Nem indul újra

– Nem szokványos, hogy a választásokon jó eséllyel induló RMDSZ-tisztségviselő önként visszavonuljon. Mi késztette erre?

– Semmi rendkívülit nem látok ebben, ha utánanéznek, biztosan akad még erre példa. A magam dolgainál maradva: kimeríti az embert, ha az élete folyamatosan elvtelen tárgyalások, szakmai vagy akár észérveknek is ellentmondó, fölösleges viták sorozata. Az oktatási szakbizottság, amelynek 16 évig tagja voltam, sajnos, ilyen: minden ügy „magyar ügy” volt a kollégák szemében, amelyhez illett „jó románként” viszonyulni, ezért a határozatok mindig kínkeservesen, hoszszas egyeztetések után születhettek csak meg, és folyamatosan figyelni kellett a már elért eredményekre is, hogy a következő döntésben meg ne semmisíthessék azokat. Az ipari és szolgáltatási vagy bármelyik másik szakbizottságban volt lehetőség szakmai munkára, nálunk ritkán. És az igazsághoz hozzátartozik, hogy a döntésben segített az is, hogy értetlenül, kívülállóként szemlélem az erdélyi közéletben egyre inkább teret hódító magyar–magyar szembenállást is. Ez nem az én stílusom, sem erőm, sem kedvem ebben részt venni.

– Az egyéni kerületes választási rendszer bevezetésével kockázatosabb a parlamentbe jutás. Ez nem befolyásolta a döntésében?

– Korábban mindig magasabb szavazati aránnyal nyertem a választásokat, mint a kollégáim, tehát úgy gondolom, most sem lett volna félnivalóm. A küldöttgyűlésen a jelöltek bemutatkozását hallgatva egyetlen dolog merült fel bennem: a parlamenti frakció gondban lesz, hogy kit küldjön az oktatási szakbizottságba. Új oktatási, illetve egyetemi törvényt, és az oktató személyzet státusát meghatározó törvényt kell elfogadnia az új parlamentnek, mert született erről korábban egy elvi, pártok és mandátumok fölött átnyúló, nyolcpontos stratégiai egyezség. Fennáll a veszélye annak, hogy nem lesz olyan képviselő az RMDSZ-frakcióban, aki a szakmai szempontokat hivatásszerűen képviselje az oktatási szakbizottságban. Akit jelölnek, természetesen segítem a munkájában, ha felhív, megkérdez, de szeretnék többet foglalkozni a családommal, az unokáimmal, és miért ne, magammal is – olvasni, horgászni, pihenni szeretnék.

– Visszavonulásról beszél, miközben a parlamentben végzett munkájának folytatásáért aggódik. Nincs ebben ellentmondás?

– Csak a jelöltségről mondtam le, nem az RMDSZ-tagságomról. Nem csak parlamenti képviselőként lehet tenni a közösségért, a tapasztalatom továbbra is az RMDSZ-t szolgálja, ha igénylik. De úgy látom, a közéletet jelenleg meghatározó magyar–magyar ellentét miatt a politika nem szolgálatról, nem elvekről, hanem a hatalom megtartásáról szól, és ez számomra nem elfogadható. Persze nem vagyok naiv, a szembenállás nem fog megszűnni attól, hogy én kivonulok, de optimista vagyok: úgy gondolom, a közösség bölcsessége a közélet szereplőit is rákényszeríti, hogy a darabjaira hullott egységet helyreállítsák.