Nem kérnek a kőbányából

„Szó sem lehet róla. Megtapasztaltuk már, hogy mit jelent, amikor éjjel-nappal zúgnak a gépek, a teherautók súlya alatt remeg a föld, repedeznek a házfalak, mi pedig csak nyeljük a port” – mondták egybehangzóan tegnap a kiskapusiak, amikor a Krónika arról kérdezte őket: miért ellenzik a községnek jövedelmi forrást jelentő befektetés megindítását.

Falujukat féltik

Egy, a neve mellőzését kérő román ajkú asszony elmondta: az 1970–80-as években is megígértek nekik fűt-fát. Hogy tudniillik a vasúti töltéseknek, útalapnak követ bányászó vállalat saját költségén leaszfaltozza a Kapus völgyében levő bányához vezető utat, de olyan vékony és gyenge aszfaltot öntöttek, hogy hónapok alatt tönkrement. Török Kis Árpád kiskapusi fiatalember szerint amikor az 1990-es évek elején az E60-as nemzetközi út Kolozsvár és Bánffyhunyad közötti szakaszára kellett töltésnek a kő, akkor is azt ígérték a falubelieknek: újraaszfaltozzák az egész utat. „Az ígérettel maradtunk. Nézze meg, hogy megrepedeztek a falak” – mutatja háza falainak betonvassal való megkötésén dolgozó férfi. Kicsit feljebb, a románok lakta falurészen is az utca felőli szoba falain végigfutó repedéseket mutatja a háziasszony: „Látja, ezért írtam alá a beadványt, hogy ne legyen itt semmiféle bánya. Különben is, nézze, itt áll szemben velünk a hegy, amelyet el akarnak tüntetni. Olyan, mint egy hatalmas cipó, hát nem kár érte? És mi maradna helyette, egy hatalmas seb az erdő oldalában?” – mondta, miközben arra kért, ne írjuk le nevét, nem akar ellenséget magának. „Milyen ellenséget, hiszen itt, Kiskapuson egyetlen ember sincs, aki ne írná alá a bánya megnyitása elleni tiltakozást” – jelentette ki határozottan Halmágyi Ferenc. A nyugdíjas férfi hozzátette, ha a tiltakozó akció kezdeményezői az aláírásgyűjtő-ívvel felkeresik, habozás nélkül aláírja, mert ő sem akarja, hogy a falut a bányászattal tönkretegyék.

Az önkormányzat visszalép

Ezzel az ellenállással kell szembesülnie Magyarnagykapus községi tanácsának. A képviselő testület júniusi ülésén fogadott el határozatot arról, hogy versenytárgyalást hirdet a magyarkiskapusi legelőn öthektárnyi kőbánya nyitására. Jóformán meg sem száradt a tinta a határozaton, amikor a lakosság tiltakozásba kezdett. Helybeliek elmondása szerint két falugyűlés is volt, amelyen a tanács képviselői arról akarták meggyőzni a lakosságot, hogy a bányanyitás hasznot hoz. A vasárnapi, harmadik falugyűlésen már több mint százan vettek részt, és jegyzőkönyvben rögzítették: nem kell a bánya, ennek alátámasztására pedig aláírásgyűjtést kezdtek. „Diverzió, összeesküvés történt, aminek Kiskapus látja a kárát” – szögezte le lapunk érdeklődésére Mircea Vădan tanácsos. A kiskapusi képviselő szerint a kőbányát nyitni szándékozó vállalkozó hektáronként évi 10 ezer lejnyi bért ígért, a képviselők viszont 30 ezret kértek. „Az volt az elképzelésünk, hogy a befolyó pénz tíz százalékát a község, kilencven százalékát pedig Kiskapus javára fordítjuk, olyan közösségi beruházásokra, amelyekről a lakosság dönt. De ha nem akarják, hát nem lesz pénz. Nem szállok szembe a közakarattal, éppen ezért a következő tanácsülésen magam fogom javasolni a versenytárgyalásról szóló határozatunk visszavonását” – magyarázta Mircea Vădan. Kifejtette, a kőbánya megnyitására kiszemelt legelő a községi tanács tulajdona, megtehették volna tehát, hogy a lakosság véleményének a mellőzésével lépnek. „Amúgy megértem az embereket. Mert a korábbi kőbányászat valóban károsította a házakat, porba borította a falut, és az ígért útjavításból, aszfaltozásból sem lett semmi” – fűzte hozzá.

Önerőre ítélve?

