik ok is:

Sok helyen ma is elfogadott, hogy a férfinak joga van megverni az asszonyt, és ha ezt jelentik, azt nem nézik jó szemmel a faluban. Nem foglalkozom statisztikákkal – ez külön kriminológiai terület –, de harminc évvel ezelőtt sokkal rosszabb volt a helyzet, mint ma.

– A bíróság elé kerülő ügyekben, amikor az elkövetőt szembesítik a tényekkel, rendszerint hogyan fogadja?

– Nagyon változó a reakció. Van, aki végig tagad, és nem ismeri el a bűncselekményt. Van, aki beismeri és megbánja a tettét. Az esetek többségében azonban, amikor az agresszort szembesítik a bizonyítékokkal, kénytelen elismerni. A kriminológiai kutatások részletesen foglalkoznak a családon belüli erőszakkal, és statisztikák alapján megállapítható, hogy

Az esetek kisebb részében féltékenység vezet az agresszióhoz. Máskor egyszerűen az a patriarchális felfogás áll a háttérben, amely szerint a férfinak mindig igaza van. Én is Székelyföldről származom, és tudom, mi történik a falvakban. Ahol felnőttem, elfogadott tény volt, hogy a férfi irányítja a családot, a nő pedig hallgat, és azt teszi, amit a férfi mond. Sok férfi egyszerűen nem tudja elfogadni az ellentmondást, és ekkor ütni kezd.

Csak társadalmi összefogással kezelhető az erőszak

– Meglátása szerint mi lehet erre a jelenségre a közép- és hosszú távú megoldás?

– Ez alapvetően szociológiai és társadalmi probléma, amelyet büntetőjogi eszközökkel nem lehet látványosan megváltoztatni. A valódi gond az archaikus, patriarchális szemlélet, amely a kelet-európai országokban mélyen gyökerezik, különösen az ortodox vallású térségekre jellemző. E felfogás szerint a férfi a nő felett áll, és hiába vannak jogszabályok és alkotmányos alapelvek, amelyek kimondják a nemek egyenlőségét.

Miért van az, hogy Németországban nem ölnek összevissza nőket, mint nálunk, vagy Franciaországban? Az ottani társadalmak sokkal modernebbek, és másként viszonyulnak ezekhez a kérdésekhez. Természetesen ott is történnek ilyen bűncselekmények, de nem olyan mértékben, mint nálunk.

korábban írtuk

Az agresszív családtagot a településről is kitilthatja a bíróság

Szigorúbb törvényi szabályozással csökkentenék a romániai hatóságok a családokon belül elharapódzó erőszakot. A Krónikának nyilatkozó ügyvéd szerint kiemelten kezelik a gyerekek bántalmazását, amit a szemtanúknak kötelező jelenteniük.