Ne a közösségi média legyen a legfőbb „tükör” – Vitus-Bulbuk Emese pszichológus a testkép- és evészavarról

Emellett a szülőket aggasztja az elhízás kérdése is, az, hogy egészséges étrendet szeretnének összerakni a gyereküknek — ami az inzulinrezisztencia, a gluténérzékenység, a lisztérzékenység egyre szélesebb körű felismerésével párhuzamosan egyre nehezebb feladatnak bizonyul, hiszen ezeket a speciális igényeket nálunk még mindig nem könnyű kielégíteni, és drágán lehet hozzájutni a megfelelő termékekhez.

Egy rossz mondat, egy rossz videó — és összetörik egy egész világ. Ezek a gyerekek ebben az időszakban rendkívül érzékenyek, és nagyon hamar el lehet csúszni egy olyan irányba, amiből aztán nagyon nehéz visszajönni.

– A szakmai gyakorlatból kiindulva, hogyan szokott elkezdődni a jelenség?

– Igen, sajnos nagyon sokszor találkozom ilyen esetekkel. A Covid-időszak alatt például sok szülő azzal szembesült, hogy a gyereke eszik, majd elvonul a fürdőszobába. Egyszer csak azt vette észre, hogy fogy el a gyermeke. Ez nem egyik napról a másikra alakul ki — de mire a szülő észreveszi, már előrehaladott állapot állhat fenn. Ezért annyira fontos a korai felismerés.

Ez a két ellentétes vágy egyszerre van jelen, és nagyon nehéz megélniük. Közben ott van a közösségi média, rengeteg olyan videóval és tartalommal, amelyek tévhiteket terjesztenek, hamis testképet közvetítenek, és irreális elvárásokat támasztanak azzal kapcsolatban, hogy milyen egy férfi, milyen egy nő, milyennek kell lennie egy fiatal testének. Egyébként a pornográf tartalmak fogyasztása is egyre kisebb életkorban kezdődik, és nagyon torz képet ad a testről, a szexualitásról, az elvárásokról.

– A digitális eszközök és a képernyők mindennapos használata pedig nyilván felerősítheti a testképzavarokat…

– Nagyon nagy ennek a veszélye, a digitális világ már egészen kicsi kortól kezdve formálja a gyerekeket. Gondoljunk bele: ha a kisgyerek étkezés közben mindig valamilyen képernyőt néz — rajzfilmet, tabletet, telefont —, azzal több problémát is okozunk egyszerre. Egyrészt megtanítjuk, hogy egyszerre több dologra figyeljen, ami hosszú távon megnehezíti a koncentrációt. Másrészt, ami ennél is fontosabb: a gyerek sosem fogja megtanulni és megérteni a saját szervezetét. Nem fogja tudni, mikor van tele, mikor elég a kajából, minek milyen íze van.

Persze ez nem az egyetlen oka, de biztosan hozzájárul.

korábban írtuk

Emlékfoltozók: interaktív, kamaszoknak szóló tantermi előadás premierje Temesváron

Gyerekeknek, kiskamaszoknak szóló, interaktív tantermi előadás premierjét tartja a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház – közölte a társulat.

– Tehát már az étkezési szokások kialakítása is hatással van arra, hogy később kialakul-e evészavar?

– Igen, összefügg. Ha a gyerek soha nem tanul meg figyelni arra, amit eszik, akkor nem alakul ki benne az a tudatosság, hogy érzem a saját testemet, tudom, mikor vagyok éhes és mikor vagyok tele — az egy olyan hiányosság, amelyre aztán egy serdülőkori válságban könnyen ráépülhet valami baj.

– Visszatérve a képernyőhasználatra: semmiképpen ne szocializáljuk a gyereket úgy, hogy eszik és közben mást is csinál?

– Semmiképp. A vendéglőben is érdemes más megoldást keresni. Egy asztalnál ülünk, közösen étkezünk — ez kapcsolódási pont is lehetne a családban. Elvihetünk magunkkal néhány rajzlapot, színes ceruzát. Amíg a kaját várjuk, lehet rajzolni, lehet beszélgetni — rákérdezni, mi volt az iskolában, hogyan vannak a barátok, mi foglalkoztatja a gyereket. Ez is a

– És még mi az, amire föltétlenül oda kell figyelnie a szülőnek?

