Nem verseng a kínai tömegáruval a kovácsmester, aki „lelket ad” több száz évet kibíró tárgyainak

többek közt visszajáró vendégei az udvarhelyi Míves Emberek Sokadalmának, a gyergyói EgyFesztnek, a mikházi római kori fesztiválnak. Az Erdélyi Szabadkaraván Kovácsműhely működtetőiként szívesen elfogadnak más meghívásokat is.

Hozzátette, a mezőgazdasághoz, a hadi iparhoz, az útügyhöz is szerszámokra, eszközökre volt szükség, és ennek a legfejlettebb megmunkálási folyamata a kovácsműhelyekben zajlott, ezért nagyon sok kovács volt: egy faluban 4-5 is működött. „Most már kovácsműhely alig van, iroda viszont már mindenütt van. Így alakult a világ” – mondta Simó Márton.

Grillező rács, ruhafogas, gyertyatartó és társaik

Rámutatott, a fiatalok, de az idősebbek közül is sokan manapság legtöbbször azt sem tudják, mi a mesterség lényege, de a bemutatókon a kicsik is élénk érdeklődést mutatnak a kovácsolás iránt. Simó Márton azt mondta, abban bízik, hogy minden rendezvényen legalább egy olyan érdeklődőt bevonzanak, akiben igényt teremtenek a szépre, a jóra, esetleg a kézműves mesterségekre.

akivel a Kolozsváron gyermeknap alkalmával szervezett eseményen beszélgettünk. Mint mondta, ha az idősebbek az unokákat is bevonják a kovácsmesterség megtekintésébe, lesz egy valós képük arról hogy miről is szól ez a mesterség.

Simó Márton elmondta, készítenek a modern szemléletnek, életmódnak megfelelő tárgyakat is, de mindenik tárgynak igyekeznek valamilyen archaikus funkciót adni, vagy olyan motívumot visznek bele, ami visszacsatol a múltba. Például a sörnyitón vagy a sártisztítón nap-és holdminták, növényi motívumok, búzavirágminták láthatóak.

„Otthon nem kézi fújtatással, hanem motoros fújtatóval dolgozunk, de nem használunk modern gépeket, marót, esztergát, stb, hanem teljesen kézi munkával készítjük a használati tárgyakat” – mondta a fiatal kovács.

Csíkszeredától New Jersey-ig kalapált

A fiatal kovács kérdésünkre azt is elmondta, hogy az ő családjában nem volt kovács, neki más úton-módon, az alapoktól kellett megtanulnia a mesterséget.

„Véletlenül lettem kovács. Történelmi újrajátszással, középkori játékokkal foglalkozom már tizenvalahány éve, és egyszer csak szembe jött a kovácsmesterség. Végzettségemet tekintve néprajz-muzeológus vagyok, a végzettségemhez a legközelebb álló tevékenységem, amikor múzeumoknak készítek rekonstrukciókat vagy restaurálok – például ki kell egészíteni egy már meglévő, az „idő vasfoga” által kikezdett tárgyat” – mondta el a kovács. Arra is kitért, hogy húsz évvel ezelőtt, az ő gyerekkorában még a falujában, Homoródalmáson két kovács dolgozott, most csak ő.

Azt is kifejtette kérdésünkre, hogy a kovácsolás megnevezés egy nagyon nagy kézműipari ágat fed le: vannak patkolókovácsok, létezik fegyverkovács, páncélkovács, mezőgazdasági kovács, ipari kovács, és ezeknek a mesterségeknek is vannak „leágazásai”. „Például én nem tudnék megpatkolni egy lovat, de valószínűleg a patkolókovács sem tud gótikus díszítésű kerítéseket készíteni” – mutatott rá Simó Márton.

Amíg lesz kereslet, kínálat is lesz

A kihalófélben lévő vagy már kihalt mesterségeket igyekeznek dokumentumfilmekkel, kiadványok megjelentetésével, vagy akár bemutatókkal visszahozni a köztudatba.

„Remélhetőleg mindig is lesz olyan réteg, aki erre odafigyel, aki meg tudja magának engedni a kézzel készített tárgyakat. És ameddig lesz kereslet, lesz kínálat is” – mondta a Simó Márton. Arra is kitért, azt nem tudni, hogy lehet-e ösztönözni az embereket arra, hogy saját termelőiktől kézzel készített termékeket vásároljanak, és így életben tartsák azokat a mesterségeket, amikre évezredek óta épül a társadalmunk.

A boltban kapható retesz egy hetet, a kovácsolt 200 évet tart

Arról is beszélt, hogy saját árait összeveti a boltokban kapható termékek áraival. „Kissé viccesnek tartom, hogy 20-30 százalékkal nagyobbak az én áraim a bolti, tömegtermelt áraknál, viszony a klientúrám mindig egy ember.