„Valamit tennünk kell ahhoz, hogy jövedelemhez jussunk. Ezért gondoltuk, hogy a kőbánya megnyitása munkahelyet is teremt és jövedelmet is hoz a községnek” – vélekedett Magyarnagykapus alpolgármestere, Vincze Bandi György. A kiskapusi illetőségű elöljáró a Krónikának elmondta: maga sem híve a természetkárosításnak, s bár teljes mértékben tiszteletben tartja a kiskapusiak akaratát, azt is figyelembe kell venni, hogy anyagi forrás híján nincs miből kijavítani a utakat, amelyeknek az állapotát szintén a kiskapusi emberek kérik számon az önkormányzattól. Elmondta, Kiskapus önerőből építette ki saját ivóvíz- és szennyvízhálózatát, de az aszfaltozás meghaladja a közösség erejét, hiszen a Kiskapuson végighúzódó 3,2 kilométeres út korzserűsítésének csak a terve 30 ezer lejbe kerül. „Nem vagyunk olyan gazdag község, mint Szászfenes, Gyalu vagy Apahida, amelyeknek a területén rengeteg beruházás épül, s amelyeknek a területadójából hatalmas jövedelme származik az önkormányzatnak. Még az európai uniós pályázatokhoz szükséges önrészt is nehezen tudjuk előteremteni” – magyarázta az alpolgármester. Kollégája, Ionel Bodea polgármester hozzátette: a kiskapusi legelőn ma mindössze 35 szarvasmarha legel, igazán mindegy tehát, hogy öt hektárral nagyobb vagy kisebb a terület. „Különben is a vállalkozót törvény kötelezi arra, hogy a kitermelés végeztével saját költségén tegye újra termővé a bánya területét” – tette hozzá a polgármester. Magyarázatuk szerint az elképzelt kiskapusi kőbányából nem a falu utcáin, hanem kerülő úton szállítanák a követ. Vincze Bandi György és Mircea Vădan azonban biztos abban, hogy az augusztusi tanácsülésen a képviselők a bányanyitás szándékáról szóló határozat visszavonásáról döntenek.

Döntő szempontok

A helybeliek szerint erre viszont semmi garancia, mint ahogyan arra sincs biztosíték, hogy a bérleti díjakból befolyó összegnek akár 60–70 százaléka Kiskapus rendelkezésére áll majd. Kiszámolták, hogy a hektáronkénti 10–30 ezer lej évi 50–150 ezer lej jövedelmet hoz, ami édeskevés aszfaltozásra, úgy gondolják, hogy ezt a pénzt más forrásokból is elő lehet teremteni. Másfelől Kolozs megye néhány kőbányáját le is fényképezték – bizonyítékul érvelésük mellett. „E szempontok miatt mondtak nemet az emberek. Szó sem volt semmiféle diverzióról, csupán az történt, hogy a kiskapusiak, főleg a fiatalabbak kimondták: számukra nem mindegy, mi történik falujukkal, annak határával” – mondta a Krónika érdeklődésére Kállai Dezső. A korábban 15 évig Kiskapuson lelkészként szolgáló és a faluban vásárolt öreg házában igen gyakran tartózkodó református teológiai tanár rámutatott, a falu elégszer megtapasztalta a kőbányászat minden velejáróját, sőt volt, amikor az emberek egyszerűen le akarták zárni az utat, hogy többé egyetlen teherautó se dübörögjön végig az utcán. „És az sem mindegy, hogy milyen mértékben károsul majd a falu festői környéke, hiszen köztudott, hogy a Kapus völgye turisták kedvenc kirándulóhelye, emellett pedig az igen ritka és védett fekete gólya szálláshelye” – magyarázta Kállai Dezső.

B. L.

Hat falu szavaz egyről

A közel 3698 lakost számláló, 58,3 százalékban románok, 36,4 százalékban magyarok, 5,25 százalékban romák lakta Magyarnagykapus község kilenc helységből áll. Az 541 lelkes Egerbegynek négy, az egyformán több mint 830 lelkes Magyarnagykapusnak és Magyarkiskapusnak három-három, a 407 lelkes Gyerővásárhelynek, a 285 lelkes Bánffydongónak és a 262 fős Gyerőfidongónak pedig egy-egy képviselője szavaz az önkormányzatban. A 329 lakost számláló Gyerőfalvának – régebbi nevén Pányiknak –, valamint az egyaránt közel száz-száz lakosú Balkújtelepnek és Gesztrágynak csak megfigyelői hatáskörrel rendelkező küldöttje van a tanácsban.

(fotó: Bodor Balázs-György)