– Mindenekelőtt arra, hogy a szülő jelen legyen. Látja-e enni a gyerekét? Tudja-e, hogy mit eszik, mikor eszik, hogyan eszik? Megfigyeli-e a változásait? Hogyan alszik? Hogyan érzi magát a bőrében? Ha a szülő figyeli a gyerekét, és látja, hogy valami történik — valami megváltozott, visszahúzódóbb lett, nem eszik, vagy ellenkezőleg, egyre több furcsa kommentár hangzik el a saját testéről —, akkor rá tud kérdezni, ott tud lenni. Kisebb korban jobban be lehet avatkozni,

és egy serdülőkori válságban lévő fiatal nagyon fogékony ezekre. Egy-egy ilyen videó elég lehet ahhoz, hogy elindítson valami negatív folyamatot.

– És vajon mutatkozik-e különbség abban, hogy a fiúknál és a lányoknál hogyan jelenik meg mindez?

– A lányoknál talán látványosabb és jobban ismert a jelenség, de a fiúknál is egyre több esettel találkozunk. Náluk inkább az izomzat, a testalkat, a „megfelelő" férfias test ideálja jelenik meg elvárásként — ami szintén torzított képet közvetít, és szintén komoly szorongáshoz, étkezési zavarokhoz vezethet.

és amelyek komolyan befolyásolják azt, hogy a fiatalok hogyan látják magukat és másokat.

és előbb-utóbb a saját testéhez való viszonyában is megjelenik. Ezért is fontos, hogy a szülő tudatosan figyeljen arra, hogyan beszél önmagáról, a testéről, az étkezésről.

– És most konkrétan: mit tehet a szülő, ha már látja, hogy baj van?

– Először is: ott kell lennie, és nem szabad félrenézni. Fontos, hogy a gyerek érezze: a szülő látja, figyel, és nem elítél. A testképzavarral és evészavarral küzdő fiatal általában szégyennel teli — ha azt érzi, hogy elítélik, bezárkózik. Emellett megerősíteni kell abban, hogy úgy van jól, ahogy van. Hogy ez egy átmeneti időszak, és egyszer beáll a normalitás újra. Hogy a szülő mellette van. Nem tudjuk átvenni a gyerekünk fájdalmát — de erősíthetjük abban, hogy ő így jó, ilyen testtel, ilyen külsővel.

De nézzük meg együtt, hogy ezt hogyan lehet egészséges keretek között megtenni. Ne egyedül, egy közösségi médián talált diétával, hanem egy szakemberrel, aki tud segíteni.
Ha az állapot már előrehaladott — ha az evészavar komolyan megjelent, ha látjuk, hogy a gyerek nem eszik, vagy titokban hány, vagy nagyon gyorsan fogy —, ott a szakember bevonása nem kérdés. Ez nagyon hamar el tud csúszni, és ilyenkor minden nap számít. Egyértelmű, hogy pszichológusi, esetleg pszichiátriai és dietetikai segítségre van szükség.

amelybe a gyerek néz. És ha mégis becsúszik valami — mert sajnos becsúszhat a leggondosabb szülők mellett is —, akkor ott legyünk, és ne késlekedjünk segítséget kérni.

korábban írtuk

Hamis illúziót is ad az agyat elkényelmesítő AI – Vitus-Bulbuk Emese pszichológus a gyerekek lelki gondjairól

Annak hamis illúzióját adja az agyat egyre inkább elkényelmesítő mesterséges intelligencia (AI, vagy magyarul MI), hogy személyesen kapcsolódunk valakihez – fejtette ki a Krónika megkeresésére Vitus-Bulbuk Emese kolozsvári pszichológus.

korábban írtuk

Ellensúlyozni kell a közösségi média hatását a kamaszok énképének kialakulásában

Nem új keletű dolog, hanem életkori sajátosság, hogy a kamaszok számára előtérbe kerül a kinézet. Az online világ, a közösségi média negatívan befolyásolja a kamaszok énképét. A jelenségről Keresztesi Polixéna iskolapszichológus beszélt a Krónikának.